Igen,
terepgyakorlat. Merthogy Zsebi ügynök bevállalt még pár félévet, hogy egyszer
majd földrajzot taníthasson.
Az
első terepgyak, amikor Zürich környékén mászkáltunk, így zajlott:
Helyszín
I: a szépen kibukkanó rétegeket kéne látni 1000-1500 méter tszf magasságban - a
megvalósítást nehezíti az 500 méteren levő felhőalap. Evvan, szép időt rendelni
még terepre sem lehet.
Helyszín
V: csápos kút és szivattyútelep megtekintése - a kulccsal rendelkező
Mitarbeiter nincs a megbeszélt helyszínen, a telefont nem veszi fel. Game over.
De
a legszebb - helyszín III: kavicsbánya, az évek óta látogatott és két nappal
korábban, a bejáráskor még meglevő feltárást betemették öt méter vastagon
földdel, a kupac tetején még ott trónol a kicsi sárga Caterpillar... nem
álltunk neki ásni.
A
második már egész jól ment, két napig kalapáltunk köveket Tessinben/Ticinóban,
vagyis Svájc olasz részén. A környék tízpontos volt – képes beszámoló
következik.
Az
időnk nagy részét a Verzasca-völgyben töltöttük, leginkáb a patakmederben
kúszva-mászva, de a völgy több szempontból is érdekes. Az egyik legeldugottabb
völgy a környéken, így az évszázadok során elég nehéz sorsa volt a lakóinak. Amíg
csak mezőgazdaságból lehetett élni, még úgy ahogy eldöcögött a szekér, de
pénzért másnak dolgozni már nem nagyon lehetett, így a 19. századtól kezdve az
elvándorlás lett a legmeghatározóbb tényező a völgy életében. Különösen a
kalifornai aranyláz után indult be a dolog, aki tudott, ment ki Ámerikába
szerencsét próbálni. Az 1930-as években ez a kapu bezárult, a Verzasca-völgy
meg nagyrészt konzerválódott, ahogy volt, egészen addig, amíg egyrészt a
szerencsés kivándoroltak el nem kezdtek hazajönni és/vagy átalakítani a házakat
nyaralónak, illetve amíg meg nem épült a völgy alsó végében a folyót
felduzzasztó gát, melynek bevételeiből a völgy települései is részesülnek. Harmadik
fontos tényezőként megjelent a turizmus, egy csomó gyalogos és bringás
túraútvonal halad át a völgyön, lehet siklóeernyőzni és kajakozni is, bár
utóbbit kifejezetten csak haladóknak ajánlják. A felújításokkal együtt
igyekeztek megőrizni a völgyre nagyon is jellemző Rustici-kat (farmháznak
lehetne fordítani), így kicsit olyan, mintha az ember időnként a századelő
idején találná magát két házikó között. Lájk.
néhány jelenetét és nagyon büszkék rá
A
kétnapos terepen Sonognóban aludtunk (kilencven fős kis falu), reggel, amíg a
nép szedelődzködött, körülszaladtam.
az egyetlen tömegközlekedési mód a völgyben
száz éve is készülhetett volna a kép
hogy ezek a rétegek így meggyűrődjenek…
rendre akad egy-egy
a patakmeder, Lavertezzo falucskában
egy egész napot el lehetne itt tölteni
