A kiotói városnézést kivételesen a városon kívül
kezdtük – egy csónakos túrával a Huzo-gawa folyón, Kameokától Arashiyamáig.
Vágjátok ti is, hogy hol van, nem? (Nekem is utána kellett most nézni utólag,
hogy ezek pontosan merre is vannak :P)
Oda
szűk fél óra vonattal, vissza lefelé a folyón
két óra (16 km) a kis fahajóban (kép értelemszerűen innen)
két óra (16 km) a kis fahajóban (kép értelemszerűen innen)
A helyszínre érkezve tapasztaltuk, hogy ugyan angol
nyelvű honlapjuk is van, meg jegyet eladni is tudnak angolul, de utána az angol
nyelvű idegenvezetés minimál-dizájnnal fog csak menni... három úriember vitt
egy hajót, ebből egyikük beszélt valamennyire angolul, ő fordította nekünk (a
három európainak a hajón) a japánul elmondott szöveg 25-50 %-át. Vagy angolul
minden rövidebb. Nem igazán éreztük gondnak, mert közben jól elcsevegtünk
csendben egymás között magyarul, az út meg szép volt, úgyhogy pont jó koktél
lett ez a kettő az angolul csepegtetett információmennyiséggel együtt.
Útmutató
– ezt az angol nyelvű honlapról nyúltam
Az
első látnivaló, a Shin-Hozu-Ohashi Bridge.
Igazából lehetnénk valamelyik Tisza-túrán is :P
Igazából lehetnénk valamelyik Tisza-túrán is :P
Árvízvédelem
A három úriember felosztotta a
hajóban a munkát, az egyikük elöl szaladgált a hajó orrától az első padig egy
hosszú bambuszrúddal, amivel a folyómedret elérve elég nagyokat tudott
taszajtani a hajón – ezzel a szaladgálós mutatvánnyal csak a zúgók felett állt
le. A második úriember a hajó elejében a másik oldalon egy szép nagy evezővel
húzott, teljes testsúllyal, lábból-hátból teljes erőből, a harmadikuk pedig
hátul kormányzott. Ja és ezt váltásban, az út egy- illetve kétharmadánál
cseréltek. Főleg a középső pozícióba ragadni egész útra ragadni nem lett volna
fair… mondjuk utána legalább biztos nem vágyik edzőterembe az ember.
Rövid
pihenő, amíg az első zúgók egyikén áthaladunk –
itt amúgy is olyan gyorsan áramlik a víz,
hogy bőven nem kell evezni
itt amúgy is olyan gyorsan áramlik a víz,
hogy bőven nem kell evezni
Partmentén
Az
őz láttán viszonylag hamar megszületett
az út aranyköpése, amit azóta is emlegetünk.
az út aranyköpése, amit azóta is emlegetünk.
Előtte ugyanis már egy-két kacsával találkoztunk,
illetve itt-ott páviánokat is lehetett látni, ezeket az idegenvezetőnk rendre
mutatta a duck és a monkey kifejezésekkel kísérve. Az őz (roe) viszont sehogy
sem jutott eszébe, úgyhogy végül ez lett belőle: A…a…animal! (vagyis:
Á…á…állat!) A roe egyébként ott helyben egyikünknek sem ugrott be, úgyhogy
mondtuk neki, hogy no problem, látjuk, hogy az egy őz, de hirtelen mi sem tudjuk
megmondani, hogy azt hogy hívják angolul.
Jobbra-balra
időről időre hatalmas fenyők bukkantak fel
Egy
idő után a domboldalakat is eléggé felrántották
A
zúgokon nagyon magabiztosan navigáltak át bennünket az urak
Gondolom,
ha napi háromszor lejössz ugyanazon az útvonalon,
előbb-utóbb elég nagy gyakorlatod lesz ebben is
előbb-utóbb elég nagy gyakorlatod lesz ebben is
Pálcikák
Folyókanyarulat
Ugyanez
élénkebben
Közben
megtörtént az első helycsere –
és itt jól láthatjátok az apró evezőt is
és itt jól láthatjátok az apró evezőt is
Pecadélután
Super
vivid, de így sokkal jobban néz ki a végeredmény =)
Rétegek
Meg
itt is, csak sűrűbben és sűrűbbek
Hol
alig fértünk át a kövek között, hol meg
nem ért le a négyméteres bambuszrúd sem
nem ért le a négyméteres bambuszrúd sem
Ez
inkább az előbbi. De jelentem, átjutottunk!
Tájkép
Ez
a 'Oroszlánfókaszikla'. Vagy a 'Látod, oroszlán?-szikla'.
De talán a See Lion Rock mégis Sea Lion Rock akar lenni.
De talán a See Lion Rock mégis Sea Lion Rock akar lenni.
Közeledünk
a hajótúra vége felé – itt az urak felajánlották
egy kissrácnak, hogy evezzen egy kicsit, vállalta,
aztán megkeresték a hajó legmagasabb utasát is…
egy kissrácnak, hogy evezzen egy kicsit, vállalta,
aztán megkeresték a hajó legmagasabb utasát is…
…
ami persze, mivel csak mi hárman voltunk európaiak a hajóban,
egyértelműen Baglyot jelentette. Úgyhogy befogták egy kicsit evezni.
egyértelműen Baglyot jelentette. Úgyhogy befogták egy kicsit evezni.
Az
út végére érve partra tették a 20-25 utasukat
És
pár perc alatt teljesen darabokra szedték a hajót –
egymásra pakolják őket és úgy viszik vissza a kiindulópontra
egymásra pakolják őket és úgy viszik vissza a kiindulópontra
A
hajóból kiszállva átsétálunk a Kameyama-kōen Parkon
– ők őrizték a bejáratot
– ők őrizték a bejáratot
Meg ezt a malackorsót sem túl messze találtuk
A
park meglehetősen hegyes-völgyes, így hamar
megtaláltuk azt a pontot is, ahonnan ki lehet látni a folyóra
megtaláltuk azt a pontot is, ahonnan ki lehet látni a folyóra
Egyébként
nagyon elegáns
Arashiyama Park Observation Deck nevet viseli
Arashiyama Park Observation Deck nevet viseli
Baloldalt
a hegyoldalban levő házikó közelről és élénken =)
A
park után pedig a bambuszerdő felé vettük az irányt
Az
Arashiyama Bambuszliget természetes erdő, középen
át lehet sétálni rajta, a föléd tornyosuló bambuszokat bámulva
át lehet sétálni rajta, a föléd tornyosuló bambuszokat bámulva
A
túlsó oldalán szintén park következik, szentélyekkel
Ez
éppen nem szuperélénk, de majdnem úgy fest
De
ez az – valamiért a növények zöldjét nagyon kiemeli,
ez egy mohaszőnyeg esetében külön jópofa
ez egy mohaszőnyeg esetében külön jópofa
És a vörösre festett torii-kat is
Azért
az eredeti színvilág sem rossz =)
Mohaszőnyeg
originál
Ez
a kis híd nagyon cuki
Lépten-nyomon
kisebb-nagyobb szentélyekbe botlik az ember
Bambuszerdős
Apró
Buddha-szobrok szerencsét hozó apróval
Ezt
a koncepciót viszont nem tudtuk teljes mértékben dekódolni
Három
az egyben
Időnként
már a dekorációnak szánt madárházakra
is hajlamos azt hinni az ember, hogy apró szentélyről van szó.
is hajlamos azt hinni az ember, hogy apró szentélyről van szó.
Kiotó,
külvárosi csendélet
Színes
pitlilakók
Nem
tudom, hogy a kóla mikor volt valaha egészséges…
Vagy
mikor ajánlották igazán gyomorégésre – de lehet,
hogy valami okosság van erről a japán feliratban.
hogy valami okosság van erről a japán feliratban.
Utolsó
képünkön pedig Titkos ügynök prezentálja
az egész utazás nyertes desszertjét – egy
karamellás madártej-féleségre gondoljatok!
az egész utazás nyertes desszertjét – egy
karamellás madártej-féleségre gondoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése