Bye-bye Hawaii

A július 4-i program (beszámoló itt és itt) után másnap pihenős reggelt tartottunk, egy brutális, Cheesecake Factory-s reggelivel megtoldva, hát abból nem spórolták ki se a tojást, se a szalonnát, se a sajtot. Éljen a koleszterin! Ja és még a cukorbevitelt is meg lehet dobni egy szelet fresh banana cream cheesecake-kel… ha már Cheesecake Factory… kell is az a plusz 800 kcal. Azóta azért bőven lefutottam mindet :)

Délután elugrottunk a közeli Hanauma Bay-be snorkelezni egyet – ha már itt van a város (Honolulu) közvetlen közelében egy ilyen csodás lagúna, kár lett volna kihagyni.

Ugye?

Képeslapra való

A strand feletti park sem nézett ki rosszul

Hawaii-on rengeteg helyen mászkálnak szabadon csirkék,
 a piknikasztalon álldogáló kakason már meg sem lepődtünk :)

Késődélutáni kilátás a Nu'uanu Pali kilátópontról

Az utolsó napunkat a helyi ananászipar megismerésével töltöttük – a huszadik század nagyobbik részében Hawaii-on termelték a világon a legtöbb ananászt. James Dole 1901-ben alapította a Hawaiian Pineapple Company-t, a század első felében maga az ananászipar is elég jól pörgött (főleg konzerv formájában), napjainkra már inkább a banánültetvények hozzák a konyhára az évi kétmilliárd dollárt és már nem Hawaii-on, hanem főleg Közép- és Dél-Amerikában, illetve a Távol-Keleten. O’ahun kialakítottak egy kisvidámparkba oltott ananászültetvényt a hagyományőrzés (és a bevétel) jegyében, ezt látogattuk meg. Az ültetvényen egy labirintus, több, különböző témájú kert és rengeteg ananász (ehető és szuvenír formában) találtatik.

Ez itt a kert. Ha nem lenne nyilvánvaló.

A labirintusról aszondják, az egyik legnagyobbja –
 egy órád van végigmenni rajta és beszerezni mind
 a 9 pecsétet a 9 eldugott pontról. 44 perces időt futottunk.

Baromfi mindenütt van ezeken a szigeteken. A labirintusban is.

Ananász FAQ

Az ültetvényre egy csuda kis vonat viszi ki az embert.

Én szívesen megnéztem a különböző gizgazokat,
 Bagoly kevésbé hatódott meg tőlük.

Citromízű banán ezeken sem volt.

Legyezők

Bambusz :)

És akkor kérem, az ananászfőd

Ott nőnek rajta az ananászok

Mondtam.

Monokultúra

21. század

Közelebbi és távolabbi célok is szerepelnek az útjelző táblán

Mi nem sokkal később a ’Food and gifts’ úticélt választottuk ki és ettünk egy ananászos pitét meg ittunk hozzá ananászlevet. Ha már egyszer arra jártunk.

Utána még körülnéztünk a kertecskékben

Tavirózsákat is találtunk

Banán. Unjátok?

Így néz ki, amikor még rajta van a fán.
Khm, bokron? Cserjén? Mi ez?

Színkavalkád

Ananászszüret

A tárónak elsősorban a gyökerét fogyasztják, a krumplihoz
 hasonlóan – a kalo a táró hawaii neve, a növény
 őshonos itt és a hawaii őslakos konyha alapanyaga

Az ültetvény után elindultunk visszafelé a szállásunkra, fürödtünk még egyet a Csendes-óceánban, összepakoltuk a motyónkat, ettünk még egy tisztességes búcsúvacsorát (hawaii pizza rulez, ezzel most lehet, hogy sokakat kiborítok, de friss ananásszal télleg finom!), aztán fellőttük a pizsit a másnapi székfoglalós játékra készülvén.

A délutáni csúcsforgalom

És az esti elköszönős desszert =)

Mindennel együtt arra jutottunk, hogy Hawaii remek hely, csak ne lenne ilyen rohadt messze! A vulkánok nagyon menők, mindenképpen ki kell majd egyszer még próbálnunk sétálós a lávatúrát, Honolulun kívül pedig tényleg nagyon laza és laid-back az egész állam. A nagyváros elég volt egyszer is. A strandok királyak (még akkor is, ha egyikőnk sem tud szörfözni, de ugye erre találták ki a boogie boardokat), minden nap van valamennyi napsütés és Big Island elképesztő a sok-sok különböző mikroklímájával. Ide vissza kell még jönni!

Arizona & Missouri

Pearl Harbor. Első rész erre. Ha valaki hallott már Pearl Harborról, mint National Historic Landmarkról, szinte biztos, hogy ami először eszébe jut, az a USS Arizona Memorial. Utóbbira egy kis hajóval lehet kijutni, a jegy ingyen van, de regisztrálni kell és a hónapokkal előre megszerzett darabok mellett minden reggel hétkor kiosztanak még pár tucatot másnapra az online rendszerben.  Így Zsebi nyert magának előző nap reggelre egy 06:50-es kelést és billentyűzetkészültséget, de be is jött a dolog, jegyek, check. Ami kevésbé volt rendelhető, az az időjárás és bár hétágra sütött a nap, túl erős volt a hullámzás az öbölben, nem kockáztatták meg aznap az USS Arizonánál a kikötést, maradt az, hogy körbehajóztuk és csendben gondolkodtunk róla.

Annak idején a USS West Virginia horgonyzott
a mellette levő mólónál

A USS Arizona Memorial

A USS Arizona az első világháborúban kezdte a pályafutását, 1941-ben pedig jó pár kollégájával együtt Pearl Harborban állt, bevetésre készen. A japán repülők érkezése után nagyjából 10 percen belül találat érte az egyik lősszerraktárát, ami felrobbant és a fedélzeten tartózkodók nagy részét (1512 főből 1177-et) azonnal magával vitte, majd a hajó elsüllyedt. Csak december végén vonták ki hivatalosan a forgalomból, a hajótest feletti részeit leszerelték; az áldozatok miatt viszont úgy döntöttek, hogy a hajótest ott marad a rajta levőkkel együtt, ahol van és később emlékhellyé alakítják. Az USS Arizona használható alkatrészeit beépítették más hajókba, néhány ágyúja például USS Nevadára került, amely később használta ezeket az Okinawa és az Iwo Jima elleni hadműveletekben...

Mára csak a hajó egyik ágyútornya látszódik a víz fölött pár centiméterrel, illetve a fehér emlékmű, ahol többek között egy márványtáblán szerepel az elhunytak névsora. A túlélők, ha szeretnék, a hadsereg engedélyével és szervezésében kérelmezhetik, hogy haláluk után csatlakozhassanak egykori bajtársaikhoz és búvárok levigyék a hamvaikat a USS Arizona hajótestébe; illetve akik korábban szolgáltak a USS Arizonán, kérelmezhetik, hogy a hamvaikat a hajó mellett szórják a vízbe. A USS Arizonából a mai napig szivárog az olaj (napi kb. két liter), az Arizona könnyeiként szoktak rá hivatkozni. A National Park Service elvileg folyamatosan figyeli ennek az öbölre tett környezeti hatásait és non-invazív módszereket keresnek a probléma megoldására.

Légifotó (kép innen)

Körbehajóztuk a USS Arizonát, ilyenkor még a helyiek is meglepően csendesek, valószínűleg mindenki elgondolkodik egy kicsit azon, hogy egyáltalán mit, miért meg hogyan csinál az életben és minek mi az értelme… 

Egy-két kör megtétele után a Ford Island felé kanyarodtunk, így a kishajó kitett bennünket a USS Missourinál és megpróbáltunk két óra alatt bejárni egy egész tengeri csatahajót. Még úgy sem sikerült, hogy egy része le volt zárva felújítás miatt és csak nagy betűvel szedett részeit olvastuk el a tábláknak.

USS Missouri (részlet)

A USS Missouri jóval fiatalabb, mint bármelyik hajó, amelyik a helyszínen volt 1941-ben, hiszen csak 1944-ben került vízre. 1955-ben nyugdíjazták, aztán 1986-ban újra hadrendbe állították és még végigszolgálta az öbölháborút, majd újra nyugdíjba vonultatták és pár évvel később lett múzeumhajó belőle.

Sétálunk fel a fedélzetre (igen, az ott a USS Arizona Memorial)

Ágyútornyok

Mementó

Azért is különleges, hogy a két hajó egymás mellé került, mert 1945. szeptember 2-án a USS Missourin írta alá Japán a feltétlen kapitulációt jelentő dokumentumot, ami gyakorlatilag a II. világháború végét jelentette. Amikor megszületett a döntés, hogy a USS Missouri Pearl Harborba kerül, először úgy voltak vele, hogy talán mégse az USS Arizona mellé kéne helyezni közvetlenül, mert elvonja a figyelmet az USS Arizona tragédiájáról és tiszteletlenségnek is lehetne értelmezni a hősi halottakkal szemben. Egy másik interpretáció szerint a két hajó szó szerint keretbe foglalja az USA részvételét a II. világháborúban és ennek a szimbolikája nem elvetendő, a USS Missouri pedig ágyúival a USS Arizona Memorial fölött őrködik és vigyázza a legénység örök álmát. Végül emellett döntöttek.

Nem kicsi horgonyok kellhettek a mindennapokban,
 hogy egy ekkora hajót a helyükön tartsanak

Rögzítés

Hátranézve

Kivártam, amíg kevesebben vannak, azért mégis más így a kép

Bagoly for scale (háttérben a jelenlegi naval base)

A fedélzet teakfából készült, amit leginkább homokkal és tengervízzel lehet felületkezelni, amit tradicionálisan samott téglák segítségével tettek - azzal sikálták a fedélzetet a homokos tengervízben tapicskolva. A tégla legénységi beceneve a Biblia lett, mivel térdelve volt a legpraktikusabb ezt művelni és erről alapvetően az imádkozás jutott az eszükbe.

A képen a nem térdelős verzió látható,
 de az eredeti teakfa-fedélzetet megtartották

És folyamatosan restaurálják, illetve cserélik

Az öbölháború kapcsán

A USS Missouri részt vett a Sivatagi Vihar hadműveletben is

Ez pedig az 1945. szeptember 2-i esemény emlékhelye

Plakett

Aláír

Forgatókönyv

A fedélzet után bemerészkedtünk a USS Missouri belsejébe.

A tisztek ebédlője

Az a számítógép a sarokban…

A II. világháborúban és a koreai háborúban 2700-an,
 az öbölháború idején 1800-an szolgáltak a hajón,
 az nem kevés tisztet is jelenthetett

Tárcsázós bakelittelefon!

Nincs túl sok felesleges dekoráció

Szuvenír? (A fehér pólón a ’Desert Storm’ felirat szerepel…)

A tisztek ebédlője után kicsit kizizzentünk a fedélzetre,
 itt volt még pár apróság az ominózus szerződésaláírásról

Meg még egy harmadik hivatkozás az öbölháborús
hozzájárulásra – ezek a számok az ágyútornyok oldalára vannak festve

A köz ebédlője

Itt nem viszik túlzásba a belsőépítészetet. Költséghatékonyság rulez.

Szószok a polcon

Bevásárló lista

Ó, a kilencvenes évek csúcstechnológiája!

Sütiii.

Ez pedig a turistaosztály

Szekrény az ágyban

Tömeg

Suliféle

Posta, mert vagy 2000 ember már egy kisvárost is megtöltene…

US Mail

Üveg mögött azt is meg lehetett nézni, hogy a ’40-es illetve az ’50-es években mennyivel másabb volt még a USS Missouri felszereltsége, mint a ’90-es években… meg ugye vagy 900 fővel többen voltak rajta, őket is tenni kellett valahova. Mondjuk ha az összes hálóteremben a 4 ágy helyett addigra már csak három lett egymás felett, az már egész sokat segít a helyzeten :)

A lényeg látszik

Az államok zászlói a USS Missouri előtt

A USS Oklahoma emlékműve

A USS Oklahoma is a Battleship Row-n horgonyzott, amikor érkeztek a japánok – viszont mivel öt torpedótalálat érte, nagyon hamar felborult és elsüllyedt. A USS Arizona mellett ezen a hajón vesztették legtöbben az életüket, 429-en. A következő három kép ugyanonnan származik.

A csatahajók egykori helye mai felvételen

Alul középen az elsüllyedt USS Arizona,balra a szélen
 a USS Oklahomának csak az oldal ér ki a víz fölé

Ezt pedig egy japán repülőről készítették. Valószínűleg
 az egyik utolsó, amin a nyolc hajó még talán éppen sértetlen…

Kifelé már busszal vittek bennünket Ford Islandről, ott is több múzeum van, ahol velünk együtt mindenhol begyűjtötték a zárás előtti utolsó turnust.

A hídról pedig remekül rá lehetett látni
 a part mellett horgonyzó USS Bowfinre

Pearl Harborból ennyi fért bele egy napba. Este július 4-e alkalmából soktízezredmagunkkal megnéztük a tűzijátékot, meg lett belőle egy jó háromórás séta, mire többé-kevésbé megfelelő helyet találtunk. Szép volt, de ezen a téren még mindig gyerekkorom augusztus 20-i tűzijátékai vezetnek - valahogy gyerekként az ember sokkal varázslatosabban éli meg az ilyesmit!