A Fusimi Inari-nagyszentély az egyik leghíresebb
sintó szentély, mely a kiótói Inari-hegy lábánál található. A sintó vallásban a
tisztelet tárgyát a kamik jelentik – ezeket lehet istenségként, szellemként, de
az ősök lelkeiként is felfogni – nincs pontos fedésben az európai istenség
fogalmával. Egy-egy kami tiszteletére szentélyeket építenek, ezek lehetnek
kisebbek-nagyobbak (mint ahogy már nem keveset láthattatok a korábbi
bejegyzésekben) és a hívők ezekhez az istenségekhez/szellemekhez fordulhatnak
imával, áldozattal, ha úgy érzik segítségre, jó szerencsére van szükségük az
adott területen.
Inari eredendően a gabona kamija volt, de idővel az
alakja összekapcsolódott a mezőgazdasággal és a kereskedelemmel – ma már minden
business venture-rel kapcsolatban fordulnak hozzá jó szerencséért. A
nagyszentély a hegy lábánál található, a körülötte levő parkban viszont az
évszázadok alatt számtalan kicsi szentélyt emeltek, valamint a felfelé vezető utat több mint tízezer, vörösre festett tori szegélyezi, melyeket a japán
kereskedők emeltettek az évszázadok alatt – bízva abban, hogy Inari segíti őket
a következő pénzügyi kalandjukban.
Nem
sokkal alkonyat előtt értünk oda a helyszínre –
annyiból viszont egyáltalán nem jártunk rosszul,
hogy estére sokkal kisebb volt már a látogatók tömege
annyiból viszont egyáltalán nem jártunk rosszul,
hogy estére sokkal kisebb volt már a látogatók tömege
Kicune, japánul rókát jelent, eredendően egy segítő
szándékú, róka alakban megjelenő szellem, az évszázadok során szorosan
összefonódott Inarival. Az egyik történet szerint egy nap egy rókacsalád
érkezett az Inari-hegy lábához és a kami megbízta őket a hegy védelmével, de
azt sem tartják kizártnak, hogy mivel gyakran látni rágcsálókra vadászó rókákat
aratás közben, idővel elkezdték őket a szellem küldötteinek tekinteni, akik
védelmezik a termést (közvetve és közvetlenül is, a rágcsálók
elfogyasztásával). Mindenesetre az Inari-szentélyeknél általában lépten-nyomon
rókaszobrokat találni és sokszor a hívők tisztelete jeléül piros előkével a
nyakukban őrzik a szentélyeket.
Majdnem
mindig valamilyen tárggyal (kulccsal, ékszerrel
vagy egy köteg rizzsel) a szájukban/mancsukban ábrázolják őket
vagy egy köteg rizzsel) a szájukban/mancsukban ábrázolják őket
de sokára jöttünk rá, hogy egyáltalán nem méretarányos…
Szóval
kitartóan gyalogoltunk felfelé, de fogalmunk sem volt
egy idő után, hogy mekkora részét jártuk be a parknak
egy idő után, hogy mekkora részét jártuk be a parknak
Nem
sokkal később eljutottunk a Yotsutsuji keresztezőségig,
ahonnan egész jól rá lehetett látni Kiotóra
ahonnan egész jól rá lehetett látni Kiotóra
Közben a felhők mögött a Nap is meglépni látszott,
úgy döntöttünk, hogy inkább lefelé folytatjuk az utunkat.
Megvártuk,
míg tényleg lemegy a Nap és szedtük a sátorfánkat, mondván, hogy a fák és a torii-k alatt
hamar sötét lesz – bejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése