Tópartról tengerpartra

Előző nap a Lake Louise-hez annyira későn értünk oda, hogy már nem tudtunk evezni rajta egyet, de ezt másnap reggel rögvest pótoltuk.

Nem volt túl szép idő, így még egy esőkabátot is beszereztem

De mire vízre értünk, elkezdett tisztulni

A gleccser azért még bujkál egy kicsit

A tó másik vége az irdatlan szállodával

Egy óra alatt kellemes tempóban oda-vissza lehet lapátolni a tavon. Lájk. Az esőkabát egyébként most végül nem kellett, de az első alkalmat nem élte túl – egy sivatagi viharban sikerült teljesen leamortizálni. Amint kicsomagoltam, a kapucni varrata mellett sikerült kidugni rajta a fejemet, ezzel új vágást ejtve rajta, Bagoly meg a térdét csapkodta a röhögéstől – miközben egyre jobban szaporázta az évtized esője Utahban… na de erről majd később, most még Kanadában vagyunk :)

Méghozzá a Lake Louise szomszédjában –
a szépséges színű Lake Moraine partján

Azt hiszem szín tekintetében ő nyert

Kevesebb kőzetliszt lebeg a vizében, mint a
 Lake Louise-éban, ettől ilyen ragyogó kék

Csak ültünk és bámultuk a tájat – azér’ a fotó kedvéért megfordultunk

Gyönyörűszép

Háttér – tó errefelé nincs, de a fenyves is szépséges

A Lake Moraine-nél köszöntünk el a Banff National Parktól és indultunk vissza Calgaryba, hogy áttegyük a székhelyünket Vancouverbe.

Kiértünk a prérire – Route Transcanadienne

Ha még nem említettem volna, itt is minden két nyelven van kiírva, még a medvehírek is kint vannak angolul-franciául (pl. hol láttak nagymellényű grizzly-t, aki akkor sem hajlandó lemenni az útról, ha egy rezesbanda közeledik). Korábban csak Québecben jártam, ott már tudtam franciául kávét venni (ami részemről siker, nem a helyiek részéről :P), de úgy tűnik, a kétnyelvűség erre nyugatra is menő :)

Csak úgy az autópálya mellett – a téli olimpia sísánca
és bobpályája, ma is sportközpont :)

Az egyik korábbi bejegyzésben is emlegetett
 Stoney Trail – visszaértünk Calgaryba

Lóg az eső lába – mármint, tapossa a szélvédőt

A reptér előtt kaptunk egy kiadós kocsimosást

Három kilométerrel és öt perccel arrébb meg hétágra süt a nap

YYC – Calgary International Airport

Calgary – a belváros tornyait pont süti a nap

Canadian Rockies

Ez pedig már a Salish Sea – a Vancouver Island és a kontinens
 által közbezárt öblöt hívják így eredendően

Tájékozódáshoz (kép innen)

Seattle ugye már Washington állam és USA, gondolkodtunk rajta, hogy arra mennénk tovább, de végül nem úgy alakult, szóval ide is vissza kell jönni. Például van egy szépséges nemzeti park, az Olympic, mérsékeltövi esőerdővel, meg egyéb szépségekkel, de ott van a látogatható Boeing-gyár is Everettben, Seattle-től vagy 50 kilométerre…

Mindjárt megérkezünk Vancouverbe - folyt. köv. :)

Calgary

Vasárnap 03:30. Visszaértünk Marseille-ből Genfbe (előzmény erre), felkerestük a régi crew hotelt, ahol első repülős hónapjaimban sokszor jártam. Bőröndök fel (már össze van pakolva a cuccunk három hétre két bőröndbe és két hátizsákba), hátizsákok és maradék kaja is fel a szobába. Hol a töltő? Hosszabbító. Összes kütyü eszik. Holnap mikor kéne kelni? Aha. Akkor reggelizni nem fogunk, majd adnak enni valamit valamelyik gépen.

09:00. Csipog valamelyik. Még egy. Asszem kilenc óra lehet. Fogd már be. Nyuff, fel kéne kelni. Még öt perc. Magamhoz térek, felkelek, elkezdek pakolászni. Valamiért nekem reggel félig agyatlan állapotban például összepakolni a legegyszerűbb. Reptér ugyan csak tíz percre, de addig szerencsétlenkedünk az szedelődzködéssel, amíg az autóleadást és a csomagfeladást párhuzamosítani kell. Sikerült mind, a Svájcba címzett esküvői meghívókat viszont már nem tudjuk feladni. No, nem baj, majd Zürichben.

11:05. Csomagfelvétel ZRH, megvannak, elhúzzuk őket a következő check-inig. Igen, Edelweiss-szal megyünk, Calgaryba kérnénk szépen. Hely jó eséllyel lesz, remek. Roo éhes, Bagoly álmosabb. Nem baj, a repülőn majd enni is meg aludni is lehet. Meg megnézni a frissen beszerzett Kanada útikönyvet, mert azon kívül, hogy Calgary, meg a közelében van Sziklás-hegység, meg nemzeti parkok, még nem sok mindent tudunk. Meghívókra már nem jutott időnk, visszük tovább, majd valahol útközben. A címzettek azóta tudják, hogy végül Zürich Flughafen feliratú pecsét került rá, három héttel később, de legalább jól megutaztattuk a borítékokat :)

16:30. Ebéden túl, Bagoly megpróbálta az én kajámat is megenni (én nem bírtam többet, pedig finom volt), sikerrel járt, és most azt gondolja, hogy egy hét múlva eszik majd legközelebb. A Batman vs. Superman első húsz perce alatt kétszer elaludtam, ez sokat mond mind a fittségünkről, mind a filmről. A mai napig nem fejeztem be, a Suicide Squad után nem is biztos, hogy valaha fogom. Zzzz.

23:45. YYC (Calgary International Airport), landoltunk, éppen gurulunk. Szép napsütés, időközben két hétre való programot találtunk az útikönyvben, pedig csak 4-5 napunk lesz. Azt is kisütöttük, hogy át kéne majd menni Vancouverbe, ha már itt vagyunk, már csak meg kell nézni, hogy mivel járunk jobban, azzal, ha levezetünk odáig (jó 1000 km), vagy ha ide visszahozzuk az autót és repülünk.

Hétfő 01:00 (helyi idő szerint 17:00). Ülünk a reptéren (free WiFi) és böngésszük a szállásokat, meg a kölcsönzőket. Roo kapaszkodik egy vödör kávéba, Bagoly az internetbe. Lesz szállásunk, azt is megállapítjuk, hogy sokkal olcsóbban repülünk Vancouverbe, mint adjuk le az autót. Szerzünk fuvart a belvárosba, autót bérelni majd másnap, kéne egy nagyot aludni, mielőtt több órányi vezetésre adjuk a fejünket.

02:50 (helyi idő szerint 18:50). Mind Roo, mind Bagoly nagyon fáradtak, de tudják, hogy a jetlag ellen a legjobb megoldás, ha még egy kicsit ébren maradnak. Így átgaloppoznak az utcában található Calgary Towerhez, hogy kicsit körülnézzenek felülről. A fényképezőt persze ott felejtjük a szálláson, de legalább rájövünk, hogy Bagoly telefonja telefon létére remek képeket készít. Körülbelül egy órányi nézelődünk körbe-körbe.

Calgary jó egymilliós város, Kanadában a harmadik legnagyobb. Körbe-körbe préri, körülbelül 80 kilométerre nyugata kezdődik a Sziklás-hegység. Calgary gazdaságát az olaj- és a földgáz alapozta meg, a belváros felhőkarcolói is nagyrészt ehhez köthetők, de mára a szolgáltatói szektorban is sikerült teret nyernie és modern, prosperáló nagyvárosnak számít. Az 1988-as téli olimpiát itt rendezték, ez egyrészt nagyon sokat dobott a város nemzetközi hírnevén (értsd: megtudta a világ, hogy van ilyen város) és a kanadai téli sportokon is: míg 1988-ban csak két ezüstöt és három bronzot nyertek a kanadaiak, 2010-ben Vancouverben már 26 érmet (köztük 14 aranyat) szereztek hazaiként.

De most ugye még nyár van – a horizonton a puklik a Sziklás-hegység

Downtown Calgary

A túloldalon – klasszik amerikai nagyváros egyébként

Calgary Tower és az üvegpadl

Nagyváros

A nyeregre emlékeztető stadion a Saddledome,
 mely a Calgary Flames hokicsapat otthona

Nézelődés közben felfedeztük, hogy éppen
 elhalad egy tehervonat a Calgary Tower tövében.

Az előző képen is látható, de ezen a színes (és a magasból
 csak legónak tűnő) konténerek jobban látszanak.

És itt átért a vonat eleje már a belváros másik végére,
 de az utolsó kocsi még mindig nem került elő.

Itt kezdtük el felfogni, hogy mit értettek a Kanada-ügyben tapasztalt ismerőseink az alatt, hogy ez az ország nagy. És hogy a helyieknek más elképzeléseik vannak a távolságokról. Pl. a tehervonataik több kilométer hosszúak, döcögnek vagy harminc-negyvennel, de eszméletlen mennyiségű árut tudnak elhúzni A-ból B-be. Csak hát lassan. Aztán van ez a Trans-Canada Highway, vagyis az 1-es út. Végighalad Kanada mind a 10 tartományán az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, vagy 8000 km hosszú. Alapvetően ezen lehet közlekedni, ha valaki el akar jutni akárhova kelet-nyugati irányba. Érdekes egyébként, hogy Kanada 10 szövetségi tartományra (a ’délebbiek’) és 3 szövetségi területre oszlik (Északnyugati területek, Yukon és Nunavut). Kicsit két külön világ is a kettő, a területeknek meg kell küzdeniük az elszigeteltséggel és az őslakosok problémáival, miközben állandóan vitáznak a szövetséggel a természeti erőforrások kiaknázásának jogairól. A tartományok eközben gazdasági kérdésekről, bevándorlókról és politikai korrektségről értekeznek. Kiragadott példa, de talán látszik belőle, hogy mekkora különbségek lehetnek országon belül is egyes területek között.

Persze ott, helyi idő szerint este nyolc körül, itthon idő szerint hajnali négykor nem voltunk ennyire tudatában az összes okosságnak, csak bámultuk a naplementét és örültünk, hogy lassan vége a jetlaget minimalizáló, saját magunkon végignyúzott városnéző bulinak és abban a tudatban indulhatunk az ágyunk felé, hogy jó tíz-tizenkét órán át nem kell felkelni belőle =)

Zárókép – Bagoly is bevállalta az üvegpadlót =)