San Cristóbal & farewell from Puerto Rico

Utolsó délelőttünkön a Castillo de San Cristóbal erődöt néztük meg San Juanban – ez a már sokat emlegetett erődrendszer harmadik tagja – az esetleges távolabb kikötő hajók legénységének szárazföldi támadásával szemben védte a várost. Az erődöt egy ranger (’vadőr' - a National Park alkalmazottja) vezetésével jártuk be, ismét igazi amerikai turistaprogram volt, sok ’Képzeljétek el…’ és ’Akkoriban még nem volt…’ kezdetű mondattal és döbbenetes, még sohasem hallott történelmi és földrajzi tényekkel (pl. hogy a gyarmatosítók nem bántak kesztyűs kézzel az őslakosokkal és hogy Puerto Ricóban melegebb van mint Európában és ez négyszáz éve is így volt). Ezzel együtt érdemes volt végighallgatni a nénit, mesélt érdekes dolgokat az erőd második világháborús átalakításáról – amerikai csapatok állomásoztak itt, így az évszázados falakat betonbunkerek és óvóhelyek tarkítják…

A spanyol armada korszakából

És azok a bizonyos átalakítások

Horizont – a fenti betonmonstrum ablakából

A La Perla és mögötte az El Morro is szépen látszik

Old San Juan felhőkkel díszítve

A betonbunkerekbe ma a National Park költözött – lépcsőházat
sem egyszerű vágni egy méter vasbetonba :)

A tárlatvezetés után még sétáltunk egyet az erődben, örültünk a szépséges időnek – aztán lassan eljött az ideje egy utolsó ebédnek és már szednünk is kellett a sátorfánkat a reptér felé, hogy az éjszaka leple alatt Frankfurtba hoppanáljunk – én legalábbis a jóleső, nyaralás végi fáradtság miatt így érzékeltem a 10 órás repülőutat. Hasta la vista Puerto Rico!

Elköszönős zárókép

Castello San Felipe del Morro – avagy az El Morro

A korábbi posztokban már egyszer-kétszer előkerült az El Morro neve; végre elérkezett az idő, hogy saját bejegyzést kapjon a fellegvár :)

Főszereplőnk

A valóságban érkezéskor így terebélyesedik

Ez a nagy, füves terület az erőd elsőszámú védelmi vonala, jó háromszáz méteren keresztül semmi fedezék nincs az ellenség számára – 16. századi technikákkal már ez a néhány futballpályányi gyep is komoly akadályt jelent. (És igen, zöld, egész évben, öntözés nélkül.)

Persze ma már másra használják,
például a múzeumban felgyülemlett energia levezetésére :)

A kapuőr – ekkora pocakban kicsi kapuőrök lakhatnak

Az El Morro-n napjainkra három zászló is leng

A burgundi kereszt a spanyol armada zászlaja volt, mellette pedig Puerto Rico lobogója, illetve a ’Stars and Stripes’ lobog a szélben. A 19. század végi spanyol-amerikai háború óta amerikai fennhatóság alatt álló Puerto Ricón a katonai létesítmények nagy része amerikai bázisként szolgálta végig az első és a második világháborút.

Valóban lobognak – szinte mindig fúj a szél

Panoráma San Juan de la Cruz felé – utóbbi a szemben levő szigeten található
kisebb erőd, ez segített abban, hogy az öböl bejáratát
kereszttűz alatt lehessen tartani

Ágyúpanoráma

Napjaink erődjei – a fehér kocka és környéke a Bacardi rumgyára

Bagoly szemléli a látnivalókat

Erődtetőn

Falrés

Egy másik rés lakója

Újabb korok maradványai – lövegek helyei lehettek az világháborúk idején

San Juan a gyeptenger túloldalán

Fehér hullámok

Az El Morro-n csak az 1800-as években építettek világítótornyot

Ma is dolgozik

Az ember csodálja a kilátást, aztán ez sétál keresztbe

Old San Juan – előtérben a Santa María Magdalena de Pazzis temető;
mögötte a La Perla negyed, a háttérben pedig
a sorakozó szállodák fehér tornyai

Spanyol hódítók, a színes Közép-Amerika és napjaink társadalmi problémái egy utcában

Old San Juan északi felén keverednek egymással Puerto Rico történetének különböző szakaszai: az egyik oldalról az El Morro, a másik oldalról a San Cristóbal erődök szegélyezik a város felső részét, az utcákban a kis színes házak sorakoznak; így igencsak turistafrekventált helyszínekről van szó. A városfal és a tenger között azonban a La Perla negyed helyezkedik el; mely közelmúltban lett az alvilági élet egyik legnagyobb központja a városban – a térképeken nem is jelölik rendszerint a negyed utcát, nehogy a gyanútlanabb turisták véletlenül odatévedjenek. A La Perla területén annak idején a mészárszék működött (ahol húst dolgoztak fel, nem a horrorfilmes!) – melyet a város falain kívül kellett elhelyezni az akkori törvények szerint, később pedig szegény farmerek költöztek a házakba. Mint ilyen, sosem volt ’high-profile’ környék; fizikai elszigeteltsége (egyik oldalról 10-15 méter sziklafal, városfallal a tetején; a másik oldalról tenger) pedig csak segített abban, hogy a bűnözés melegágyává váljon. A helyi rendőrség igyekszik kontroll alatt tartani a helyzetet, a városvezetés pedig heti kulturális programokkal próbálja javítani a negyed hírnevét; de azért még mindig nem tartozik az ajánlott turistaprogramok közé a negyed látogatása.

A Castillo de San Cristóbal bejárata előtt

Tulajdonképpen emiatt épült az egész erődrendszer

A spanyolok mindjárt Puerto Rico felfedezése után megvetették a lábukat a szigeten és később eszük ágában sem volt feladni San Juant és remek kikötőjét; a város ugyanis az Európából érkező hajók szempontjától stratégiai fontosságú ponton helyezkedett el – itt lehetett először édesvizet és ennivalót szerezni a hosszú, tengeri út után. A vitorlások korában muszáj volt a szeleket követni, ha valaki A-ból B-be akart jutni és az bizony ide fújta a hajókat. A spanyolok ezért már az 1500-as években elkezdtek építkezni; hogy minél nagyobb védelem alá kerüljön San Juan, illetve a kikötő; és majd 200 év alatt egy hatalmas, tengeri és szárazföldi támadás visszaveréséhez is megfelelő erődrendszert építettek ki – ez lett a Castillo de San Cristóbal és a Castillo San Felipe del Morro. San Juan időközben teljesen egybeépült az erődrendszerrel, a masszív falak és az őrtornyok időről időre előbukkannak a városban sétálva.

Védelem – annak idején az összes fal és torony mésszel volt fehérre festve;
biztos szép volt, ahogy ragyogott a napsütésben :)

Talán ezen érzékelhetőbbek a méretek

Ez a torony egy újabb kor termése – róla és társairól
még egy későbbi bejegyzésben is ejtünk szót

A vár(os)fal tetején futó utca – a Calle Norzagaray

Őrtorony pálmafákkal

És a La Perla a fal tövében

Ez a városvezetés egyik hangulatjavító intézkedése lehet

Ahogy elnézem, egy frissen felújított, lelátókkal ellátott kosárlabdapálya az amerikai high school-ok stílusában. Különösen júl mutat az egyik évszázados őrtoronnyal :)

Vicces, fekete rigószerűségek –
egyébként a faj neve: ’Carib Grackle’ (Quiscalus lugubris)

Ezeket a madarakat szerte a városban lehetett látni, érdekes módon a farkukat is tudják mozgatni, kicsit úgy, mint a lepkék a szárnyukat – ki tudják tárni és akkor rendes madárfaroknak néz ki, de össze is tudják csukni függőlegesre, ilyenkor a kis állatok úgy néznek ki, mint a játékmadarak, melyeknek a farkát összeszereléskor véletlenül rosszul tűzte fel valaki :)

A Calle Norzagaray látképe nagyrészt ilyen

De lestrapáltabb épületek is akadnak a La Perla feletti utcában

Utóbbiban a józan paraszti ész alapján

… inkább kihagytuk a látogatást

Közben időről időre őrtornyok emlékeztetnek rá,
hogy tulajdonképpen egy National Historic Site-on vagyunk

A fenti képen ajánlom figyelmetekbe a horizonton látható foltot, ha minden igaz, egyike lehet azoknak a hatalmas konténerszállító hajóknak, biztos viszi az árut a piacra.

A ’Santa María Magdalena de Pazzis’ temető

Utóbbi a La Perla helyén egykor működő mészárszékhez hasonlóan a városfalon kívül kellett, hogy legyen a gyarmati időszak törvényei szerint.

Balra a Museo de las Americas – az épület
pedig ismét a gyarmatosítás korát idézi

Zárásképpen ismét a kis furcsafarkú madarakat hozom elő,
itt éppen egyikük kíváncsiskodik az egyik ház előtti cserepes fácskáról

… míg a többiek a horkoló macskák tányérjai körül sorakoznak :)

On the streets of Old San Juan

Old San Juan utcái egészen színesek, méghozzá a házak miatt – alig láttunk két egyforma színűt egymás mellett. Nagy részük szépen fel van újítva; az ablakokat és ajtókat sokszor fehér keret veszi körbe – a színes falakkal együtt a végeredmény igen elegáns. Az utcák nagyon keskenyek, sokszor még macskakövesek és rengeteg autó van; így zsúfoltabbnak néznek ki, mint amilyenek valójában. Inkább képekben mesélek :)

Színek, szirmok és levelek

Ugyanez az utca fentről lefelé – a szegélyező fákat sem ma ültették

Macskaköves emelkedő

Cathedral of San Juan Bautista

Olaszos hangulat

Végülis ez is :)

Isla de Puerto Rico

Színesek, kicsik, nagyok, mindenfélék

Soros parkolás

Dél-amerikai színvilág

Nem egy biciklibarát városrész – de a kialakulásakor
még nem számítottak ilyen igényekre :)

Hatalmas cserepes növények rengeteg helyen akadnak

Plaza del Quinto Centenario – annak emlékére készült 1992-ben,
hogy Kolombusz felfedezte az Újvilágot

A fa alatt valójában egy lépcső rejtezik

Alvó oroszlánokkal szegélyezve :)

Jól mutat a vörös téglán

Bagira a lombok között

Összefoglalás :)