Erről a névről minden Potter-olvasónak valami egészen más jut eszébe, mint ahol nemrég jártunk. A regény esetében
Gellert Grindelwaldról, egy huszadik századi sötét varázslóról van szó, akit gonoszságban csak
Voldemort tudott kenterbe verni a varázslótörténelem folyamán. A figura közép-európai származású, 1945-ben győzte le
Albus Dumbledore és így került hátralevő életére Nurmengard börtönébe. J.K. Rowling történetében nagyon sok szál megfeleltethető a valódi történelemnek, így nem nehéz párhuzamot vonni Grindelwald és a kis bajszos osztrák festő között – gondolva arra, hogy mindkettőjük ámokfutása 1945-ben ért véget és hogy pl. Nurmengard neve hasonlít Nuremberg-re, vagyis Nürnbergre… Hogy miért pont Grindelwald lett a szereplő neve, az írói titok, de ez a gyönyörű hely nem hinném, hogy rászolgált volna egy ilyen reputációra (ahogy szegény Thomas Riddell sem biztos, hogy megérdemelte a sírját látogató turistaözönt – történet
itt, Harry Potter-rovatunkat mára befejeztük).
Szóval Grindelwald valójában egy ezer méteren fekvő, kb. négyezer lakosú település a Berni Alpokban, Interlaken és a Jungfrau között.
Hegyek között, völgy alján
A környék sí- és túraterepeinek kedvelt kiindulópontja, nyáron vonattal is elérhető, a környék pedig tele van felvonókkal és fogaskerekű vasutakkal – télen is biztosítandó a közlekedést. Grindelwald valójában a kiindulópontunk volt, onnan fogassal felmentünk a Kleine Scheidegg-hez, ahonnan kényelmesen átsétáltunk a Männlichenre, ott felmásztunk a csúcsra, aztán – pocsék térdeimet kímélendő – felvonóval leereszkedtünk Wengenbe, majd onnan fogassal Lauterbrunnenbe. Nyugdíjas, kényelmes túra, csak semmi kapkodás :)
Terep
Túraútvonalak és sípályák
Télen persze a fenti tájékoztató táblán nincs ennyi piros X, de azért meg kell jegyeznem, hogy a tájékoztatás nem teljeskörű, ugyanis az útvonalunkon volt egy kis elterelés sziklaomlás miatt. Kezdésképpen meredeken emelkedő Bergweg-en (keskeny, mászós ösvény) felzavarják az embert majdnem a Lauberhorn-ig, a másik oldalon le és utána lehet rátérni az eredeti, méter széles, majdnemhogy zúzott köves Wanderweg-re. Csakhogy ez a másik irányból nem mindenhol volt kiírva, többen fordultak vissza az elterelésnél, amikor rájöttek, hogy hogyan is lehetne csak visszajutni Kleine Scheidegg-be… Időseknek nem való az ilyen zergézés a hegyen – akármilyen fittek is, nem mindenki vállalkozik rá, tekintve hogy pl. az ő csontjaik nem forrnak össze túl gyorsan egy esetleges esés után... Ilyen szempontból egyébként döbbenetes ez a hegylakó népség, az idősek egy része 70 felett is még mindig nyomja ezt a túrázás dolgot: hátizsák, bakancs, túrabot, aztán iszkiri. Ennyi idősen én is szeretnék ilyen energikus lenni :) Egyébként meg 60 környékén még bőszen síelnek, sokan futnak, hegyet másznak – van mit tanulni tőlük egészségmegőrzés terén!
Svájci táj
Valahol a tűzoltóknak is kell teregetniük :)
Még itt is Coca Cola...
Aprózódás
Ha már egyszer földrajzi dolgokhoz kerültünk, itt jegyezném meg egy másik könyvélményemet. Szintén rongyosra olvasott példánya házi könyvtárunknak az alábbi kötet.
Tudós könyv
Rengeteg olyan földrajzi fogalom szerepel benne, amelyek magyarázatára és a képekre is pontosan emlékszem, valahol itt térültem el menthetetlenül a földrajz irányába. Ugyanakkor most remek élmény a gyerekkoromban ámulattal olvasott, képen bámult dolgokat élőben látni (pl. fahatár, hóhatár, tengerszem, havasi növények, etc.). Egyik ilyen az alábbi szerkezet – a vasút felett látható félalagút, a kép közepén (rákattintva nagyított változat külön ablakban - a szerk.).
Lavinalagút
Ez a kis féltető szerű építmény azért épült, hogy az esetleges lavinák (akár kő, akár hó) ne sodorják el a lent haladó vonatot, vonat híján pedig ne temessék be a vágányt. A környék tele van ilyenekkel – meg más lavina-ellenes szerek is vannak, de azokról majd később :)
Szóval kis kitérőre való felzergézés és lecsúszkálás után sétáltunk célunk, a Männlichen felé, időnként némi hóval megküzdve. Félelmetes érzés valahol, hogy az ember pólóban, naptejjel, égő napsütéssel küzd felül, miközben lent pedig csúszkál a jeges-vizes havon…
Hógázló
Persze más veszélyek is vannak, például a hegyekben akadhatnak kövek.
Veszélyt jelző tábla - ha az a méteres monstrum
felette nem lenne elég meggyőző
Meg vannak veszéles állatok is, akik dobálnak. Hógolyóval. Ott van a kezében. Aztán meg az én térdemen, tenyérni vizes foltot hagyva.
Vigyázz, tááááámad!
Apróságok az út mentén
Olvadékmaradvány
Felhőalap
Steinmännli – LEVEL 90
Grindelwald a lábunk alatt
Már a másik oldal – Lauterbrunnen völgye
Lavinavédelem ismét – mind az élő,
mind a döglött fák ehhez tartoznak.
Kandikál a Mönch – a három óriás
felhők mögé bújt, csak néha néztek ki
Nyári álmot alszanak
Kanyarog a Wanderweg
Teknősfotós
Alpesi virágkavalkád
Szőrös állat gyalogol
Tav
Látkép Interlaken felé
Lent a völgyben a Lütschine folyó kanyarog (valószerűtlenül szürke, ezüstös színe van, mintha folyamatosan fehéres iszapot hozna magával), a két hegy mögött Interlaken, a háttérben pedig a Thunersee. A szemben levő hegy a Harder, előző alkalommal
ott jártunk, onnan csodáltuk a Jungfraut :)
Észak
Kelet
Dél
Nyugat
Utóbbin jól látható az Eiger, a Mönch és a Jungfrau felhőtakarója. Ilyet sokszor látni Svájcban, még a házunk melletti hegyek is ilyenek pocsék időben – olyan, mintha a felhők beragadnának a völgyekbe, hozzátapadnának a hegyekhez, egészen kíséreteies látvány néha. Sőt, egyszer landoláskor a reptér mellett, teljesen sík terepen egy kis erdő felett is láttam ilyet, olyan volt, mintha kicsi ködfoltok lettek volna a fák felett és között. Esős időben elég jellegzetes ez errefelé, de furcsa. Nem csoda, ha ilyenkor az embernek nincs kedve kitenni sem a lábát...
Képeslap
Libegés lefelé
Csipkés sziklafal visszanézve
A völgyben átsétáltunk a felvonótól a vasútállomásig – a tízperces út alatt viszont találtam valamit, amiről Peti jutott eszembe.
Állat
Petikém, szeretettel neked, ez az izé egy méter magas és vagy hatvan centi széles, biztos vagyok benne, hogy szeretnéd a coliszobádba! :)
Vonatozik lefelé – oldalt azt a vízesést
legközelebb meg kell néznünk…
Visszatekintve a Männlichenre
Elég kemény lehet itt télen lakni, 6-7 hónapig mindent hó borít, esik, ha kell, ha nem, állandóan lapátolni, marni, eldobálni, fűteni, melózni… Érdekes kérdés, hogy vajon az Alpok népe azért lett ilyen sikeres, mert sosem adott nekik semmit sem könnyen a természet? Nincsenek zsíros földek, nincs lapály, nincsenek állatokkal teli mocsarak, ásványkincs csak módjával… Ellenben van szikla, jég és hó. Nyáron tehenek. Vajon ezért álltak neki órákkal bíbelődni a hosszú téli estéken? :)