Rövidrovat Norvégiából

A dolog aprópóját még a női kézilabda BL-döntő első meccse adta – ebből is látszik, hogy mennyire le vagyok maradva a valódi eseményektől – szóval Larvikban jártunk, még május első hétvégéjén. És ha már egyszer akadt 3 óránk Oslóban, ott is sétáltunk egyet.

Oslóban egyébként egyszer már jártunk, úgy 4 évvel ezelőtt, novemberben, mínusz 3 fokban. Ehhez képest most igazán remek időt fogtunk ki, ragyogó napsütés, egy fia felhőt sem láttunk. No meg egész más szemszögből nézi az ember a norvég árakat Svájcból, mint magyar egyetemista szemmel – a svájci és a norvég árak nagyságrendileg egészen hasonló. Más európai országokban, ez a „Köszönöm, inkább nem kérném.”-kategória, hacsak nem kenyérről és vízről van szó. A városban sétálgatva az embernek rögtön feltűnik, hogy a házak ablakai előtt szinte mindenhol napellenzők vannak, ezek funkcióját nem nagyon tudtuk megfejteni. Mármint hogy novemberben nagyjából fél tíz körül kel a Nap, el is indul lefelé délután háromkor, ráadásul az egészet sokszor a felhőtakaró felett teszi, miért akarnak még napellenzővel is védekezni ellene? Így nyáron meg olyan meredeken süt, hogy nem igazán van értelme oldalról is takarni az ablak egy részét. Ha valaki tudja a napellenzők töretlen népszerűségének okát, ne habozzon megosztani velünk!

Fényvédelem a köbön

Park a pékség ablakában

A fák épphogy még csak rügyeznek – tavasz eleji hangulat :)

Királyi rezidencia

Biorendőrök

Belső udvar – itt is hiányoznak még a levelek :)

Az oslói városháza

A belvároson keresztül lesétáltunk a tengerpartra is, megnézni a régi dokknegyed helyén felépülő házakat – ez a londoni Docklands-hez hasonló projekt, a régi dokkok helyén üveg-acél stílusú lakóházakat húznak fel, majd egyre borsosabb áron adják el őket, ahogy fejlődik a negyed. "Négyszobás öröklakás tetőterasszal, saját vitorláshellyel. Ár: inkább nem szeretném tudni."

Halraj körbe-karikába – nem tudjuk miért, de percekig úszkáltak így

Kikötőhangulat

A városrehabilitáció jellemző építőkövei

The Astrup Fearnley Museum of Modern Art

Esővízgyűjtés 2.0

Utcakép

Tükörkép

Az oslói séta után elvonatkoztunk Larvikba, a vonatjegy ára még a svájcit is meghaladta, nem nagyon vagyunk mi ehhez hozzászokva... Larvik nem egy hatalmas város, körülbelül 40 ezer lakosa van, Oslótól kb. 100 km-re délre található. Próbáltam utánanézni, hogy pontosan mit is érdemes itt csinálni, körülnézni, miből élnek az emberek; de nem nagyon van erről részletes információ angolul a kompmenetrenden (Dániába) és a kézilabdán kívül. Na igen, kézilabdázni lehet. Végülis mi is emiatt keveredtünk oda :)

Döntő, első felvonás

Az időnként kinövő zászlóerdő

A képeken is látszik, hogy a norvég szurkolók a főtámogató Skagerrak Energi pólóját kötelességtudóan felvéve, de meglehetősen nyugodtan ülnek a helyükön, a góloknál tapsolnak, néha belekezdenek a szokásos ’taps-taps-LARVIK!’ rigmusba, de ennyiben ki szokott merülni náluk a szurkolás. Ehhez képest a győri szurkolótábornak egész repertoárja van, nem is nagyon lehetett mást hallani a csarnokban. Nem tudom, hogy pontosan mennyit számít ez a játékosok motivációjában, de hangerő tekintetében hazai pályán játszottak a lányok, az biztos :)

Szép volt, csajok!

És egy héttel később pedig felkerült az i-re a pont!

Kezdőfeszültség

Veszprémben :)

Curliiiiing

Ha már egyszer északon jár az ember, a mobilgrillen készült lazacot is kipróbálta (csapatszinten), túrázásból pedig már a belső tachográfja nem enged többet (amely a rokonaim szerint egyébként belőlem egyszerűen hiányzik, ezért nem bírok megülni a hátsó felemen); szóval nem marad más, mint valami északi sportba belevágni – mi mással is kezdtünk volna, mint a curlinggel. Ami kívülről úgy fest, mintha a lényege a 20 kilós kő jégen történő kergetése lenne; de nem, az a jégkorong és azt kisebb kővel, mondhatni kaviccsal játsszák. Mostani játékunkhoz a már ismert csapathoz (Iló (Gnuuu), Zoli (Majom), Márti (ügynök nevén egyébként Titkos ügynök), Győző és jómagam) Zoli két volt lakótársa is csatlakozott; így Vaneedával és Katarinával kiegészülve vágtunk neki a jégnek.

A curling lényege, hogy a hosszú pálya végén van egy koncentrikus körökből álló célterület, na, egy lökéssel ezen belül kellene megállnia a kőnek – úgy, hogy a pálya másik végéről indul és kb. 2-3 méternyit lehet befolyásolni a kő helyzetét a pálya suvickolásával (amitől a kő egy kicsit jobban vagy éppen kevésbé csúszik). Ugyanis ha a célterület felén túlhalad, az ellenfél szorgos „továbbsepréssel” szépen kivezetheti a követ a célterületről; ellopva a pont(ok)at a másik csapattól.

Márti és Zoli várják a követ (egyikük bent tartani,
 a másik kiseperni szándékozik majd)

„Nem mész innen a kövünk közeléből?!”  – a kőhöz egyébként
nem lehet hozzáérni, csak az útját egyengetni

… ééés a kő száguld. Márti meg kiabál, hogy „Csak ügyesen!!!”

A követ elindítani egyébként nem egyszerű első próbálkozásra. Az ember valahogy félig guggolva indul; előre csúszik az ügyetlenebbik lábával, ezen van a csúszós talpú cipő; a másikkal pedig valamennyire irányít és fékez; közben pedig elengedi a követ. Nem kell lökni, csak engedni. Aztán meg imádkozik, hogy jó irányba menjen, no meg hogy megálljon a körön belül – az elején alig-alig értek el a körökhöz a köveink; de ahogy ráéreztünk, inkább a pálya másik végén csattantak a többi kövön; szóval egyáltalán nem olyan egyszerű eltalálni a megfelelő svungot.

Iló koncentrál…

… és indít – két külön eset, de szemléletes :)

Csatában

A rengeteg sepréstől az ember egészen kimelegszik, így körülbelül két óra alatt kellően bele is fárad a csúszkálásba, plusz előbb-utóbb úgy érzi; a térdén kialakulóban levő lila foltok már nem férnek el egymástól; na körülbelül ekkor érkezik el a fotós ökörködés ideje. Meg nagyjából le is jár az érdemi pályaidő :)

In eksön :)

Lelkes amatőrök :)

A curling legújabb tuti csapata – ’Márti & the dolls’;
kabalaállatukkal; Zsebibaba elsőtiszttel (a kövön!)

Skypekonferencia helyett… kihelyezett meeting Norvégiában :)

Lettországi látogatásom után ismét fejest ugrottam a dolgos hétköznapokba, méghozzá egy Zürich-Chicago-Zürichbe – viszont az időjárás megakadályozta a várossal történő ismerkedés minden értelmes formáját. Mármint hogy én lelkes és érdeklődő turista vagyok, de minden városnéző szándékomtól eltántorított a 5-6°C, a köd és a 24 órán keresztül masszívan szakadó eső; melyet három óránként zivatarok tarkítottak dörgéssel és villámlással; valamint az a tény, hogy a szobám a hotel épületének sarkán a 15. emeleten volt és szinte folyamatosan hallani lehetett a zárt ablakon keresztül a szél süvítését. Ily módon nem is lett katasztrófa, hogy nem mostanra sikerült Mókus ügynökkel randit szerveznünk – aki egyébként mintegy 3 órányira lakik Chicagótól – legközelebb ennél csak jobb időnk lehet :)

Viszont a hétvégére sikerült összehozni egy másik, többszörös randit: Márti éppen Gnuuu-nál és Majomnál vendégeskedett Norvégiában; és valamiért mindhárman úgy gondolták, jó ötlet a csapathoz egy Bagolyt és egy jetlag-es Zsebibabát hozzáadni. Utóbbiak nem ellenkeztek, sőt minden józan ész szerinti megfontolás (pihenés, alvás, hétvége, stb.) ellenére kifejezetten egyetértettek; így aztán pénteken délelőtt 11 környékén landoltam az éjszakai műszakból (Chicago-Zürich), délután 1-től 4-ig aludtam egyet; utána pedig irány-darány Zürich-Frankfurt-Bergen. Ripsz-ropsz, hajnali egykor már szerveztük is a másnapi programot, egy hardangerfjordi kirándulást – melyből végül vízeséstúra lett. Képek. Rákattintva kinagyíthatók :)
(Ja és egyébként minden létező szempontból megérte az egész hétvége, csak lettem volna kicsit kevésbé álmossündisznó - a szerk.)

Vízesés Bergentől nem messze – harmadszori találkozásunk alkalmával is
megállásra és megcsodálásra késztetett bennünket

Patacsoportkép

Következő kiszemelt áldozatunk

A házikó terasza éppen a fenti vízesésre néz – helyzeti előny a javából :)

Mász felfelé

Majom és Bagoly lóerőkről beszélgetnek;
Márti gondolkodik, hogy ezt meddig szeretné hallgatni.

Oldalfal mohaborítással

„Egyszer ez mind a miénk lesz.”

Aztán kiderült, hogy igazából támadni készülnek

Én nem tehettem mást, mint visszatámadtam

Zoli kontrából remek profilképeket készített rólunk

Aztán a vízesés és a völgy újra átvette a hatalmat

Ágas-bogas

Márti, mielőtt még megázott volna – de nem itt fent, majd később

Le is út, fel is út

És igen, itt sikerült tetőtől talpig eláznia a vízpermetben - de azt mondja megérte :)

Némi nadrágszárítás után továbbindultunk; meg akartuk nézni a Hardangerfjordban épülő új hidat, mely a most közlekedő komp szerepét hivatott átvenni. A világ egyik leghosszabb egynyílású függőhídja lesz, de nem is ezért különleges igazán; hanem mert egyik oldalról egy 2,5 km-es a másik oldaról pedig egy 7,5 km-es alagútból lehet majd megközelíteni. Klausztrofóbiások szeretni fogják a tudatot, miközben átutaznak rajta… viszont végre egy ország, amely versenybe szállhat Svájccal, ha megszállott útépíthetnékről van szó. Bigtájm.

Hardangerfjord

Gnuuu talált egy vízinövényt, amit meg KELLETT vizsgálni.
Majom nem is lehetne büszkébb.

A háttér

Fjordkanyar

Víztükör

Fa házak, terméskő tetővel – valahogy ez nálunk fordítva szokott lenni

És tádááám, a Híd. Szerintem egész kecsesre sikerült.

Más meglátás – még építik, Majom az építési területet
is inkorporálta a kompozíciójába

Később ebédlőhelyet kerestünk, ahol tesztelhetjük a hordozható grilltálcákat – Bagolynak sütöttünk szalonnát, Mártinak és Ilónak lazacot; Zoli elvolt a virslivel; nekem jobb híján a kenyér, keksz és a cider (ejtsd: "szájdör"; almabor) jutott, de szerintem jól jártam :) Nyilván mindenki evett szinte mindenből, ami elé került; de valahogy ez maradt meg az emlékképeim között a "ki mivel lakott jól" kérdéskörből…

Piknik

A nap a túlparton időnként előbújt – és ilyen látvány hozott magával :)

Hazafelé fogtunk még egy vízesést

Márti itt is felmászott alája, mint kiderült; át lehetett sétálni alatta – csak éppen egy hatalmas jégtömbön keresztül, ami minden sár és kosz ellenére borzasztóan csúszik. Bagoly ezt nem hitte el, amíg kis híján személyesen fenékre nem esett rajta. Néha úgy érzem, mintha lenne egy 30 éves gyerekem...

Mindenesetre a vízesések szorgos vizsgálata és csodálása mellett csoportképekre is volt időnk :)

Egy sima

Egy fordított

Zárópanoráma :)