Nagyvárosi nap Tokióban

Első egész napunkon Japánban – előzmények erre – nyakunba vettük a fővárost, Tokiót. A reggelivel tökjól jártunk, kivételesen találtunk egy apró éttermet (meg előzetesen egy angol nyelvű review-t), ahol japán és európai kajákat is felszolgáltak, így mindenki kedvére ehetett, amit akart!

Márti is boldog volt a lapos halával,
mi is a pirítóssal és a rántottával, így kell ezt =)

Háttérposzter popkulturális utalással

Kellő mennyiségű protein feltankolása után elindultunk

A tömeg nem lett kisebb, akármerre is jártunk

Sőt, a délelőtt folyamán egyre csak
durvult a szitu – Tokyo Skytree a háttérben

És ahogy Sensō-ji-szentély a környékére
 értünk, a helyzet még jobban fokozódott

A szentélyeket körülvevő parkba délről
 a Hōzōmon-kapun keresztül lehet bejutni

A Sensō-ji-szentély Tokió legrégebbi buddhista temploma,
 i.sz. 645 óta áll ezen a helyen buddhista szentély

Ötszintes pagodával a szomszédban

A szentélyek között tavacskák vannak – összesen
 vagy 10-15 szentély van a kis parkban

Kíváncsi aranyhalakkal

És csobogó vízesésekkel

Kisebb szentélyek – így elfér több tucat is tulajdonképpen

Aznap vasárnap volt, így a szokásosnál sokkal nagyobb tömeg volt a szentélyek környékén, így elég hamar szedtük a sátorfánkat.

Kicsik és kompaktak – mint nagyon sok minden Japánban

Viszont mindenhol talál az ember jópofa részleteket

Még a házőrzők között is

Lévén vasárnap, viszonylag sokan
 jöttek-mentek tradicionális viseletben

Még mindig a részletek…

Vendéglátóipari egység falán térkép… jól néz ki, na.

Tengeri herkentyű-reklám

Famiglia – Tokió metróval teljesen jól bejárható és
 vasárnap még egész szellősen el lehet ücsörögni rajta

Zsepi/kendőbolt.

Meleg időben sokan tartanak maguknál rongyzsebkendőt/kendőt, amit bevizezve, nyakra, csuklóra téve hűtésre használnak. Először szokatlan megoldásnak tűnt, de később egyre gyakrabban láttuk és amióta pár héttel később volt szerencsém kipróbálni a 40-42°C-ot az arizonai sivatagban túrázás közben, azóta esküszöm én is a vizes ruhára. Szélsőséges esetben az egyszem patakba mártott és azon nyomban, csöpögve felvett ingre... de erről majd később, most back to Japan.

Asakusa után a következő állomásunk a Tokyo Skytree volt

Körülbelül egy órán keresztül bámultuk a várost a magasból

Döbbenetes, hogy nem látni a szélét

Lépcsőzetes

Hidak a Sumida folyó felett, amely a Tokiói-öbölbe ömlik

Nyolcsávos. Nem gyalogcincér… ez magas labda volt.
Tényleg van olyan állat, hogy nyolcsávos gyalogcincér.
Egyszer ez volt a képrejtvényem számképháborúban.

Suli uszival és atlétikai pályával

Vagy uszival és focipályával

Meg ott is egy, uszi szintén az épület tetején

Virágoskert

Sumida folyó

Ez a hatalmas aranyszínű lopótöknek kinéző dolog az Asahi
 (az egyik legnépszerűbb japán sör) irodaházának a tetején található

Még egy helytakarékos suli

A folyóparton nem volt muszáj az épület tetejére tenni az úszómedencét

Sírkert

Visszanézve az Sensō-ji-szentély is látszik

Az is szembetűnő, hogy a pagoda mennyivel magasabb a szentélynél

Kicsi és kompakt házikók

A város széle a pára (szmog?) homályában vész

Útkereszteződés

Pillantás észak felé

Itt annyi uszi meg sportpálya van,
hogy nem győztük számolni

Útelágazkodás

Reklámfelületnek jó óccó lehet

És nyugat felé is kinéztünk – a távolabbi,
 Arakawa folyó szintén a Tokiói-öböl felé igyekszik

Ajánlom figyelmetekbe a parkolót

Az egyik felén buszok, a másikon…

… még a vashulladék is glédába rakva.
 A helyiek nem viccelnek, ha rendről van szó.

Majdnemhogy paneltömeg

A Tokyo Skytree árnyéka

Vannak régebbi városrészek össze-vissza
utcácskákkal is, de nem hatalmasak

Színes háztetők

Igen, volt üveglapos részleg is,
ahol ki lehetett állni 450 méter semmi fölé

Igen, ugyan csigatempóban kiaraszolva,
 de Bagoly is bevállalta

Szökőkút a torony tövében – ezzel a képpel búcsúzunk,
 tokiói napunk második fele a következő bejegyzésben érkezik!