A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 7., szerda

Ajtóportrék

Újabb rövid szösszenet következik (az előző erre). Igazából már a képekből ki lehet találni, hogy hova pottyantottak le tizenpár órára. Némi alvás és egy kiadós reggeli után volt kb. egy órám sétálni és körülszaglászni.

A sakktáblás


A duplapitlis

(Ezek között, egyébként, hogy lehet két táskával, a bevásárlással és neadjisten egy gyerekkel a kezedben bemenni? Biztos van egy másik ajtójuk is erre a célra.)

A minimál és az ’minden vízszintes felületen nőjön valami’


Szóval London belvárosában slattyog az ember


Átlagosnak tűnő utcácskában


És egyszer csak ez figyel bal oldalról – később láttam, hogy
8-10 garázsban egy autójavító működik, ő is náluk van vendégségben


A gallyboltíves


A kerámiakutyás


A vidám kékpitlis, majdnemhogy görögös


A bezárt vadon

Egy órácskába nem fért bele sokkal több, de azért még egy közeli könyvesboltba betértem körülszaglászni. Különösen tetszett a detektívregény-kupac.

Kivótaz?! 

2013. november 12., kedd

Acél és viking

Szóval a Steelers vs. Vikings meccsről. Wembley, eladtak rá minden jegyet. Mivel évente kettő (jövőre már három!) amerikai foci meccset tartanak Európában valószínű volt, hogy az emberek nagy része el is jön a meccsre.

A metróból kifelé

Az egész aluljárót, illetve a Wembley-hez vezető utat kidekorálták hatalmas, színes molinókkal, melyek a meccset, a játékosokat, a két csapatot és persze a szponzorokat hirdették.

Szurkolók

Igaz, a fentiek éppen se nem Vikings-, se nem Steelers-fanok, de ez a meccs elsősorban nem a két csapatnak szólt, hanem inkább a sportág európai népszerűsítésének. Csapatszinten a két aznap este játszó csapat mellett Green Bay Packers mezből láttunk a legtöbbet és egész sokfélét, sőt sajtfejek is akadtak :) A leggyakoribb név viszont valószínűleg a Brady volt (a New England irányítója), ha nem számítjuk a Manning-et (muhaha), de azokból ugye kettő van (testvérek, az egyik a Denver Broncos, a másik a New York Giants irányítója – a szerk.).

Wembley Arch

Valahol fent középen, az angol zászló alatt van Sir Bobby Charlton szobra, nem hinném, hogy az öreg valaha számított volna ilyen körítésre Wembley íve alatt :)

Kezdés előtt


Az amerikaiak szeretnek mindent beleadni a show-ba,
 itt sem fukarkodtak.


Steelers


Vikings – a kapu mögött valahol vannak játékosok is


A lényeg


Eksön


Közönségszórakoztatás

Az amerikai fociban rengeteget áll a játék, ezért néha kellemesebb program a meccset közvetítésben nézni. Itt ezt a szurkolók nagy mennyiségű étel- és italfogyasztással oldották meg, állandóan ki-be szaladgáltak a büfékhez. A hatalmas sor miatt szinte lehetetlen volt időben visszajutni a szünet után, Bagoly vacsorájának megszerzésére (na jó, én is beleettem, meg kávét is szereztem) rá is ment a harmadik negyed első öt perce. Szerencsére addig nem láttam, ahogy a New York Giants immár negyedszer is elindul a lejtőn az azóta is eszméletlen jól játszó Kansas City Chiefs ellen. (A stadionban több kivetítőn is mutatták a többi meccs állását, elkerülhetetlen volt a szentségelés egy idő után.)

Második félidő


Annál van a labda, akit a legtöbben kergetnek


Mókus ügynök jellemzésében ez így hangzik:
'Egy sor fehér, egy sor sárga fenék.'

A meccs utolsó percei egészen izgalmasra sikerültek, végül a Minnesota nyerte meg a találkozót. Remek program volt, a hazafelé özönlő szurkolók közül talán mindenki úgy volt vele, hogy lehetne ezt gyakrabban is… Mondjuk óriási különbség van aközött, amikor az ember egy kellemes, őszi, esőtlen (!) angliai estén nézi a meccset, egy nagyrészt fedett stadionban és amikor európai idő szerint hajnali 2 és 6 között próbál egy cukros forró csokival (mert Amerikában csak ilyet adnak) felmelegedni a teljesen nyitott és ezáltal szeles Metlife Stadiumban, november végén, -2°C-ban. Idén még a Super Bowl-t is ott rendezik, szerintem imádkoznak, hogy ne legyen éppen hóvihar, vagy -15°C. Utóbbi szerintem szignifikáns szívás egy déli csapatnak. No, nem mintha nagyon az fenyegetné a Miami Dolphinst vagy a Houston Texanst, hogy bejutnak. Ha a New Orleans Saints esetleg ilyen helyzetbe kerül, majd Kanadába viszik őket a rájásztás alatt készülni :)

A meccs után, hétfőn még körülnéztünk a Science Museumban a Hyde Park mellett, volt egy remek kis időszakos kiállításuk Alan Turingról, egy zseniális matematikusról, a modern informatika egyik atyjáról, aki a második világháború alatt kódfejtéssel foglalkozott. Utána összeszedtük a bőröndöket, aztán irány Heathrow és sutty, haza. Csak hogy este lecseréljem a bőrönd tartalmát várható a kaliforniai időjárásnak megfelelően. Back to work.

Csatornatúra

Kedves olvasónk, sétára invitálunk! Még mindig szeptember végén tartunk, az egész angliai kirándulást kirobbantó meccs délelőttjén sétáltunk egyet a Regent’s Canal mentén. A csatornát a 18. század elején kezdték építeni, akkoriban az uszályokat még lovak vontatták, ma pedig ezen a vontatóúton lehet jönni-menni. A csatorna felett itt-ott hidak vezetnek át, jobbra-balra kisebb nagyobb házak, néhol parkok vannak; útközben pedig rengeteg lakóhajó akad, jópofa kellékekkel.

Regent’s Canal


Vontatóút 1.


Vontatóút 2.


Zöldségeskert a tetőn


Biciklizni nem szabad, de szép számmal vannak
gyalogosok, futók, kutyasétáltatók :)

A víz alapvetően nagyon nyugodt, ugyanakkor elég magasan van töltve a csatorna – a vontatóút alig fél méterrel-negyven centivel emelkedik föléje. Nyilván ez a lóval vontatás idején elengedhetetlen volt; aztán a hajóforgalom is megkövetelt egy bizonyos mélységet, ezért a csatorna ma is fel van felduzzasztva. A csatorna felett lépten-nyomon vannak hidak – hiszen mégis London közepén fekszik – de van olyan szakasza is, ahol egy 250 méter hosszú szűk alagútban halad. Utóbbin annak idején úgy mentek át az uszályok, hogy a lovakat megszabadították a vontatókötéltől és átvezették őket felül az alagút túloldalára; az kormányosok pedig az uszály tetején hanyatt fekve, az uszályt a kezükkel az alagút plafonján hajtva haladtak át :)

Kertipad bringával


Odaát – azért nem végig ilyen, de mutatóba van villa is


Forgalom

A csatorna egyik hídja, a Macclesfield Bridge 1874-ben felrobbant, amikor egy lőporral megrakott uszály haladt át alatta. Újjáépítették, de közben megfordították a hidat tartó vasoszlopokat – ezért ma remekül látszanak a feszes vontatókötelek által kidörzsölt barázdák…

… az oszlopok part felőli oldalán :)


Ha már hidakról van szó – sok szép,
míves apróság akad az út mentén :)


A belváros a Primrose Hill-ről

Utóbbi és a Regent’s Park között halad át a csatorna, érdemes volt egy kicsit elhagyni a vizet és felmászni erre a dombocskára. (A sok zöld az előtérben a Regent’s Park.)

Visszafelé egy mellékutcában – szelektív hulladékgyűjtés at it’s best


Tükörcsatorna


Nehéz volt nem röhögni, ahogy utánaszólt a babakocsis bácsi
a baloldali ebnek: ’Monster, come on!’ (monster = szörny)


„Elfogadnám!” jellegű terasz


Az a kis asztalka meg a két szék is jöhet,
a vízi növénybárral együtt


Ez meg még extra biztonságos is, már-már
a svájci sztenderdeknek is megfelelne

Később elértük a zsilipeket, egy idő után sorban álltak a különböző hajók, átbocsátásra várva.

Zsilip fentről – Camden Lock


Zsilip lentről


Kézzel lehet őket nyitni-csukni

A két néni ugyan kicsit bénázva, de még magassarkúban és egy kicsi, fehér és ugrándozó kutyával a póráz végén is sikeresen abszolválta a feladatot.

Fent-lent


Lent-fent


Nézőközönség

Kellő számú zsilipelés megtekintése után továbbindultunk. Az alábbi öblöt ma a St. Pancras vitorlásklub használja, fent látszik a pályaudvarra vezető vágányok egy része. Annak idején ezek mellékvágányok voltak, kitolták rájuk a gőzmozdonyokat és a gőzgépek fűtése közben termelődött hamut egyenesen az uszályokra borították; majd a csatornán szállították tovább.


Sétánk vége felé meglepetésre bukkantunk – egy frissen áttelepített gáztartályban tartottak éppen nyílt napot, egy rövid kiállítással egybekötve. Ezeket a hatalmas tartályokat a 18. században használták London gázellátására, aztán a földgázra való átállással szinte minden városban kérdésessé vált a sorsuk, van, ahol csak álltak évtizedekig, van, ahol elbontották őket és van, ahol az utóbbi években az ipari városnegyedek rehabiliációja során igyekeznek integrálni őket az új tervekbe, még úgyis, ha az egészet arrébb kell tenni néhány tíz méterrel. Itt pont ez történt, a 8-as számú, nyílt napos tartály nem messze állt vagy 150 évig, de itt jobban mutat a tervek szerint; úgyhogy lebontották, lepucolták, átfestették és újra összerakták. Tiszta legó.

Nyílt nap


Gerendák


Ilyen lesz


A jobb oldali, fenti fotó ismert darab és ha már egyszer
ennyi gerendával dolgoznak, az itteniek úgy gondolták,
ki kell használni a lehetőséget (bal oldalt lent).


Persze a munkavédelmi szabályok szigorú betartásával :)


Zárásképpen – metálbárka


És egy kis zöld hajósarok – bár ezek a "kötött" ütközők sem gyengék,
valaki itt elszabadított egy nagymamát hajókötéllel :)

A Regent’s Canaltól elköszönve visszametróztunk a szállásunkra, összeszedtük a meccsfelszerelést aztán elindultunk a Wembley felé, hogy megnézzük, milyen egy európai amerikai futball-mérkőzés. Na, utóbbi nyelvhelyességileg is egy érdekes feladvány.