Rheinschlucht, hágók és mormotatámadás

Augusztus közepén Bence járt nálunk látogatóban. Jó néhány közös new yorki porgram után itt is kirándultunk egyet, úticélként -  a szokásos hol nem esik Svájcban éppen az eső? vizsgálat elvégzése után - a Rheinschluchtot (Rajna-szurdokot) választottuk, némi hágónézéssel megspékelve. A képek részben Bence művei :)

Caumasee – az út mentén a Rheinschlucht felé

Körbesétáltuk

Az egyik öbölben szokatlan vízilényeket
 is találtunk (a képen látszik mindkettő)

A búvár eddigre már kimászott,
 a blöki viszont beúszott még egy botért :)

Szépséges, fenyőfás

Továbbsétáltunk – már látszik a célpont

Rheinschlucht avagy Ruinaulta (rétorománul)

Környék

Nem gőzös, de megy :)

Oberalppass

És a lakói :)

Tótükör

Hazafelé óriási dugót találtunk a Gotthárd-hágóról lefelé vezető úton is – felfelé szinte mindig lehet rá számítani, de lefelé szokatlan, úgyhogy nem tudván, mire számíthatunk, kerülővel indultunk haza. És ha már egyszer, akkor megálltunk a Rhône-gleccsernél. Nem lehet megunni :)

Már éppen igyekeztünk a gleccser felé, amikor a parkolóban láttuk, hogy a népek nagy édeklődéssel figyelnek valamit, meg fotózgatnak. Egy bolond százat csinál, mi is megközelítettük a terepet.

Az érdeklődés középpontja

Leguggoltam, hogy közelebbről tudjak fotózni,
 erre odajött kaját kunyerálni :)

Mivel nem volt éppen a zsebemben semmi, amit gond nélkül oda lehetett volna adni neki – almát vagy répát szívesen, de a keksz nem neki való; ezért pár másodperc ácsingózás után faképnél hagyott és bevonult egy közeli autó alá.

Augusztusi gleccserprofil

Ormok felette

Simára csiszolva

Tavaly még itt volt a gleccserbarlang…

Jégközelkép

Steinmännli – egymásra pakolt kövekkel alapvetően
 az ösvények útvonalát szokták jelezni a hegyekben

A Rhône-völgy és Wallis felső csücske – vajon mi lesz,
 ha egyszercsak nem lesz többé Rhône-gleccser?

Úton hazafelé –
kontinentális vízválasztót jelző kavics a Grimselpasson

Alkonyati fények

Zárókép – Lungernsee rózsaszínben :)

Rhône-gleccser – látogatókkal :)

A Rhône-gleccsernél jártunk Petivel, Szandrával és Mátéval július vége felé, mikor is előbbiek látogatóként, Máté pedig már rezidensként csatlakozott a hétvégi kiránduláshoz :) A gleccserről magáról már készült egy beszámoló (erre); úgyhogy most inkább maradok a képeknél - részben Szandra művei :)

Útközben megálltunk a Lungernseenél körülnézni

A Grimselpass felől közelítettük meg a terepet, reménykedve abban, hogy egyszer csak elfogy a tejfölszerű köd, amibe Svájc északi felének magasabbik része szokás szerint takarózott. A hágón azonban még mindig nem akaródzott elfogyni, kezdtem aggódni, hogy ilyen lesz a túloldalon is, Wallis keleti csücskében, aztán jól megnézhetjük magunkat a gleccser helyett.

Időjáráshelyzet a Grimselpasson

Szandra fotómasinája tud vízalatti képeket is
 – lent kicsit zöldebb a világ :)

Peti és Bagoly felülről szemlélik az eseményeket

Máté pedig éppen (véletlenül!) mintát vett a vízből,
pontosan két félcipő mínusz benne levő két lábfejnyit
 – a bokája is úgy nyilatkozott, hogy a víz rohadthideg

Némi röhögcsélés (valamint a rendkívül előrelátóan elhozott második számú cipőre történő átnyergelés) után elindultunk lefelé a völgybe és imádkoztunk, hogy kiérjünk a tejföl alól.

És egyszer csak össze is jött, bár már tulajdonképpen
 beletörődtem a ködös gleccsernézésbe

Ugyanis a jobboldali hupliról kanyarogtunk lefelé (a kép már a Rhône-gleccser felett készült), miközben egyszer csak kiértünk a felhőtakaró alól, amely közben folyamatosan gomolygott lefelé, de egy bizonyos magasságba érve szétterült és eloszlott – egész délután. Olyan, mintha Észak-Svájc felől folyamatosan öntenék át a felhőt, ami abban a pillanatban, amint Wallisba ér, felszívódik :) Szóval nagyon megörültünk neki, hogy talán még látunk is valamit, lekanyarogtunk Gletschig (a múlt század közepén még idáig ért a Rhône-gleccser), fel a másik oldalon és fejenként hét frank ellenében már döcögtünk is lefelé a kövek között a gleccserhez.

Nem messze az olvadékvízből feltöltődött tavacskától
 aztán leültünk a célpontot bámulni és a szelet hallgatni

Ezek kövek még néhány évvel ezelőtt is jég alatt voltak

Sőt, azóta jégbarlangot is újat kellett vájni,
 mert a régi lyukasra olvadt…

Mászkálnak rajta – egyszer azért
 ezt nagyon szívesen kipróbálnám

A gleccsertó után a völgyet is megbámultuk
 – Szandra ücsörög a szélén

Lemezborító :)

A csapat egy része később lemászott
 a párkányra – én felülről dokumentáltam

Peti és Máté büszkén mutatják a művüket

ECt :)

Előbb-utóbb azért bejutottunk a jégbarlangba is

Az egyik kanyarban találtunk egy lyukat,
 amin éppen átfér az ember keze

De át is lehet nézni rajta :)

Szandra viszont egy egész lakóüreget talált - mindjárt ki is próbálta

Valahol hihetetlen a gleccser hasában ácsorogni – ha egy kis szerencséje van az embernek, némileg csöndben, a vízcseppek kopogását hallgatva. Később úgy döntöttünk, felmászunk a gleccser oldalában levő egyik szirtre, megnézzük milyen egy kicsit magasabbról.

Lemezborító 2.

Rhône-gleccser a magasból :)

A „Négyforrásút” köve – a Rhône forrása

A fent említett Vier-Quellen-Weget, vagyis a 4 folyó (Rajna, Reuss, Ticino és Rhône) forrását érintő útvonalat egyszer nagyon szeretném végigtúrázni, Svájc egyik legszebb túraútvonala lehet. 5 nap alatt teljesen jól végig lehet érni rajta, napi 13-21 km-es etapokban – ugyan szint is van benne bőven, de némi edzettséggel ez teljesen vállalható és még messze nem magashegység.

Az egykori gleccservölgy,
 a már két, alig használt hotellel

Lent, középen, a folyóparton a szinte kihalt Gletsch, az előtérben pedig a ’70-es években épített szálló. Utóbbi nyáron valamennyire üzemel, de a felső szint ablakai többnyire akkor is be vannak deszkázva.

A nagyon rövidre fogyott Muttgletscher
 a Furkapass oldalában – már csak évei vannak vissza

Hazafelé a Furkapass felé mentünk és ugyan maga a hágó itt is többé-kevésbé felhőbe takarózott, később fel tudtunk menni a völgy túloldalán a Oberalppass felé, hogy körülnézzünk.

Andermatt – nyári felhős kiadásban

És ugyanez, kicsit feljebbről egy március eleji képen :)