Tópartról tengerpartra

Előző nap a Lake Louise-hez annyira későn értünk oda, hogy már nem tudtunk evezni rajta egyet, de ezt másnap reggel rögvest pótoltuk.

Nem volt túl szép idő, így még egy esőkabátot is beszereztem

De mire vízre értünk, elkezdett tisztulni

A gleccser azért még bujkál egy kicsit

A tó másik vége az irdatlan szállodával

Egy óra alatt kellemes tempóban oda-vissza lehet lapátolni a tavon. Lájk. Az esőkabát egyébként most végül nem kellett, de az első alkalmat nem élte túl – egy sivatagi viharban sikerült teljesen leamortizálni. Amint kicsomagoltam, a kapucni varrata mellett sikerült kidugni rajta a fejemet, ezzel új vágást ejtve rajta, Bagoly meg a térdét csapkodta a röhögéstől – miközben egyre jobban szaporázta az évtized esője Utahban… na de erről majd később, most még Kanadában vagyunk :)

Méghozzá a Lake Louise szomszédjában –
a szépséges színű Lake Moraine partján

Azt hiszem szín tekintetében ő nyert

Kevesebb kőzetliszt lebeg a vizében, mint a
 Lake Louise-éban, ettől ilyen ragyogó kék

Csak ültünk és bámultuk a tájat – azér’ a fotó kedvéért megfordultunk

Gyönyörűszép

Háttér – tó errefelé nincs, de a fenyves is szépséges

A Lake Moraine-nél köszöntünk el a Banff National Parktól és indultunk vissza Calgaryba, hogy áttegyük a székhelyünket Vancouverbe.

Kiértünk a prérire – Route Transcanadienne

Ha még nem említettem volna, itt is minden két nyelven van kiírva, még a medvehírek is kint vannak angolul-franciául (pl. hol láttak nagymellényű grizzly-t, aki akkor sem hajlandó lemenni az útról, ha egy rezesbanda közeledik). Korábban csak Québecben jártam, ott már tudtam franciául kávét venni (ami részemről siker, nem a helyiek részéről :P), de úgy tűnik, a kétnyelvűség erre nyugatra is menő :)

Csak úgy az autópálya mellett – a téli olimpia sísánca
és bobpályája, ma is sportközpont :)

Az egyik korábbi bejegyzésben is emlegetett
 Stoney Trail – visszaértünk Calgaryba

Lóg az eső lába – mármint, tapossa a szélvédőt

A reptér előtt kaptunk egy kiadós kocsimosást

Három kilométerrel és öt perccel arrébb meg hétágra süt a nap

YYC – Calgary International Airport

Calgary – a belváros tornyait pont süti a nap

Canadian Rockies

Ez pedig már a Salish Sea – a Vancouver Island és a kontinens
 által közbezárt öblöt hívják így eredendően

Tájékozódáshoz (kép innen)

Seattle ugye már Washington állam és USA, gondolkodtunk rajta, hogy arra mennénk tovább, de végül nem úgy alakult, szóval ide is vissza kell jönni. Például van egy szépséges nemzeti park, az Olympic, mérsékeltövi esőerdővel, meg egyéb szépségekkel, de ott van a látogatható Boeing-gyár is Everettben, Seattle-től vagy 50 kilométerre…

Mindjárt megérkezünk Vancouverbe - folyt. köv. :)

Columbia Icefield & Mount Edith Cavell

Ott hagytuk abba, hogy…

Athabasca

Szinte patakpart

Út a völgybe

Gleccsercsíkok

Gyalogos kör

Alulról is meg lehet szemlélni, csak onnan nem ajánlatos megközelíteni, mert bármikor busznyi darabok omolhatnak. Vagy nagyobbak. Az Athabasca után gyorsan bevágtunk egy kései ebédet a látogatóközpontban, aztán indultunk tovább.

A szomszédos völgyben lakó Dome Glacier – bal oldalt
 pedig az emlegetett több száz éves erdődarab

A Sunwapta folyó mentén megy tovább az út Jasper felé – a hegyoldalba pedig egy kilátót szereltek, ahonnan egész jól látni a völgyet.

Visszanézve az Athabasca felé

Felnézve a Columbia Icefield innenső széle látszik

Közben kicsit haragosabb lett az időjárás is

Különböző magasságok – különböző élőhelyek a völgyekben

A kilátó

Üvegpadló

És alatta a több száz méter mélység

Folyóvölgy, itt szépen látszik, hogy az alja V-alakú –
míg a gleccservájta völgy egyértelmű U! :)

Olyan, mint aminek az alján most továbbtekereg a folyó –
és az is látszik, hogy már egy kicsit feltöltötte a völgy legalját

Most mondjátok, hogy nem elképesztően szép...

Az emlegetett kontinentális vízválasztó – a Snow Dome tetején

Volt egy méteres makett is, ő az

A kilátó után továbbindultunk – az út visszatekereg a folyó mellé

Lapos a völgy alja, az oldala meg tele van fenyőkkel.
Meg biztosan grizzlykkel.

Gleccservájta szépség

Estefelé benéztünk még az egyik oldalsó völgybe
Jasper mellett – úton a Mount Edith Cavell felé

Mount Edith Cavell és oldalt az Angel Glacier

Azt gondolják, olyan, mintha egy angyal
kiterjesztett szárnyakkal feküdne a kőfalon

Lent pedig (részben a képen a legnagyobb fenyő mögött)
 a Cavell Glacier

Valaha ilyen volt az Angel Glacier – így már
 jobban érthető, miért lett ez a neve

Ennyi maradt

Visszapillantás a völgybe, ahonnan feljöttünk
 (U-alak, nem győzöm kiemelni)

A völgy rengeteg havat kap, de annyira meredekek a Mount Edith falai, hogy nem marad meg rajta a hó, hanem alatta gyűlik össze és ott tömörödik össze és alakul a Cavell-gleccserré.

Rajzon

Valóságban

Közelebbről

A nap színei

Két kék majom

Visszasétáltunk a járgányhoz, elvégre lassan esteledik.

Ha nem azt nézném, hogy hol nincsenek medvék (merthogy addig még egyet sem láttunk), akkor még el is ücsörögnék egy kicsit. Persze mindenhol ki van írva, hogy ha messzire kirándulsz, vigyél bear spray-t, de a ’messze’ kicsit nehézkes definíció. Én a parkolóba is vinnék szívem szerint, Bagoly szerint meg azért mindennek van határa. Így marad az, hogy Pararoo minden bokrot és fát medvék után vizslat, Bagoly meg röhög rajta. Pár nappal később egyébként láttunk feketemedve bocsot autóból, kb. két hétre rá meg bocsot közelről (a bocs a meglepetéstől az egyik irányba, én a másikba szaladtam – még akkor is, ha ez részemről nagyon nem a megfelelő reakció volt), sőt felnőtt feketemedve is trappolt át előttünk az úton pár méterre. Szerencsére lassan gurultunk. Na, de visszatérve az aznaphoz, medve sehol, mi le az autóhoz és onnan el Jasperbe, megkerestük a szállásunkat és ZZZ. Aludjatok jól ti is! :)