Ha
szép idő van, a svájciak csapatostul rohannak hegynek. Nyáron bakancsban, télen
sítalpon. Ennek többek között az az oka, hogy sokszor van köd, eső, vagy hó
(magasságtól függően még nyáron is); a legelvetemültebbje ilyenkor is megy, de
mégiscsak kellemesebb ragyogó napsütésben túrázni vagy síelni. Ha mindehhez még
hétvége is van, már reggel hétkor fürtökben lógnak a vonatokon a hegymániások;
délután öt körül pedig sáros bakancsok és/vagy sícipők dobognak a peronokon.
Ebből a szempontból mi is nagyon hamar vegyültünk a helyiekkel - már nyáron megtanultuk, hogy botor dolog kihagyni a háromhetente egyszer jelentkező szép időt - így jet lag vagy
NFL-rájátszás ide vagy oda, múlt vasárnap reggel mi is vonaton
csücsültünk, Engelberg, illetve a Titlis felé.
Engelberg
– érkezésünkkor ragyogó napsütés, egy fia felhő sincs
És akkor hirtelen elkezd gomolyogni a köd
És voilá, tejföl.
Az
első és a fenti kép között körülbelül 8 perc telt el
Ha
nem tudjuk, hogy ez a kis ködszörny csak a völgyet öntötte el, eszünkbe sem jut
felmenni a Titlisig (a csúcsa 3238 méteren van), de szerencsére láttuk a
ragyogó napsütést, így már sorba is álltunk az első lanovkánál.
Útközben
– immár a köd felett
Titlisgletscher
– jégbarlang
És
a valóság – próbáljatok meg
néhányat beazonosítani a fenti csúcsok közül :)
Cliffwalk
– a Titlis csúcsa alatt van kifeszítve két kiálló szikla között
Acélsodrony
zúzmaraborítással
10-12
centis zúzmarák nőttek szinte minden fémkorláton
Szomszédos
völgy instant bébiköddel
Panoráma
észak felé
(a köd alatt Bern, Zürich, Luzern, szinte az egész Mittelland)
Pont
olyan hótornyocskák, mint a fák ágain…
csak más, ha egyszer ezek kezdenek el olvadni
Sípálya
a Titlisgletscheren (a gelccser a hó alatt van)
Még
a pályajelző karókon is tízcentis zúzmarazászló lobog
A pályán halad egy Winterwanderweg
(„téli túraútvonal”), sétáltunk egyet
Visszanézve
– a Titlis főhadiszállás (a csúcs maga balra felfelé van)
Lent,
a teljesen lapos folt a befagyott Trübsee,
legutóbbi engelbergi látogatásunkkor így
festett
Karmos
nyomok = hágóvassal járt erre valaki
Scavengers
– a sült krumpli itt elemi táplálék a havasi csókák számára,
még kézből is
kikapják, épphogy a tányérodból nem kell elhessegetni őket…
Ajándékbolt
– csak melegedni néztünk be, amíg jött a következő lefelé-lanovka,
de ezért a
képért nekem megérte
Titlisgletscher
kandikál a hó alól
Szürkésfehér
gleccsernyelv
A
Titlis-látogatás népszerű külföldi turistacsoportok körében;
de azért mégiscsak
furcsa itt japán nyelvű reklámot látni…
Engelberg
továbbra is ködtakarózik
Lefelé
menet megálltunk a Trübsee-nél, körülnézni egy kicsit, meg a térkép szerint
akadt ott valami csúszkálós mulatság.
Sorbanállás
a pórázon fogott snowtube-okkal – eléggé csúszik az aljuk,
egy lökéssel meglógnak
lefelé
Különböző
csúszós műanyagokon zúzni a havon lefelé – ez ismerős dolog. De hogy pálya
legyen kiépítve, rendelkezésre álljon vagy 30 ilyen úszógumi-szerű izé, meg még
vagy 20-25 másféle csúszka, már önmagában meglepett.
A
két pálya közötti, felfelé mozgó gumiszalag pedig csak hab volt a tortán.
Amin
azonban leginkább megdöbbentünk – mindez ingyen és bérmentve. Trükk, kijátszás és a végén egyszeri, különleges, de szinte kötelezően kihasználandó snowtube-vásárlási lehetőség nélkül.
Pislogtunk, mint hal a szatyorban. De közben azért csúsztunk vagy 10-15 kört,
mielőtt elindultunk hazafelé :)
Zárókép
– mindjárt alámerülünk a tejfölbe
