Dankasirályon a jövőbe – I. rész

Odaiba egy mesterséges sziget a Tokiói-öbölben, melyet az 1850-es évek végén építettek védelmi célokból; aztán az 1980-as években kibővítették és elkezdték beépíteni, az itt rendezett világkiállítás alkalmából. Folytatásképpen egy teljesen új városrészt akartak kialakítani a ’90-es évek elején; de a megtorpanó japán gazdaság keresztbe húzta ezen számításokat. Néhány év döglődés után az eredeti business-tervek helyett elsősorban turistalátványosságokra, hotelekre és bevásárlóközpontokra helyezték a hangsúlyt. Ez a döntés később újabb befektetéseket hozott magával, így alakult ki ez a pihenőkkel és éjjel-nappal dolgozókkal teli negyed; melyet a Yurikamome nevű magasvasúttal lehet elérni és „bejárni”. A yurkikamome a dankasirály japán neve, ezt a fajt gyakran látni a Tokiói-öbölben – innen az elnevezés. Szóval mentem egy kört ezzel a kis madárkával; alább pedig igyekszem egy képes beszámolóval bemutatni, hogy milyen is ez az Odaiba :)

Yurikamome – a kék

Többszintes kereszteződések

Skyline – Odaiba

Vonatozás közben nem mindig sikerült egyenesen tartani a fotómasinát

Odaiba és a Tokyo Bay

Rainbow Bridge és kikötői raktárak

Odaiba legfontosabb szárazföldi összeköttetése

Emeletek és zöld levelek

Sétáló öltönyök

Yurikamome ellenvonat

Track

Rainbow Bridge – mögötte a piros-fehér pedig a Tokyo Tower;
legközelebb megnézem közelebbről is :)

Vidámpark-negyed is

Acél és üveg

Felfelé építkeznek

Megálló a kép közepén

Még akadnak azért üresen álló telkek is

Épülőfélben

Lehet számolni az emeleteket :)

Játszó

Egyelőre így végződik a Yurikamome – még ez sincs teljesen kész

Vonatozás után sétáltam egy kicsit a végállomás környékén. Ami felülről kihalt üveg- és acéltengernek tűnik; lent tele van kicsi boltokkal, bicikliutakkal és sétáló, babakocsis anyukákkal. Nyilván nem mindenhol; de ezeket az ember a suhanó vonatról nem látja.

Forgalom

Gizgazok mindenütt

2x4 sáv a minimum

A hatalmas házak között egy-két picurka is akad

És még panel is :)

Légibenzin

A járdán sétálva nem érzékelni annyira az épületek dimenzióit

Némi ücsörgés, nézelődés és kekszeszegetés után elindultam visszafelé a belvárosba, ismét igénybe véve a Dankasirály szolgálatait. A napnyugta időközben egész más fényeket teremtett, különösen szeretek ebben az időszakban fotózni… de tekintve a bejegyzésem hosszát; az eredményeket és a konklúziót a következő részben láthatjátok. To be continued :)