A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bangkok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bangkok. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 3., péntek

Gizgazok, dögök és világok

Ezeken a szubtrópusi tájakon mindig lenyűgöz az az egyszerű tény, hogy a nagyszüleim teljes cserepes növényállománya (ennek a kifejezésnek nem vagyok teljesen biztos a pontos helyesírásában – a szerk.) a szabadban él és virul. Tömegesen. Mint nálunk a disznóparéj vagy a libatop szokott. (Szenvedelmes kertész, gyomlálni szerető olvasók előnyben.)

Például ez a Scindapsus példány, a fene tudja hány tő is ez


A világ legstrapatűrőbb szobanövénye.
Legalábbis túléli a kicsit hektikus öntözési rendemet. Meg Vegatigrisét is :)

A sok zöldség feletti örömem egyébként előbb-utóbb parkba szokott vezetni; így történt Bangkokban is. Képek.

Bejárat – ad hoc vendéglátóipari egységgel


Gym in the park – bár a rózsaszín festékről itt már lemondtak


Környék – egyébként egy kórház épületei


Sárgasapkás


Magasított vízikert – ismét egy teljes otthoni virágbolt kínálata


Bámészkodik az ember…


… aztán egyszercsak komótosan ez sétál keresztbe a rekortánon.


Valami szalagos varánusz-féle, ennyit sikerült kiderítenem


Angolul vicces neve van: ’water monitor’ :)


Buddha-szentély – néha a legváratlanabb helyeken találni egyet-egyet

A parkban tett séta – illetve az összes fellelhető varánusz bekerítése és megfigyelése – után még bepillantást nyerhettem a helyi felső tízezer életébe. Egész pontosan a magas metróállomásokról egész jó kilátás nyílik egyébként olyan helyekre, ahova nem nagyon tenném be a lábam.

Felfelé mászva a három emeletnyi lépcsőn


Golfpálya Bangkok központjában 


Siam Paragon – a helyi Rodeo Drive. És tömve van.

Valahogy nekem nagyon kontrasztos, hogy néhány negyeddel arrébb meg egymást érik a tákolt házak, közműellátás nélkül, zsúfoltan, koszosan és rengeteg emberrel. Tudom, kapitalizmus, világgazdaság, satöbbi, de akkor is. Miért jut egyik embernek több, a másiknak kevesebb? (Csak mint költői kérdés.) Egyébként a bangkoki zsúfoltság és a rengeteg ember kapcsán, tessék beletekinteni az alábbi TED videóba, 06:00-tól kb. 06:40-ig. Forrás: innen.
 
Igen :)


Ja, és ha már közelségről van szó – ezen
a csatornán naponta tízezrek ingáznak munkába

Sétám vége felé fekete fellegek kezdtek gyűlni, szó szerint, ezért jobbnak láttam visszatérni a szállásomra, mielőtt elindul az égi áldás – ki tudja, ezen a vidéken ez milyen instant özönvízzel jár.

Zsebibaba elsőtiszttel aggódva szemléljük az égi háború előkészületeit


Nem csalódtunk, két óra masszív esővel,
dörgéssel és villámlással köszönt el tőlünk Bangkok

Mindkettőnk nevében köszönjük a figyelmet! Legközelebb még mindig keletre megyünk, de nem ennyire :)

2013. április 30., kedd

Hajón, metrón, gyalog – végre egy város, ahol lehet tömegközlekedni :)

A Khaosan Road-on tett látogatásom után elindultam visszafelé a belvárosba – mondván érdemes a metrót is tesztelni egy kicsit, nem csak a vízi tömegközlekedést. Utóbbi azonban még megtréfált egy kicsit, ezúttal egy fele akkora hajó érkezett narancssárga zászlóval (ez jelezte a turista-útvonalat), és bizony a hajó oldalára feszített nejloncsík felett gyakran kapott frissítőt az ember a folyó vizéből. A gyík immunrendszeremet ismerve egy idő után úgy döntöttem, elég lesz az „ablak” melletti ücsörgésből és inkább behúzódtam a hajó közepére – semmi kedvem nem volt valami rejtélyes szubtrópusi nyavalyával végigküzdeni a 12 órás hazautat. Bangkokban az emberek egyik fele egyébként azt mondja, hogy semmi bajod nem lesz a csapvíztől sem, a másik fele szerint meg ’istenments, nehogy megidd’; így lehet, hogy a folyóvíztől sem lett senkinek semmi baja, de a következő napon esedékes repülés eltérített a vizsgálat korrekt lefolytatásától. Azért fröcsögő víz ide vagy oda – igyekeztem útközben képeket gyártani.

Modernitás…


… kicsi ékszerdobozzal a középpontban


Ez meg akár Miamiban is lehetne – legalábbis
valahogy így képzelem el az Ocean Drive-ot


A thai feliratok azért árulkodnak az égtájról


Távoli látkép

A visszaúton tettem egy kitérőt a királyi palota felé is, sokan ajánlották, hogy érdemes megnézni; de úgy tűnik, más turisták is ezt az ötletek kapták – annyira hosszúak voltak a sorok, hogy úgy döntöttem, majd egyszer máskor.

EsNapernyők


Ez ugyan nem tömegközlekedési eszköz –
de vicces látvány két bankautomata között :)


Frissítők mindenütt – jéggel borítva

Nem tudom, hogy a jeget a mobilitása (sokszor csak néhány ilyen jéggel töltött hungarocell dobozból állnak a standok), vagy az olcsósága/ az áram drágasága miatt választják-e, de ez a legnépszerűbb hűtő eszköz. Nekem furcsa, mert fém jégkockatálcákon és a műanyag rácsaikon szocializálódtam, melynek használata a dinnyeszezonra korlátozódott és a macera miatt a karácsonyi sütik megbecsültségével vetekedett – egyszer az évben, de akkor két hétig, megállás nélkül.

A királyi palota előtti tiszteletkör után visszacsalinkáztam a hajóra (milyen jó, hogy itt is van napijegy); szerencsére már egy kicsit nagyobb bárka érkezett, folytathattam a bámulást és nyaktekergetést. Utóbbiról egy idő után a parti házak kezdtek gondoskodni, égbe nyúló termetükkel.

Szembeforgalom


Ha lakóház, egy egész falunak elég.


Azért a két reklámtábla magáért beszél :)

Ahogy már korábban is szó volt róla, a bangkoki metró tulajdonképpen csak a nevében az, hiszen nem a föld alatt, hanem általában 3-4 emelet magasba emelve fut a házak között. Egy-egy emelettel lejjeb sokszor van még gyalogos felüljáró is, viszont mozgólépcső viszonylag ritkán, idáig általában gyalog kell felszaladni 2-3 emeletnyit. Végülis 37°C-ban ez is egy módja a lakosság fitten tartásának.

Lenézve – a rózsaszín csoda, na az taxi.
Legalább nehéz eltéveszteni :)


Többrétegű tömegközlekedés – jobb oldalon
látszik a gyalogos felüljáró is

A metrós, többsávos, többszintes főutcák mellett jobbra-balra vagy hatalmas épületek és Amerikára emlékeztető széles járdák vannak, vagy ahol még megmaradt, egymást érik a két- háromszintes kis házak, alul üzletekkel, felül lakásokkal.

Japánra emlékeztet


És persze robogók mindenütt :)


Külön felhívnám a figyelmet a kis cseréplakókra


Csúcsos tetők – stilizált, modernizált változatban :)


A legfelső szinten – erről megintcsak Japán jut eszembe, meg az,
hogy vajon 20 év múlva minden nagyváros így fog festeni?

A true ’backpacker’s hub’ – Khaosan Road, Bangkok

Első hajótúrámat Bangkok északi részén, fejeztem be, a hátizsákos turisták paradicsomaként ismert Khaosan Roadtól nem messze.

Ilyen széles sztráda vezet ki a hajó stégjétől
az utcára – kiérve meg kellett néznem alaposan
a környéket, hogy visszataláljak a kapualjba…



Váratlan parkocska – jó kiszakadni egy kicsit
a portékájukat néha túl hangosan kínáló árusok közül


Békés szentély a folyóparton

Azért ha az ember lenéz, megdöbbentő mennyiségű hordalék akad a kis csatornákban.

A műanyagdobozok után a második leggyakoribb alkotója a papucs.
Pár nélkül. Welcome to Bangkok!


A parkba visszatérve


Ez meg úgy fest, mintha egy csapat eltévedt keresztes lovag felejtette volna itt


Vendéglátóipari egység – hajnali fél tízkor

20 évvel ezelőtt az utca és környéke tulajdonképpen hatalmas rizspiac volt, aztán lassan más apróságok is elő-elő fordultak a portékák között. Bangkok születésének (több városból egyet csináltak) 200. évfordulóját 1982-ben ünnepelték, abban az évben a szokásosnák jóval több turista érkezett a városba, így a Khaosan Road is jóval nagyobb látogatottságra tett szert, mint egyébként. Később hollywoodi filmforgatások találták meg a környéket – mint ’ultimate’ bangkoki helyszínt, a hátizsákos turizmus felfutásával pedig nem volt megállás, mára a Khaosan Road környéke tele van a ’matress and breakfast’ (vagyis matrac és reggeli) jellegű szállásoktól kezdve a hoteleken keresztül a belföldi utazásokat szervező irodákig és a nemzetközi telefonkártyákat kínáló butikokig mindennel, amire egy magára valamit adó backpacker-nek (hátizsákos turistának) szüksége lehet. Persze a Bangkok-jelleget megtartva minden kicsi és zsúfolt, ha valaki éhes és szívesen eszik thai kajákat, egyik utcasaroktól a másikig elgyalogolva végigehet egy hétfogásos menüt :)

A Khaosan Road története bővebben


Készülnek a handmade pénztárcák


Szentély és kultúrsokk – a szokásos kis virágfüzérek mellett
először furcsának tűnt az áldozatként meghagyott shake és café latte


Színes macs mintás padlón


Csecsebecsék


Telekommunikáció…


… és globalizáció


Leves (talán)


Főétel (azt hiszem)


A desszert előtt egy kis shoppingolás


Könnyű édesség (asszem mangó) – ilyen éghajlaton
mégsem lehet oroszkrémtortát enni


És egy korty (vagy inkább egy egész üveg) a végére.
A macska és e között nincs tíz méter távolság a valóságban.

Mindezen díszletek között hatalmas koncentrációban szaladgálnak sarus, alaposan napozott – részben ropogós pirosra sült – de nagyrészt kaukázusi (pol. korrekt für 'fehérember') turisták. A pirosra sültön most már annyira nincs kedvem élcelődni, mióta San Fransiscóban egyrészt dupla pulóvert kellett vennem a hideg szél miatt, viszont közben estére cseresznyepirosra sütöttem az egyetlen kilógó testrészem, az arcomat. Az időjárás cseles dolog.

Ami még Bangkokban nagyon tetszik, hogy az előző bejegyzésben emlegetett dús vegetációt a helyiek minduntalan megpróbálják becsempészni a kővel fedett részekre is – szinte minden, felespohárnál nagyobb pitlibe ültetnek valami zöldséget és már megy is a teraszokra, utcára, ahova éppen elfér.

Mobilsövény dobozolva


Mint a kisgyerekek a Mikulás lába körül :)