A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Yokohama. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Yokohama. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 20., szerda

Állatsimogató és szuperkávézó Yokohamában


Második reggelünkön Yokohamában felpakoltuk a cuccunkat és leparkoltuk a szállásunk recepcióján – aztán nyakunkba vettük a várost.

Ilyen, amikor az előző esti szuperélénk
 beállítás rajta marad a fényképezőn…


Beletelt pár utcaképbe…


Mire rájöttem, hogy mi a helyzet…


De leginkább, ez az állatkert bejáratánál alkotott
 rikító zöld tenger döbbentett rá arra, hogy valami úgy maradt


Így már mindjárt természetesebb =)

Yokohama városi állatkertje picike, kompakt (mint sok minden Japánban, gondolom nem meglepő módon) és ingyen van. Másfél óra alatt bejártuk, az előző nap sok új impulzusa és Tokió embertömege után pont ilyesmire volt szükségünk.

Vörös macskamedve sétál
(és Vegatigris ügynököt sok szeretettel üdvözli)


Flamingó 1


Flamingó 2 – a kettő kép között fél perc sem telt el


Útmutató a pingvinek szappanoperájához


Az állatsimogatóba is betértünk


Egerentyű


A tengeri malacokat is jól megvakargattuk

Természetesen Bagoly is jött velünk végig, de az állatkert, mint olyan, őt kevésbé szokta lázba hozni, a rágcsálók meg még kevésbé, úgyhogy itt átvette a fotós szerepét. Rágcsálókat, mint a keleti kaját, csak két lépés távolságból... de mi helyette is lelkesedtünk.

Ui, ui, ui (ezt képzeljétek el tengeri malac hangon)


Kíváncsiság...


… a köbön


A kézmosó felett – igen, egérsimogatás után
 nem árt kezet mosni és a zsebeidet csekkolni sem!


Azért meleg van, na. Ennél tökéletesebb képet nehezen tudtam
volna a délelőtti hangulat összefoglalására elképzelni.

Az állatkert után Yokohama egyik külvárosa felé vettük az irányt. A Nanjya Monjya Café Yokohama külvárosában található, egy szép, nagyra nőtt fa koronájában. Igen, egy nagyon apró és nagyon basic kis kávézóról van szó, egy tree house-ban. Nagyon tetszett, szomorúan olvastam most, ahogy kutattam a részletek után a zinternetben, hogy tavaly tavasszal bezárt... Igaz, ha jól fordított a Google Translate és én is jól értelmeztem a végeredményt, nem váltottak gyökeresen más témára, újhullámos pékség lett belőle, de azért az mégsem romcafé!

Két grádicson is fel lehet kúszni - az egész placc
 nem nagyobb 10-12 négyzetméternél


A kis teraszon pedig még a Szimplánál és társainál
 is összevisszább asztalok és székek fogadják a vendégeket


A pult mellett pedig egy még keskenyebb létra, amin fel lehet kúszni
a kis tetőtérbe
- kicsit emlékeztetett a Szíriusz kávézóra is az utóbbi


Patkókból hajtogatott fogantyú a bejárati ajtón


Az egyetlen háromfős asztal – ettünk egy-egy sütit, meg ittunk
hozzá bambit és kiörömködtük magunkat a kisház jópofasága felett


Lőttünk még pár fotót az egész összevisszaságáról


Majd szépen lekúsztunk a grádicson – közben
 még ezt a gyöngyszemet találtuk lenézve…

… és elindultunk vissza a cuccaink felé, hogy felszedjük az összes sátorfánkat. Még a tartózkodásunk elején úgy döntöttünk, hogy az egy hétig érvényes Japan Rail Pass lesz a legjobb megoldás a kitalált programhoz, hisz a japán tömegközlekedés remekül működik, a Sinkanszen vonatokkal mindegyik úti célunkhoz értelmesen és gyorsan el lehet jutni és egyébként is szerepelt a bakancslistáinkon, hogy kipróbáljuk ezeket a szupergyors, földrengés- és tájfunbiztos vonatokat. A Sinkanszen név maga alapvetően az útvonalakra vonatkozik, a rajta közlekedő szerelvények neve Super Express, a vonatok 200-300 km/h sebességgel repesztenek rajta, vonaltól és szerelvénytől függően.

Az IC-hez, gyors- és személyvonathoz hasonlóan vannak Nozomi (a leggyorsabb, legkevesebb helyen megálló járatok), Hikari (lassabban közlekedő, de nagyjából ugyanazokban a városokban megálló járatok) és Kodoma (minden állomáson és megállóhelyen megálló) vonatok. A Japan Rail Pass (mivel turistákra van kitalálva, csak külföldi útlevéllel lehet megvenni és csak akkor, ha már az országon belül vagy), az utóbbi kettő szolgáltatásra érvényes, de így is tökéletesen használható és kényelmes módja az A-ból B-be való eljutásnak. A délutánt ilyen módon vonatozással töltöttük, kicsit olvastunk, pihentünk, valamennyit talán aludtunk is, hogy aztán Kiotó főpályaudvarára érve újabb döbbenetes méretű állomáson küzdjük át magunkat a szállásunk irányába, bőröndöstül, mindenestül. Este gyors vacsorahajhászás, többé-kevésbé mindenki talált magának valót, aztán elég hamar fellőttük a pizsit, hogy másnap kipihenten induljunk a császári főváros környékének meghódítására!

2019. február 19., kedd

Óriáskerék és esti fények


Szóval ott tartottunk, hogy Yokohama. A nap első fele erre. A továbbiakban pedig hagyom a képeket beszélni!

Hazafelé találtunk egy csomó műanyag
 elefántot, az egyik járdán sétáltak.


Eléggé beszívott fejük van.
 EUI. Elephant under influence.


Alkonyat


Felhőszínek


Minato Mirai 21


Jó szög


Ipari műemlék


Az olsói városháta előtti tér jut eszembe erről (ez, ni)


Ez még menőbb, mint az eddigi naplementés képek


Alakul…


És a tökéletes naplementés kép. Igen, apró képkivágás,
 de ez Yokohama belvárosában készült = )


Persze nem egy kattintás kellett, mire meg voltam
 elégedve az eredménnyel. De türtőztetem magam
 és nem árasztom el velük a bejegyzést.


A kedvenc kék óra


A száz méter magas Cosmo Clock 21 –
1989-es elkészültekor a világ legmagasabb óriáskereke volt

Talán a London Eye a világ legismertebb óriáskereke, őt 2000-ben nyitották meg, 135 méter magas. Beszámoló, majdnem 10 évvel ezelőttről (a blog is lassan ennyi idő lesz, tejóég) errefelé. 165 méteres Singapore Flyer 2008-tól 2014-ig volt a világ legmagasabb óriáskereke – bár ott áll mellette a sokkal magasabb Marina Bay Sands szálloda, egy hatalmas kilátóterasszal, ami szó szerint „beárnyékolja” az óriáskereket, mint turistalátványosságot. Beszámolók egyébként itt és itt – valahogy mindkét esetben nekünk is a Bay Sands kilátóteraszára esett a választásunk, hiába van a Singapore Flyer a ottani munkaügyi szállásunk kapujában... A jelenleg legmagasabb óriáskerék, a High Roller Las Vegasban forog. Biztos, mert egyébként nagyon unalmas hely, semmi pörgés nincs :P

De vissza Cosmo Clockhoz


Bevállaltuk, főleg a kilátás miatt – a kerék menetközben
 ilyen színekben pompázik és közben azt is láthatjátok, a háttérben
 hogy húsz fotó alatt mennyit haladunk felfelé


Viszont a kilátás tényleg szépséges


Nagyvárosi fények


Folyópart


Itt került elő újra a ’super vivid’ szűrő a fényképezőgépen


Gyorsan azzal is körbefotóztunk…


… szinte mindent


Csak hogy érzékelhető legyen
 a különbség: ezek a normál színek


És ez a szuperélénk színek


Valahol creepy és sok minden, csak nem természetes,
 de a végeredmény nem rossz


Ez már a normál éjszakai =)


A Cosmo Clock kéken


Hajóforgalom – csúcsidő az étteremhajókon


Jó éjt, Yokohama!


És még egyszer, élénkebben is! =)