A Watarrka National Park sokkal kevésbé ismert, mint az Uluru és környéke – előbbinél
így kisebb is a tömeg, ami nem feltétlenül baj. Az Uluru és a Kata Tjuta nagyon
látványos, de néha az egymás sarkát taposó látogatók meglehetősen
illúziórombolók tudnak lenni.
Útközben
– sivatagi benzinkút
A
Watarrka National Park lényegében a Kings Canyonból áll, van két rövidebb túra
a kanyonban és az egyik szomszédos völgyben, illetve a felettébb
látványos Rim Walk, amely körbevisz a kanyon peremén. Mindet kipipáltuk, de
csak szép sorjában :)
Első
délután a Creek Walkot próbáltuk ki,
végigsétálunk a Kings Canyon alján.
Szkinkszerű
cukiság – vicces, csak a hátsó lábain
is tud szaladni, mint egy mini T-Rex :)
A
kanyon félkör alakú falban végződik
Egy
kis tavacska van az alján
A
kis túra után hamar visszatértünk a szállásunkra – pihenni akartunk egy nagyot
a másnapi korán reggeli indulással tervezett Rim Walk előtt.
Kilátás
a kemping naplementenézős dűnéjéről
Persze
néha izgalmasabbra sikerül a program, mint azt az ember előtte gondolja. Éjszaka
kibotorkáltam a mosdóba – hát ilyenkor az ember félálomban van, papucsot azért
húz (kemping, közös vizesblokk), odataláltam, de valamire ráléptem a sötétben
még kint. Fura érzés volt, úgyhogy kifelé menet megnéztem kicsit nyitottabb
szemmel is. Bakker, skorpió, de vagy tíz centi hosszú. Tényleg erre léptem rá?
De hát nem fáj, meg semmi. Félálomban odáig eljutottam, hogy ha meg is csípett,
jobb tudni, hogy ő volt az (sőt, halványan még az is felmerült bennem, hogy lehet,
hogy ellenméregnek kell – túl sok Durrellt olvastam), no mindegy, biztos ami
biztos, jobb ha megvan a kis dög, úgyhogy szereztem a szobából egy csészét,
visszarongyoltam az állathoz és gyorsan rátettem, nehogy meglépjen. Persze egy
kempingben a női vizesblokk bejáratának közepén nincs a legjobb helye egy csészének
(meg alatta egy addigra már zaklatott idegállapotban levő skorpiónak), úgyhogy
visszamentem a szobába keresni valamit, amit alá lehet csúsztatni a csészének,
hogy átköltöztessem a kis disznót valami biztosabb helyre. Ezen a ponton mind
Márti, mind Győző érdeklődött, hogy mégis miért túrom át a konyhásládát (abban
kaptuk a konyhai eszközöket) hajnali háromnegyed egykor, de nem nagyon kavarta
fel őket a válasz, illetve a haditervem részletezése... Utólag reggel
rákérdeztek, hogy tényleg teáscsészével kergettem egy skorpiót éjszaka, vagy
csak álmodták? Na mindegy, szóval találtam a szobában egy laminált lapot, az
elég stabilnak és vékonynak tűnt, nosza vécé, teáscsésze, lap alácsúsztat,
egész cucc megfordít, állat csapdában. Átvittem a házunk elé, lefordítottam,
rátettem a csészére egy követ (ki tudja, milyen erős egy skorpió???), meg
föléje egy széket (nehogy a dingóknak is megtetsszen a dolog és nekiálljanak
vizslatni a skorpióbörtönt) és mint aki jól végezte dolgát, elmentem aludni.
Közben még azért még rágtam magam egy kicsit rajta (úgy 117-szer végiggondolva
a dolgot), hogy megcsípett-e vagy akkor most nem, vagy akkor most mi van, de
úgy voltam vele, hogy nem fáj a talpam (oldalt hozzáért a kis dög, az biztos),
meg, ha el tudok aludni, olyan nagy gáz nem lehet... Reggel megtárgyaltuk az
éjszakát, meg hogy nem, nem álmodták a skorpiót, hanem itt ül kint az ablak
alatt a bögredutyiban. Reggeli után fel is fordítottuk a csészét, kipottyant
alóla az addigra már meglehetősen ingerült fenevad. Nem nagyon akart semerre se
menni, csak hajlítgatta magát C alakban, de nem akartuk otthagyni a ház előtt,
nehogy valaki tényleg belelépjen és megcsípje (addigra elég biztosak voltunk
benne, hogy én utóbbiról az éjjel lemaradtam), úgyhogy egy bot segítségével
elterelgettük a sziklakertig. Kifelé menet még beugrottam a recepcióra, hogy
kezicsókolom, ez történt, az itteni skorpiók csípése szokott fájni? Szegény
recepciós lány csak pislogott, de azt mondta, hogy azt nagyon egyértelműen
tudnám, ha megcsípett volna - azt hiszem az 'excruciating pain' (kínzó
fájdalom) kifejezést használta. Szóval így végződött a sztori, mákom volt, meg
egy azért elég nyugtalan éjszakám, de egy darabig még fogjuk emlegetni - mi
hárman biztosan, utána napokig felmerülő megoldás volt a problémás helyzetekre,
hogy "Rátegyek egy bögrét?"
És
a fogvatartott – utólag arra jutottam,
hogy egy black desert scorpion
Ja
és szerencsére Ausztráliában eddig nem találtak olyan skorpiókat, melyeknek
halálos lenne a csípése. Csak nagyon fáj. Halálosnak ott vannak a pókok,
kígyók, medúzák, cápák, krokodilok, bőven túljelentkezés van a ’animals that
kill you’ pozícióra.
Szóval
az éjszakai nagy kaland után nekiindultunk a Rim Walknak, mely felmászik a
kanyon egyik felén, végig a peremen, le a kis tavakhoz (több is van), aztán le
a másik oldalon.
Az
ösvény eleje meredek – rögtön a peremig kell mászni
Szépséges
vörös kőzet mindenfelé
Azt
is lehet látni a völgyben,
hogy merre van a legtöbb víz
A
perem teteje nem mindenhol csupasz
Tengeri
csillagnak öltözött fadarab
Alább a magyarázat a ferde rétegekre
Ugye,
milyen jól látszik?
Bár
úgy tűnik, mintha kihalt lenne a terep,
azért nem voltunk egyedül
Lent
a tavacska, a Creek Walkon idáig lehet besétálni a kanyonba
Hogy
közelebbről megszemléljük,
egy kis hídon kellett átsétálni
Szinte
teljesen függőleges
Visszanéz
– homokkő kupacok
És
kiértünk a szélére – azért csak hasonfekve,
épphogy kilássunk
A
kanyon egyik felső tavacskája – szent hely,
oda már nem vezet turistaösvény
Titkos
ügynök a kanyon felett
Sok
millió évvel ezelőtt sekély tó fodrozódott errefelé
Egészen
elképesztő belegondolni :)
A
kanyon, ahogy halad az ember felfelé, összeszűkül
Ahol
víz van, növények, állatok is lesznek
Nem
véletlenül hívják a legnagyobb tavacska környékét Garden of Edennek (Édenkert).
Leültünk
a partján pihenni egyet
Egészen
hűvös a kanyon többi részéhez képest
Így
lehet átjutni a kanyon másik oldalára
A
szélfútta peremen néha egészen különleges formákat találni
A
túrát el lehet kezdeni a perem másik oldaláról is,
de nem lehet végighaladni,
túl megterhelő lenne az útvonal a
melegben
Az
utolsó ismert omlás nyomai…
…
valamikor a harmincas évekből
Később
újra rá lehetett látni a Garden of Edenre
Aztán
egész jól a félkörre is
Bagoly
szemlélődik a magasból
Zárókép
- tavacska a szomszédos völgyben
