Az elgondolkoztató Christchurch után következő programpontunk a nagyon turistás ’Glacier
Country’ volt – vagyis a Southern Alps két legnépszerűbb gleccserét, a Franz
Josef Glaciert és a Fox Glaciert látogattuk meg. Ezek nyúlnak talán a
legmélyebbre a hegyoldalban, a nyelvük kb. 300 méteres tengerszint feletti
magasságban van jelenleg – emiatt is lettek ilyen népszerűek, még a 2000-es
évek elején is gyakorlatilag fel lehetett rájuk sétálni. Mint a gleccserek nagy
része a világon, ezek is rohamléptekben olvadnak, így 2012 óta csak
helikopterrel lehet feljutni, ha valaki gleccsert akar rajtuk mászni. A földi
megtekintőknek marad a folyómederben mászás és a 150-200 méterről való
megcsodálás. Azért utóbbi sem rossz :)
Igen,
arról az I. Ferenc Józsefről nevezték el,
egy osztrák felfedező volt a keresztapa, aki akkoriban járt itt.
egy osztrák felfedező volt a keresztapa, aki akkoriban járt itt.
A
terepet egyébként minden nap ellenőrzik, és ha kell, újrarendezik a
bemutatóhelyeket, hogy csak olyan közelségbe engedjék a látogatókat, ahol még
egy nagyobb jégomlás vagy leszakadó gleccserdarab esetén is biztonságban
vannak. A gleccser maori neve 'Hinehukatere könnyei' - a történet szerint a derék maori fiatalember, Hinehukatere a hegymászás közben lezuhant kedvesét siratta a völgyben, míg megfagytak a könnyei és így lett a gleccser.
Miután
megcsodáltuk a Franz Josefet, visszamásztunk
a folyómedren – a végén van egy kis hupli, amire fel lehet mászni
a folyómedren – a végén van egy kis hupli, amire fel lehet mászni
Az
előző napi párszáz kilométer eredménye – és ugye majdnem
olyanok az új-zélandi rendszámok, mint a magyarországiak :)
olyanok az új-zélandi rendszámok, mint a magyarországiak :)
Itt
már az autóknak is összetúrtak egy hatalmas rámpát,
hogy közelebb legyen a parkoló a gleccser nyelvéhez
hogy közelebb legyen a parkoló a gleccser nyelvéhez
Miközbena az ember a folyóvölgyben talpal a kövek között, a feje felett
állandóan zúgnak a helikopterek, viszik fel-le a lelkes gleccsermászókat.
Non-stop. Mi azért úgy döntöttünk, ha egyszer ilyesmire adjuk a fejünket, az
inkább Svájcban lesz :)
A
Foxhoz sem lehetett sokkal közelebb menni, mint 200 méter. A svájci
tapasztalatok után ez egy kicsit meglepett bennünket, ott sokkal közelebb lehet
menni hozzájuk, meg rengeteg helyen felülről meg lehet csodálni őket és nem
csak helikopterrel tudják felvinni a népeket.
A
gleccservizit után elég tempósan szedni kellett a kerekeinket, még aznap el
akartunk jutni Queenstownig, hogy másnap már a norvégiai emlékeket felidézve
fjordokat nézhessünk. Szóval autóba be, két sáv, keskeny hidak, rengeteg birka
és minimális forgalom. Vagy 300 kilométeren keresztül.
Végül
nem jutottunk el egészen Queenstownig, megálltunk a tőle kb. egy órányira levő
Cromwellben éjszakára – mondván, hogy inkább világosban autókázzunk, ebben az országban az is
felér egy egész napos természetfilmmel :)