Luganói
látogatásunk során megbizonyosodhattunk róla, hogy Tessinben valóban többet süt
nap. Különösen nyáron. Így aztán, amikor rákövetkező két napon sem nagyon akart
alábbhagyni az özönvízszerű esőzés az Alpoktól északra; a következő kirándulást
is a Gotthárdon túlra terveztük.
A
tó a Leventina-völgy oldalában található, részben természetes, részben
mesterséges víztározó, melynek segítségével villamos energiát termelnek a Szent
Gotthárd-hágón átvezető vasútvonal számára.
A
Lagó Ritómhoz fel lehet jutni közúton, ami néha dudálósan keskeny (kanyarban
dudál az ember és ha nem dudálnak vissza, nem jön szembe senki = el fog férni
az egy sávon); de nagyon szép. A másik lehetőség Európa egyik legmeredekebb
siklója, mely 1370 méternyit kúszik fel a hegyoldalban. Nagyon hosszú és nagyon
meredek, ellenben a lent leparkolt autó vezetője is bámészkodhat.
Az
alul középen látható alagútszerű valami különösen vicces darab, nem tudtunk
másra gondolni, minthogy ez arra való, hogy télvíz elején a gát aljában
található szervizajtóhoz tolják; aztán betemeti 4-5 méter hó, viszont még
mindig be lehet osonni a gátba körülnézni, ha szükséges. Ottjártunkkor, június létére
meglehetősen hideg volt, jól jött, hogy az esőkabátot sídzsekire
cseréltem és néha nehéz volt eldönteni, hogy eső szemerkél vagy
éppen hó szállingózik.

























