A Rhône-gleccsernél jártunk Petivel, Szandrával és Mátéval július vége felé,
mikor is előbbiek látogatóként, Máté pedig már rezidensként csatlakozott a
hétvégi kiránduláshoz :) A gleccserről magáról már készült egy beszámoló (erre);
úgyhogy most inkább maradok a képeknél - részben Szandra művei :)
Útközben
megálltunk a Lungernseenél körülnézni
A
Grimselpass felől közelítettük meg a terepet, reménykedve abban, hogy egyszer
csak elfogy a tejfölszerű köd, amibe Svájc északi felének magasabbik része
szokás szerint takarózott. A hágón azonban még mindig nem akaródzott elfogyni,
kezdtem aggódni, hogy ilyen lesz a túloldalon is, Wallis keleti csücskében,
aztán jól megnézhetjük magunkat a gleccser helyett.
Időjáráshelyzet
a Grimselpasson
Szandra
fotómasinája tud vízalatti képeket is
– lent kicsit zöldebb a világ :)
Peti
és Bagoly felülről szemlélik az eseményeket
Máté
pedig éppen (véletlenül!) mintát vett a vízből,
pontosan két félcipő mínusz benne levő két lábfejnyit
– a bokája is úgy nyilatkozott, hogy a
víz rohadthideg
Némi
röhögcsélés (valamint a rendkívül előrelátóan elhozott második számú cipőre
történő átnyergelés) után elindultunk lefelé a völgybe és imádkoztunk, hogy
kiérjünk a tejföl alól.
És
egyszer csak össze is jött, bár már tulajdonképpen
beletörődtem a ködös gleccsernézésbe
Ugyanis
a jobboldali hupliról kanyarogtunk lefelé (a kép már a Rhône-gleccser felett
készült), miközben egyszer csak kiértünk a felhőtakaró alól, amely közben
folyamatosan gomolygott lefelé, de egy bizonyos magasságba érve szétterült és
eloszlott – egész délután. Olyan, mintha Észak-Svájc felől folyamatosan öntenék
át a felhőt, ami abban a pillanatban, amint Wallisba ér, felszívódik :) Szóval
nagyon megörültünk neki, hogy talán még látunk is valamit, lekanyarogtunk
Gletschig (a múlt század közepén még idáig ért a Rhône-gleccser), fel a másik
oldalon és fejenként hét frank ellenében már döcögtünk is lefelé a kövek között
a gleccserhez.
Nem
messze az olvadékvízből feltöltődött tavacskától
aztán leültünk a célpontot bámulni és a
szelet hallgatni
Ezek
kövek még néhány évvel ezelőtt is jég alatt voltak
Sőt,
azóta jégbarlangot is újat kellett vájni,
mert a régi lyukasra olvadt…
Mászkálnak
rajta – egyszer azért
ezt nagyon szívesen kipróbálnám
A
gleccsertó után a völgyet is megbámultuk
– Szandra ücsörög a szélén
A
csapat egy része később lemászott
a párkányra – én felülről dokumentáltam
Peti
és Máté büszkén mutatják a művüket
Előbb-utóbb
azért bejutottunk a jégbarlangba is
Az
egyik kanyarban találtunk egy lyukat,
amin éppen átfér az ember keze
De
át is lehet nézni rajta :)
Szandra viszont egy egész lakóüreget talált - mindjárt ki is próbálta
Valahol
hihetetlen a gleccser hasában ácsorogni – ha egy kis szerencséje van az
embernek, némileg csöndben, a vízcseppek kopogását hallgatva. Később úgy
döntöttünk, felmászunk a gleccser oldalában levő egyik szirtre, megnézzük
milyen egy kicsit magasabbról.
Rhône-gleccser
a magasból :)
A
„Négyforrásút” köve – a Rhône forrása
A
fent említett Vier-Quellen-Weget, vagyis a 4 folyó (Rajna, Reuss, Ticino és Rhône)
forrását érintő útvonalat egyszer nagyon szeretném végigtúrázni, Svájc egyik
legszebb túraútvonala lehet. 5 nap alatt teljesen jól végig lehet érni rajta,
napi 13-21 km-es etapokban – ugyan szint is van benne bőven, de némi
edzettséggel ez teljesen vállalható és még messze nem magashegység.
Az
egykori gleccservölgy,
a már két, alig használt hotellel
Lent,
középen, a folyóparton a szinte kihalt Gletsch, az előtérben pedig a ’70-es
években épített szálló. Utóbbi nyáron valamennyire üzemel, de a felső szint
ablakai többnyire akkor is be vannak deszkázva.
A
nagyon rövidre fogyott Muttgletscher
a Furkapass oldalában – már csak évei
vannak vissza
Hazafelé
a Furkapass felé mentünk és ugyan maga a hágó itt is többé-kevésbé felhőbe
takarózott, később fel tudtunk menni a völgy túloldalán a Oberalppass felé,
hogy körülnézzünk.
Andermatt
– nyári felhős kiadásban
És
ugyanez, kicsit feljebbről egy március eleji képen :)
