Interlaken, Männlichen és Luzern - beszámoló májusi vendégeinktől :)

Bagolycsalád május látogatásáról Gyöngyi beszámolója következik :)

„Egy poszt erejéig átveszem a szót Zsebibabától, míg megosztom Veletek néhány náluk szerzett élményünket látogatásunk első napjairól. Balázzsal és Anyuval bevetettük magunkat a kis Corsába és nekivágtunk a nem rövidnek ígérkező kocsikázásnak. Münchenig jutottunk, ahol csatlakozott hozzánk a mindig méltatlankodó és ezúttal egyben mélyen csalódott Bagoly, aki az egész bajor belvárost bejárva sem talált értelmes kolbászárust, míg ránk várt. Miután túltette magát az eseten, egy hangulatos sörkertben megnéztük a bajorok és dortmundiak csatáját a BL fináléjában egy-egy (két-két…) tisztességes bajor krigli sör társaságában. Lelkesek voltak a kollégák a kertben, és mi is gyorsan elsajátítottuk a helyi szurkoló rigmust: zupabájen-zupabájen hej hej! Május végén kb. 5 fok volt estére, így aztán nem esett nehezünkre elhagyni a kertet a pár órás ’szurkolás’ után…

Egy ilyen korsót megszereztem otthonra, aminek ott helyben iszonyúan örültem, hazatérve viszont nem annyira emlékszem, hogy átgondoltam volna, mire fogom ezt a böhöm nagy korsót használni.

A szupertuti müncheni Glockenspiel, melyet volt szerencsénk
végignézni és hallgatni a város fő terén.

Másnap egy esős városnéző progi után szakadó esőben indultunk, hogy megtegyük utunk második felét, közben integettünk az autóból Lichtensteinnek is, majd ügyesen megérkeztünk Bagolyékhoz. A programtervezés úgy zajlott, hogy napi 23x néztük meg a várható időjárást, majd – mikor egész estig se jeleztek esőt másnapra egy területre – azt neveztük ki célpontnak. Nem tudtunk sokat válogatni, viszont ezzel a módszertannal szinte nem is volt esős napunk.

Első napunkra így Interlaken és a Männlichen csúcsai estek. Mesélek képekben. :)

Készültünk a hidegre, mert ugye magasba megyünk…

de igazából kicsit túlparáztuk a dolgot. :)

Csodás kilátás várt minket

Innen bámultunk kifelé és tervezgettük az egyik havas csúcs megközelítését…

Átszeltünk egy völgyet és máris megérkeztünk a Männlichen lábához, a csúcshoz kisvonat+libegő párossal jutottunk fel a csúcs közelébe, ahonnét elindult a hótaposó expedíció a csúcs meghódítása érdekében.

Ez volt a terep és a hozzá járó kilátás

Bagolyék elbizonytalanodnak egy kereszteződésnél,
de végül mindenki hősiesen megérkezett a legmagasabb pontra

Visszanézhettünk a megtett útra…

…és láthattunk völgyet is…

…hegyet is

Napunk felejthetetlen élménye marad a vacsora, mely az előre betárazott grillkolbászokból állt. A völgyben egy szimpatikus játszótéren előkaptuk a mobilgrillert, srácok begyújtották, rápakoltuk a kolbászokat, és mindezt elfogyasztottuk egy-egy méltán nem híres svájci sörkülönlegesség kíséretével. Szerencsére a helyiek szokatlan türelemmel viselték, ahogy a szél az arcukba fújta a mobilgrill füstjét, és a fűben hagyott négyzet alakú kiégés miatt sem szóltak…

Grill a’la Simon & Krusper

Kicsit azért izgultunk mi lesz ebből: mikor
küldenek el és mikor lesz már vacsink :)

A sikeren felbuzdulva ezt a bravúrt még egyszer elkövettük a héten,
vendéglátóink és a szomszédok örömére az erkélyen.

A Svájcban megszokott hegy-tó-folyó-város összeállítás jegyében telt következő napunk is, épp napsütést írtak Luzernre, úgyhogy tiszteletünket tettük a kis ékszerdobozban. Nagyon kedves kis városhoz volt szerencsénk tóparti sétánnyal, várral-várfallal, cuki óvárosi utcákkal és persze a híres fahíddal.

Bonyesz óraszerkezet a vár egyik tornyában.

Fahíd virágokkal

Pilatus a kereszt árnyékában.

Következő napra már nem találtunk jó időt a közelben, így a távoli olasz Svájc felé vettük az irányt, ahol megint sikerült megtalálni a napsütést. Zsebibaba beszámolójából (itt és itt) erről ti is meggyőződhettek :)”

Gletschergarten

Luzern nincs messze tőlünk, többször jártunk már arrafelé, de még mindig találunk érdekességeket. Legutóbb éppen a Gletschergartent látogattuk meg. Tulajdonképpen ez egy geológiai bemutatóhely, ötvözve egy kis kilátóval és egy tükörlabirintussal. Kicsit bohém összeállítás, de jó :)

A kiállítás első darabja az egykori gleccserfelszín volt, melyet egy borospince (mi más?) ásása közben találtak meg.

„Hogy volt ez a gleccser-dolog?” – vázlat

Bemutatóterep – 

kicsit emlékeztet Ipolytarnócra

Repedések, keresztben pedig jégkarcok

A gleccserek tulajdonképpen lassan lefelé csúszó, hatalmas, hegyi jégfolyamok, melyek mindent magukkal hoznak, ami rájuk esik és odafagy. Ez az esetek döntő többségében mindenféle kövek – kavicstól a kisbusznyi szikláig; de pl. Ötzi, az Ötz-völgyi Alpokban talált múmia is gleccserben utazott lefelé vagy négyezer évig. Hogy manapság a világ hány gleccsere visz magával hegymászó felszerelést, szemetet vagy sátrakat – ebbe inkább nem mennék bele…

Ősdögös kövek – szanaszét az Alpokból,
a gleccser szépen összegyűjtögette őket

Pálmalevél

Vízpart 20 millió évvel ezelőttről

Puhatestű dögök

Ténfergő madárnyomok – talán
éppen a fenti kagylókból falatozott

Jégjáték Peltier-hőelemen –
bemutatandó a jégkristályok fejlődését

A mai gleccsermúzeum területe a felfedezés idején egy módos luzerni polgár tulajdona volt – aki szerencsére nyitott volt a természeti értékekre, így tulajdonképpen ’just for fun’, saját pénzéből alakította ki a múzeumot. Egykori háza – közvetlenül a kitúrt gleccserfelszín mellett – szintén a múzeum része. Luzerni polgárházak berendezése egyes szobákban, jó néhány makett az Alpok különböző részeiről (pl. a szokásos Gotthárd-alagút), ásványkiállítás és a biztonság kedvéért még egy egész emeletnyi ősdög.

Zürich címere ablakmozaikban

Ezeken kívül ide került az 1896-os genfi világkiállításra készült gleccserlabirintus is – meglehetősen szürreális élmény végigsétálni rajta :)

Az Alhambráról mintázták

Bagoly egy kézzel négyfelől mutatja az időt

Múzeumkert a domboldalban

Tavirózsa

XIX. századi alpesi kutatókunyhó modellje

A sziklán pedig egy mai,
de annál viccesebb dög :)

Fából ácsolt kilátó a kertecske tetején

Luzern, felette a Pilatus terpeszkedik

Oroszlán-emlékmű – a francia forradalomban
 elhunyt svájci zsoldosok emlékére

Pilatus haragos felhőkkel

Luzern, múzeum, öt óra nem elég...

Múlt hétvégén futottunk egy második kört Luzernben, megnézendő a Verkehrshaust avagy közlekedési múzeumot. A helyszín környéke tele volt különböző virágkötészeti műalkotásokkal, tekintve hogy ezen a hétvégén tartották a svájci virágkötészeti expót vagy mit. Az alábbi egyfajta hivatalos díszítmény volt, rengeteg akadt belőle a múzeum környékén, viszont döbbenettel konstatáltam, hogy a jácintokat lehetetlennek bizonyult megszagolni. Mármint fizikailag. Ezek a vöröses ágacskák vagy 50-60 cm magasak, a dobozzal együtt 150-160 cm-ig nyúlnak, egyszerűen nem tudsz úgy belehajolni, hogy elérj a jácintok közelébe, oldalról meg túl messze vannak a virágok... némi próbálkozás - és Győző harsány röhögése - után feladtam, maradt a fénykép.

A Verkehrshaus Svájc leglátogatottabb múzeuma, autók, vonatok, villamosok, kamionok, sífelvonók, hegyi vasutak, repülők, helikopterek, űrjárművek, mindenféle jó megtalálható benne, pavilonról pavilonra rohantunk, "ezt nézd meg", "de jópofa", "ezek nem kispályáznak" kommentek kíséretében. Utóbbi leginkább a hegyi közlekedést és a Gotthárd-alagutat illetően hangzott el, igencsak sokat tettek le az asztalra e téren, tekintve hogy a vasúti alagút 1871 és 1881 között készült el, természetesen korabeli technikával :) A vonatok között találtunk egy felettébb szórakoztató elfoglaltságot, néhány, kb. méter magas fekete doboz, de nem teljesen egyformák, rengeteg fa építőkocka, üres fehér papírok és egy rakás üveggolyó. Alább az egész cucc használat közben. Bevallom, nem mi építettük, de csak azért nem álltunk neki átbarkácsolni, mert akkor az egész napot itt töltöttük volna, ahogy az nyáron a bergeni Vilvite-ben történt a gátépítős játékkal... Egyébként az előző posztban említett Schildkrötlihez hasonlóan ez is mennyire egyszerű ötlet: natúr fa építőkockák, üveggolyók és egy csomag papír... Have fun!

Egy másik pavilonban leltük ezt a méretes polcot, az elmúlt 150 év autóival, biciklijeivel és motorjaival megrakva. Óránként egyszer bemutatót tartanak, egy ilyen emelő herkentyűvel lekapnak néhányat és az orrod alá teszik, mesélnek róla kicsit, aztán visszateszik a helyére, mint ahogy nagymamám az aktuálisan készült sütiket szokta bemutatni :)

Az autós részleg kívülről padlótól az épület tetejéig közlekedési táblákkal van borítva, van fehér...

zöld...


és kék is, elég menőn néznek ki egy hatalmas csarnok oldalán. Estike, lecke feladva :)

A repülős pavilon is igen érdekes volt, teljes Swissair történet, egy rakás repülő, a nagyon kicsitől az egész hatalmasig, REGA helikopter (REGA = Schweizerische Rettungsflugwacht, vagyis a légimentők), Breitling Orbiter 2 léghajógondola, ejtőernyős videofelvételek és egy Convair 990 Coronado is (a 60-as, 70-es években használták alapvetően), amit kívülről - belülről be lehetett járni. Ezzel a pavilonnal egybeépítve leltük meg az űrhajózásos kiállítást is, hasonló volt, mint a Science Museum Londonban. Ez a téma egyébként engem különösen érdekel, nagyon szeretném megnézni pl. majd egyszer a washingtoni National Air and Space Museumot, különösen tekintettel az e hónapban érkező Discovery-re :) Itt a Verkehrshausban leginkább az űrhajósok mindennapjaira volt kihegyezve a kiállítás, munkaeszközök, űrhajós kaja, alvózsák, hasonlók. Nagyon megtetszett az alábbi idézet:


Szabad fordításban: "A földi gondolkodásmódunk megmarad itt is. Például, mikor a vacsoraasztal körül ülünk és fel akarunk kelni, lebegünk az asztal körül, de soha nem lebegünk át felette. Nem lenne udvarias ilyet cselekedni."

Valamiért az űrhajós kiállítás tőszomszédságában találtunk egy kis szegletet, ahol teljesen random cuccok voltak összegyűjtve, többek között az alábbi jószág is, egy valamilyen kiwi (nem derült ki, hogy melyik faj pontosan). Képen láttam már sokszor kiwit, meg rajzfilmben is, de nem gondoltam, hogy ennyire aranyos :) Egyébként védett, Új-Zéland nemzeti állata, nagyon kevés van belőle, tekintve hogy röpképtelen madár, eléggé ki van téve a ragadozóknak. Nagyon küzdenek, hogy az a néhány kiwifaj, ami még megtalálható, meg is maradjon, erről bővebben itt lehet olvasni.

A múzeumban van egy Swissarena nevű részleg is, egy 200 négyzetméteres Svájc-légifelvétel, leragasztva a padlóra, lehet rajta szaladgálni. Van hozzá egy rakás csinos plüsspapucs, stílusosan kereszttel, a cipőre kell ráhúzni és akad mindenféle nagyító is, hogy jobban lehessen látni az egyes épületeket (jó minőségű a nyomtatás, úgyhogy a nagyító tényleg működik). Alább minden illusztrálva, a nagyító a Verkehrshaus felett található, jobbra tőle a tó sarkában Luzern, a víz maga pedig a Vierwaldstättersee.

Összesen 5 órát töltöttünk el a Verkehrshausban, de az utolsó kettőben végig úgy éreztem, hogy pontról pontra rohanunk, semmit sem tudtunk alaposan megnézni - egy ekkora múzeum asszem nem egy napra van tervezve. Zárás után még kipróbáltuk az IMAX-mozit, egy Tornádóvadász című, Discovery-klasszikus stílusú filmet néztünk meg, nem volt rossz, de azért ez a szemüveges 3D-technológia még mindig elég orrfájdalmas a film végére. Utána a Vierwaldstättersee partján sétáltunk végig az állomás felé, szép naplementében.

A tópart mentén egyik oldalon Luzern házikói sorakoznak...


a másik oldalon pedig a Pilatus tornyosul :)

A Verkehrshaus egyébként egész nap teljesen tele volt, részben felnőttekkel, párokkal, részben pedig kisgyerekes családokkal, a gyerekek rengeteget rollereztek, rohangásztak és azért visítás is volt rendesen :) Nagyon családias hangulatú az egész múzeum, a kiállított izék nagy részét meg lehet tapogatni, belemászni, alámenni, rengeteg játék is van, nagy placc, ahol lehet szaladgálni, gyerekként biztosan hatalmas élmény. Na jó, nekünk is az volt, mindenképpen érdemes megnézni, ha valaki errefelé jár :)

Képriport Luzernből

Kísérlet következik, igyekszem rövidre fogni a szövegelést és helyette sok képpel beszámolni luzerni látogatásunkról. Maximum két mondat per kép. Promise.

Szóval Luzern... Így néz ki. Legalábbis ez a legismertebb kép, Kapellbrücke - a világ legrégebbi fedett fahídja - mellette a Wasserturm, talán nem túlzás, hogy ez Luzern jelképe.

A hídon a tető alatt sok kis festmény, de a képemen az is remekül látszik, hogy a kis kompakt Fuji, amit használok, néha nyomin érzékeli a fényviszonyokat. Mondhatnám akár azt is, hogy művészi kép lett, de nem, csak a sok turista nem hagyta, hogy a fényméréssel szórakozzak, lökdösődtek; úgyhogy maradt az eredmény...

A híd alatt a Reuss folyó, szép kék, tóból ered, akár csak a Limmat és biztos nagyon hideg is. Szépen meg lehetett figyelni a kacsák úszótempóit és az úszóhártyák használatának helyes technikáját.

A víz szép színe és átlátszósága egyébként egy kis vízerőmű gátjánál - mellesleg a város kellős közepén - nagyon szépen megmutatkozott: a középső hiányzó deszkánál érdemes megnézni ahogy kéklik-zöldellik tömegében is :)

A folyóparton hotelek sorakoznak, az egyiknek kovácsoltvas kapuja is van - az előtte álló fa pedig többszörösen vissza lett vágva és tele van madáretetőkkel :)

Ez a favisszavágás egyébként úgy tűnik, nagy heppje a városi kertészetnek, szinte minden sétány ilyen göcsörtös, gumós fákkal van tele - nem is néz ki rosszul, csak elsőre furcsa.

A főposta épülete egy nagyon szép, stílusos valami lenne, de valami ordenáré módon néz ki ezekkel a reklámokkal és megállítótáblákkal... Ezt nem tudtam megállni, hogy le ne fotózzam, hiperocsmány kombináció. Értem én, hogy üzletpolitika, meg konkurencia, meg minden, de egy milyen szép bejáratot gányoltak már itt össze ezekkel a reklámokkal. És ezzel az előző két képnél megspórolt egy-egy mondatom is elveszett.

Kellő szidalmazás után elindultunk felfelé a Pilatusra, mely egy hegykupac, úgy 2000 méteres magasságból néz le Luzernre, a legmagasabb csúcsa a Tomlishorn, 2128 méterrel. Anyukám, ez neked való lépcső :)


Azért nem lépcsőztünk végig, a Pilatusra egyik oldalról kisgondola-nagylanovka kombóval lehet feljutni, ezt ki is próbáltuk. Kis piros bogyók lógnak a zsinórról, mindegyikben 4 ember fér el és az egész cucc a tájékoztató táblák szerint óránként 5000 embert képes szállítani - ez egy átlagos budapesti villamos teljesítménye :)

Néha kicsit közel ér a bogyók alja vagy oldala a hegyhez, utána meg hirtelen elég messze és még zuttyan is egy kicsit - a tériszonyos Bagolynak voltak csuklós pillanatai.

Másik irányból a hegyre egy funikulárral lehet feljutni, de ez télen nem jár, mert általában túl havas a pálya. Illusztrációnak két hótalpas sporttárs is található a képen - bár úgy tűnik, a finisben vannak, csak egy fél órával később értek fel az egyébként 100 méterre található kilátóteraszra.

Szóval nem jár télen a sikló, mert necces a pálya, no meg vagy öt méter hó takarja a végállomást. Az egyszerűség kedvéért valószínűleg oda hordják össze...

Azért a teraszról nem dobálják le, hanem építenek a közepén egy hatalmas hótortát. Vagy hóJabbát.

Bár sütött a Nap, a táj szemléléséhez nem volt elég szép az idő - értsd: állati párás volt minden irányba a levegő - úgyhogy ennyi látszott a gyönyörű, havas láncokból. Majd legközelebb :)

A másik irányba meg lent egy kis kápolnát is lehet látni, tessék megkeresni! A kis csúcson meg egy kereszt - több is van a hegyen - ezt kicsit ironikusnak érzem a hegy nevével összevetve.

A Pilatus tetején levő fogadóépület is még félig hó alatt van - üvegablak, mögötte a 2 méter hó felső 70 centije - tüköööör :)

A felhősödés miatt a koraeste már lent lelt minket a Vierwaldstättersee partján (ennek az egyik sarkában lakik Luzern és a Pilatus) - itt éppen a svájci filmfesztivál zajlik Luzern új Kultur- und Kongresszentrumjában. Visszafelé jöttünkkor már reflektorok világították meg két oldalról a vörös szőnyeget :)

Tópartról - Pilatus a fák mögött bújkál.

Tópartról - Ismerjék meg legújabb vekkertípusunkat, balra standby, jobbra harcrakész állapotban! Garantált hápogás reggel öttől.

És hogy ne csak a részletekre fókuszáljak, hanem kontextusba helyezzem a napot: Luzern en bloc - Bahnhof (hajó mögött, kis fényes pöttyel (órával) a közepén), Vierwaldstättersee (előtérben), híd mögött a posta, hídtól jobbra lenne a Kapellbrücke (ami már ezen nem látszik) és az egészet bizony uralja a Pilatus. Hát, itt jártunk tegnap.

Azért még nem végeztünk Luzernnel, hamarost járunk még errefelé, itt van Svájc legnagyobb múzeuma, egy közlekedési múzeum, ahol az elképesztő mennyiségű járgány mellett egy 200 négyzetméteres légifotó-térkép is van, amin lehet mászkálni (jeee); és van egy Gletschergarten is, ahol tükörlabirintus és hasonló jóságok vannak. Megyünk vissza, ASAP :)