Nagyvárosi nap Tokióban - második rész

Tokiói kalandunk beszámolója folytatódik, a Tokyo Skytree után ebéd következett és itt rájöttünk, hogy mi a megoldás a kajaproblémára: a desszert! A japánok elképesztően finom és sokféle desszertet találtak ki, különösen a crossover, fusion és a nagyvárosi vegyes vonalakon, nem győztük próbálgatni őket. Az egyetlen, amivel nem tudtunk egyetérteni, az a csomagolásuk. Egyes helyeken három-négy különböző réteg műanyagba, alufóliába és papírba csomagolják őket, a legdurvább pedig az, amikor a papírdobozban külön kis tok van a darabka (szintén külön becsomagolt) szárazjégnek, hogy a desszerted mintegy még egy óráig hideg maradjon a kinti 35°C-ban… Persze a dobozt utána zsugorfóliázva, még egy plusz zacskóban kapod meg, akármennyire tiltakozol legalább az utóbbi ellen. Ezzel egyébként többször befürödtem, egyszerűen nem megy át az üzenet, hogy köszönöm, nem kérem a zacskót. Néznek rád, majd tovább csomagolnak. Nagyon résen kell lenni és lekapni a cuccot a szalagról, amint átment a kasszán, különben magától ugrik a zacskóba… Ez itt persze hagyomány alapon megy, a terméket csomagolva kell átadni. Punktum. De azért jó lenne, ha lassan elindulnának ők is a zero waste irányába… a sütik attól még ugyanúgy finomak lesznek!

Ez például egy nagyon finom, kispárnává hajtogatott
túrós palacsinta volt, vele indítottam a nap második felét

Ha végre itt a nyár…

Fiatalság, lázadás, taréj. Ha lúd, legyen kövér!

A járda végén

Estefelé sétáltunk egyet a Tokió belvárosában
 található Meidzsi-szentély körüli parkban

A szentélyt az 1912-ben elhunyt Meidzsi császár felesége, a két évvel később elhunyt Sóken császárné tiszteletére emelték, egy méretes park veszi körbe. A szentélyek a második világháború alatt elpusztultak, de az ’50-es években újjá tudták építeni őket.

Részben most is felújítják, így belül
 nem mindenhol tudtunk körülnézni

Kapu

Illesztékek

Azért ez gyönyörűszép

A részletek!

Közben egyébként alkonyodik

Ima előtti kézmosáshoz, megtisztuláshoz… nem beleinni!

Torii a szentélyhez vezető úton – a torii egy tradicionális
 kapuforma, általában a sintó szentélyekbe vezető utat jelenti

A Meidzsi-korban a világtól addig elzárkózó Japán
 nyugati mintájú modernizációba kezdett – ezek a hordók
ennek jegyében érkeztek Burgundia válogatott tájairól

A fehér, szalmával beborított hordókban pedig a Japán különböző
tájairól származó és a császár és a császárné számára,
 tisztelet jeléül felajánlott szaké találtatik

Részlet 1

Részlet 2

Patakparton, a város közepén

A Meidzsi-szentélytől nem messze található a világ
 legnagyobb gyalogos forgalmú kereszteződése

Amikor a járművek pirosat kapnak,
egyszerre lehet, tetszőleges irányban átkelni rajta

Azért nem árt, hogy ha átér az ember a túloldalra,
 mielőtt újra elengednék az autókat

A kereszteződés mellett az egyik toronyház első emeletén
 van egy Starbucks, oda ültünk be egy kicsit, bámulni a tömeget

Igen, Tokióban Mario Karttal (a Nintendo egyik
 számítógépes játékából egy autóféle) is lehet várost nézni

Legközelebb nekünk is ki kell próbálnunk!

Reklámfelület

Ismét az autóké a főszerep

Szűrő 1

Szűrő 2 – itt fedeztem fel újra a fényképezőgép különböző szűrőit

Gyalogosokkal is jó a végeredmény

Ez pedig 80 fotó egy képbe sűrítve –
 ilyen egy átkelés az esti forgatagban.

Zárókép – japánban még az kordonok
 is kisállatosak. Cukiságmánia, level 99.

Ja és még egy apróság a végére: kicsit több, mint hat évvel ezelőtt, az első longhaul utam pont Tokió volt (akkor még nem sejtettem, hogy ennyi ideig tolom majd az ipart ezen a téren), erre, erre és erre találjátok a bejegyzéseket az akkori tokiói kiruccanásomról. Külön vicces, hogy Asakusában és a Meidzsi-szentély környékén hasonló fotók készültek akkor is és most is – anélkül, hogy megnéztem volna az egykori fotókat a mostani út előtt =) Amit viszont nem hiányoltam annyira (és most nem is nagyon tapasztaltunk kisebbeket sem), az a Richter-skála szerinti 7.3-as földrengés… ez, ni. Ennek egyébként voltak előrengései is, so to say, előző nap Naritában császkáltam (a kisvárosban, amiről a reptér is kapta nevét), este már volt olyan, hogy rezgett a víz a poharamban, meg a függöny az ablak előtt. Aztán annál furcsább is kevés érzés van, amikor arra ébredsz hajnalban, hogy mozog az ágyad… beszámoló ezekről (és Naritáról) erre.

See you soon, legközelebb már Yokohamába kalauzolunk benneteket!