Télutó St. Moritzban

Április első hétvégéjén Titkos ügynök járt nálunk különleges küldetésen. Leginkább azzal a céllal, hogy kiránduljunk egyet közösen, mert egyikőnk sem tud megülni a fenekén, amint akad másfélnél több szabadnapja. Így aztán szombatra Bagoly szerzett autót, mi gyártottunk egy rakás szendvicset, szokás szerint megnéztük az időjárásjelentést, hogy na, Svájc melyik részén lesz a legkevésbé rusnya idő és a nyertes ezúttal Graubünden lett. Szóval irány délkelet, csendes, télutós Winterwanderung szándékával.

Útközben, a Julierpass felé

Egyszer nekem is lesz ilyen esőcsatornám!

Marmorera Stausee (víztározó)

Titkos ügynök persze rögtön megtalálta magának az ideális kilátópontot

Bagoly néhány héttel korábban éppen járt Graubündenben, a munkahelyi síhétvége éppen St. Moritzba vetette. Ekkor is mesélte már, hogy nem sokkal előtte a déli szél egy nagy adag szaharai homokot hozott és éppen St. Moritz környékén jutott eszébe letenni – ergó minden havas hegyoldal sárgás színárnyalatot kapott, pont úgy, mintha összepisilték volna az egészet. St. Moritz egyébként kifejezetten puccos üdülőhelynek számít, de nem az első eset, hogy előfordul ilyesmi, gondolom nem örülnek neki kifejezetten, mert nem éppen vendégcsalogató látvány. De hát nem nagyon van mit tenni, meg kell várni amíg ráesik a következő réteg, vagy leolvad az egész. Utóbbi potom 2-3 hónap csak, ha akkora pechük van, hogy a homok lesz a legfelső réteg :)

Mire mi arra tévedtünk hármasban, már esett rá egy réteg friss hó
(néhol azért kilátszik a homok), de képzeljétek el
az egész hegyoldalt ilyen sárgán…

Hágó

Vadcsapások – minden hegyoldal
tele van sí- és snowboardnyomokkal

St. Moritzban letettük a járgányt egy parkolóházban (nem lehet ám akárhol az út szélén), csuklottunk egyet az óránként 2 frankos parkolódíj láttán (az még itt is sok), aztán levadásztuk a kinézett felvonót.

Ez itt a reklám helye

St. Moritz az egyetlen hely az országban,
ahol sífelszerelés promotálására az öltöny a legmegfelelőbb ruházat.

Továbbá ahol Bagoly tapasztalatai szerint szombat este nyolc körül még nyitva tart a város egyébként is frekventált helyen található üzleteinek egyike, ahol bevásárolhat, akinek éppen ekkor szottyanna kedve… egy Maseratira. Just in case. Ja, meg itt látni a felvonón Dior és Chanel snowboardcipős egyedeket is, ezt már végképp nem tudtam hova tenni. Azért meg kell jegyeznem hogy az esetek 99%-ban ilyenkor fancy üdülővendégekről van szó. Ilyen hely ez a St. Moritz.

De fent a hegyen már jobban emlékeztet Svájc
többi részére – kivéve a hómennyiséget,
ez itt átlagos (Titkos méretaránnyal)

Bujkáló sárgaság

Három vándor – plusz fokok voltak napok óta,
szóval minden olvadt, de egy méter hó nem tűnik el
egyik napról a másikra

Kint maradhatott véletlenül...

Zuzmófa

Őt meg már csak a jószerencse tartja a hegyoldalon

Ahol viszont már nincs hó, rögtön előbújnak a zöldségek

Tavaszodik :)

Homokminta

Sziklakalap – igazán jól mutat!

Visszaúton – körülbelül két órát császkáltunk fel-alá
a hegyoldalon, megvitatva az élet nagy kérdéseit :)

Zárókép – árulkodó padtámla

St. Moritztól a Diavolezzáig

A szülői kölcsönjárgány ittlétét kihasználandó vasárnap Graubünden kanton felé vettük az irányt. Valahogy így. Képes beszámoló következik.

Autópálya menti parkoló, ahol az eredetileg 50 centi havat feltornyozták és ahol még azt hittük, ez lesz a napi rekord.

A kölcsönjárgány tulajdonsága, hogy a tetőcsomagtartót csomag nélkül nem lehet eléggé megfeszíteni, ezért erőteljesen zúg már olyan 80 km/h-nál. Élmény autópályán repeszteni vele, ezért Bagoly szorosabbá tétel céljából gumipókhálót szőtt az autó tetejére, amíg én a hóhelyzet megörökítésén fáradoztam. A művet ezzel kommentálta: "Trust me, I'm an engineer." Be is vált a cucc, de azért hazafelé a 10 órás utat már a hátsó ülésen tette meg a pókfészek.

Eredeti úticélunk Hegyibéka ajánlására a Diavolezza volt, ugyanis Bagoly úgy döntött, magasra szeretne mindenképpen menni, ahol sok hó is van, de azért most így hazavezetés előtt egy nappal ne kelljen annyit mászni, hogy teljesen kikészítse magát. Én alapvetően egyetértettem, így a Diavolezzát (2978 m) vettük célba, útközben viszont megálltunk St. Moritzban. Alább egy kis kilátás az egyik helyi buszmegállóból.

St. Moritz az Alpok egyik legpuccosabb üdülőhelye; a St. Moritz-tó partján található, nyáron hajók sorakoznak rajta, télen viszont totál befagy, így plázzsá alakul, ahol a sétáló bundás hölgyek és házőrzőik (illusztráció alul) mellett néha sífutókat is látni.

Sőt, lovaspólózni is szoktak a havas jégen, van egy négynapos kupa, amit a hóval borított jégen játszanak. Az biztos, hogy hóban lovagolni nagyon jó, meg a patákat sem készíti ki annyira, de nem tudom, milyen vastag lehet a jég, hogy elbírja a rodeozó hátasokat is... Mindenesetre most voltak a jégen ilyen lóversenyhez való startgépek is, amiket kerekeken lehetett ide-oda tologatni, nyilván ki van ez számolva, hogy elbír egy ilyen versenyt a jég vagy sem :)

Itt-ott padok is vannak, le lehet ülni, megcsodálni a látványt. Feltenném a költői kérdést, hogy itt vajon mennyi egy szoba-konyhás garzon? Valószínűleg hasonló árban vágják az ember után, mint a bergeni kikötői agglomeráció 10. emeleti lakásait - eme poszt vége felé az illusztráció, itt.

St. Moritzra visszatérve, a tó jegét a fentieken kívül még számtalan sétáló turista lepi el, ez a kép is így készült.

Azon sokat morfondíroztam, hogy St. Moritz mitől ennyire menő, de talán az alábbi kép szemlélteti legjobban: a házak közül kinézve szemben hegyek, tiszta a levegő, körbe sípályák, a belvárosban puccos bótok - eszményi hely a nyugati turistának. A többi, aki idejön, már úgyis fent zúz valahol a hegyekben :)

St. Moritz után a Diavolezza felé vettük az irányt, 2000 m fölött indul a felvonó és felvisz egészen 2987 m-re. Alább a felvonóból látszik az út, ahogy kúszik jobb oldalt középről a kép bal teteje felé; a kép közepén pedig egy befagyott tavacska látszik ki itt-ott a hó alól.

A hegytetőn sajnos nem volt már annyira jó idő, mint lent, egyrészt beértünk a felhők közé, másrészt meg szállingózott a hó és amint leért, a szél vitte is tovább. Hófúvás ide vagy oda, kicsit még másztunk felfelé, hogy meglegyen a 3000 méter. Nem különbözik nagyon a 2999-től. Azért közben néha szép képeket is lehetett csinálni :)

Mindehhez még -10-12°C fokos hideg is járt, grátisz, úgyhogy hamarost kesztyű, sapka, sál, minden, de a zsebkendőm például így is megfagyott a zsebemben, mire elindultunk lefelé...

Azért még utolsó pillanatban meghálálta az időjárás a türelmünket és egy másfél percre valami napsütésszerűséget is produkált - íme az eredmény.

Lefelé még a szemben levő hegyoldalon kiszúrtam egy-két kisebb lavina nyomait, svájci csokit kap ajándékba legközelebb, ha találkozunk, aki megmondja, hány van a képen :) Na jó, egyébként is viszek, de azért keressétek meg a kis lavinkákat :)

Nagyjából ennyi programpont szerepelt eredeti tervünkben reggel, de aztán Bagoly meggyőzött, hogy menjünk Davos felé haza - akkor még nem tudtuk, hogy egy óra múlva elkezd szakadni a hó, valamint azt sem, hogy a Flüelapass - a Davoshoz átvezető kb. 2400 m magasságban levő hágó - le van zárva...

TO BE CONTINUED