High Desert Museum, Oregon

A Columbia River Gorge után az esténket Bendben töltöttük ismerősöknél, ezúton is köszönjük a remek beszélgetést és a szíves vendéglátást! Délelőtt még reggeliztünk velük egyet, aztán elindultunk vissza észak felé – elvégre még elég tempós programot raktunk össze a maradék három napunkra a nyugati parton.

Bend, OR

Útközben benéztünk a High Desert Museumba, ezek
 a tüskés gombócok mindjárt a bejáratnál fogadják a látogatókat

A jó fél Magyarországnyi Oregon High Desert Region (kép innen)

Átlagos tengerszint feletti magassága 1200 m, az átlagos csapadékmennyiség 200-400 mm/év környékén mozog (szóval inkább félsivatag, mint sivatag), a hegycsúcsok (vannak 2500 körüliek) közelében jelentősen több csapadékkal, hó formájában. Többek között villásszarvú antilopok, prérifarkasok, öszvérszarvasok, kaliforniai szamárnyulak és pumák lakták eredendően, az égben prérisólymok köröztek és rengeteg volt a borókás. Mára főleg legelők borítják, illetve öntözéssel szántanak-vetnek. A környező, illetve a hegyoldalakon levő erdőkben a favágás volt az össznépi sport a telepesek idején (a laposon történő legeltetés mellett), a High Desert Museum többek között ezt a kulturális örökséget mutatja be.

A birkapásztor RV-ja

(RV= recreational vehicle, a hatalmas lakóautókat hívják így, amikkel nemzeti park-túrát járni nyáron rengeteg amerikai család ultimate programja.)

Részletek

Belülről

Humorosan is meg lehet közelíteni
 a mindenhol érvényes és magától értetődőnek kéne lennie
’Please do not feed wild animals.’-témát.

How to tell.

Szukcesszió – egy növénytársulás fokozatos,
egy irányba történő fejlődését jelenti

Egy-egy erdőrész leégése után először gyorsan növő, hamar mindent elborító fajok (pionírek, vagy r-stratégisták) jelennek meg és csak évekkel később váltják le őket a lassabb növésű, de hosszabb ideig élő és rendszerint méretben is nagyobbra növő fajok (k-stratégisták). A fenti ponderosa pine (amerikai sárgafenyő) értelemszerűen az utóbbi kategória legnagyobbra növő (50-60 méter) helyi képsviselője.

Szomszédok

A lodgepole pine-ok (csavarttűjű fenyők) a ponderosa sudár alkatával szemben csak tíz méter körülire nőnek meg és az Oregon High Deserttől nyugatra és északra élnek, hatalmas területeken (kb. a Yellowstone Nemzeti Parktól a kanadai tundráig borítják a Sziklás-hegység völgyeit). Errefelé és errefelé találtok bejegyzéseket a fenti vidékekről. A képen jobbra látható quaking aspen, vagyis amerikai rezgőnyár hasonlóan hideg, de még nagyobb területen (egész Dél-Kanadában, illetve az USA magasabban fekvő részein, jellemzően a Sziklás-hegységben) él, és ősszel elképesztően szépen sárgul. Erről meg majd még egyszer fogunk írni =)

Növényökológia szekció vége, a fűrészmalomba és a ranch-re
  (családi gazdaságba) kalauzolunk benneteket

Hangulat

Rönkházak

Századelő

Oregon – the Beaver State

Ez itt a kert. Tényleg.

A melléképületek

A spájz

Azért nem lehetett egyszerű ezen a vidéken
telepesként újrakezdeni az életet

És ’A’ kisház

Kéregtető

Szerintem ez egy ground squirrel

Az ismétlődő erdőtüzek itt előfeltételei
az ökoszisztéma megújulásának – ez a rönk
az 1920-30-as években éghetett meg

Ez is ground squirrel, mert oldalt nem csíkos a pofája

Ők viszont, jól látjátok,
vidrák – a múzeum vadaspark is egyben

A vidrát legalább annyira érdekli a kissrác, mint fordítva

Elég jó műsort toltak a kis szőrös virgoncok,
 úsztak fel-alá, jöttek-mentek…

… meg őszintén érdeklődtek =)

A High Desert Museum után elindultunk észak felé, tekintve hogy aznap estére már Portlandben volt ismét szállásunk.

Roadtrip

Ez a csodás, koszszín nem felhő, hanem füst – az extrém
 szárazság miatt az utóbbi években az erdőtüzek
egyre gyakoribb problémát jelentenek Amerika-szerte.

Mt. Hood a láthatáron –
Oregon legmagasabb pontja a maga 3429 méterével

És értelemszerűen a Kaszkádok egyik szunnyadó vulkánja. Uff.

Vízesések és vízerőmű – Columbia River Gorge

A napfogyatkozás után (beszámolóink itt és itt) kedden letoltuk az utolsó 170 mérföldet Tuscola, IL és az O’Hare International Airport között, a járgányt leadtuk, a csomagjainkat meg fel. Next stop: Portland, OR. Négy és fél óra repülés, néha az A-ból B-be való eljutással megy el az egész nap. Oregon ráadásul már 9 órával van arréb, mint Európa, úgyhogy a portlandi reptér közelében kerestünk szállást. A következő napot azért jól megtoltuk (alsó hangon 5 óra vezetés plusz az alábbi program).

Oregoni kaland (kép innen)

A Columbia folyó vízgyűjtője – a Columbia
a Pacific Northwest régió legnagyobb folyója (kép innen)

A piros csík a Columbia River Gorge (kép innen)

A Pacific Northwestet Cascadiának is hívják,
értelemszerűen a Cascade-hegység miatt (kép innen)

A Kaszkádok a Pacifikus hegységrendszer és a Csendes-óceán peremén végigfutó Tűzgyűrű része, vagyis tele van kialudt, szunnyadó illetve aktív tűzhányókkal. És bár igen, Hawaii-on állandóan folyik valami, az Egyesült Államok szárazföldi részén az elmúlt 200 évben csak itt következett be kitörés a Lassen Peak-en (1914-ben és 1921-ben), illetve az ismertebb Mount St. Helens teteje szállt el 1980-ban, majd volt egy apróbb kitörése 2005-ben. Elárulom, megcsodáltuk Szent Helénát is két nappal később. Sőt kb. két hónappal korábban nagyon szépen látszott egy repülőútról Houston és Anchorage között (bejegyzés erre). Első nap azonban még a Columbia folyó völgyével ismerkedtünk.

Portlandből kifelé - ez még nem sokban különbözik attól
amit Illinoisban két napja bámulunk, bár kicsit több hegy van

A Historic Columbia River Highway egy jó 120 km hosszú panorámaút,
amely a Columbia völgyében kanyarog – Troutdale-ben kezdődik

Vadnyugat

Két sáv – van egyébként egy autópálya is,
közvetlenül a Columbia mellett

De onnan nem olyan szép a kilátás

A Columbia River Gorge olyasmi szoros mint a Dunakanyar, csak az átlagos vízhuzam itt háromszor akkora, mint a Dunáé Budapesten. Ennek megfelelően méltóságteljesen széles szorost tessék elképzelni, ahogy az a fenti képen is látszik.

Egyébként nagyjából pont itt szélesedik ki –
homokpadok is akadnak a mederben

És utána már elterül

Az előző képeken látható szép lámpások az
 1910-es években épült Vista House-hoz tartoznak

Az egykori roadhouse, ma részben múzeum is,
az ultimate első megálló a Columbia River Gorge mentén -

a helyéből is adódik (kép innen)

De belülről is érdemes megnézni!

Térkép – balról a második pont a Vista House,
utána következik majd a vízesések sorozata
(no nem a Columbián, hanem a szomszédos völgyekben)

Itt is téma volt – ugye nem messze innen volt a totalitás sávja
két nappal azelőtt (a bejegyzés első térképén megtaláljátok
 a Bagoly által sokat emlegetett Madrast is)

99 évvel korábban

Vízesés-típusok – mindenből van a Columbia mentén

Ezeket pedig nemes egyszerűséggel
 a mosdó ablakaiban láttam…

… és van igazság abban (többek között
 a munkahelyem egyik szlogenje)…

… hogy ’it’s the little things…
that make the difference’.
True story.

Első vízesés – a Latourell Falls

Egy párperces erdei sétával lehet közelebb kerülni hozzá

76 méter magas a bazaltpárkány…

… amiről alázúg

A szuperélénk verzión érdekes módon sokkal
jobban látszik az oszlopos elválású bazalt a háttérben

Tök szép hely – és meglepően alig voltak néhányan,
nem úgy, mint később a Multnomah Fallsnál

Az egész egyben

Részletek

Ehhez meg ezt ajánlom zenei aláfestésnek,
mindkettőnknek azonnal ez jutott eszébe

Merthogy ugyan kicsit északabbra (a kanadai Vancouver környékén),
de ilyesmi vidéken forgatták a klasszikus évadok külső jeleneteit.

Monster of the Week

Továbbálltunk – a következő megálló a Columbia partján találtatott

A tömeg a folyó mentén megy A-ból B-be, legyen az köz- vagy vasúton

Kékszárnyú

Ez pedig már a legnépszerűbb pont,
a Multnomah Falls – az aprócska roadhouse
(a Multnomah Falls Lodge) felett látszik már egy kicsit

A vasút itt közel halad el a mindig teli parkolóhoz

Patrióta második mozdony a tehervonaton

És akkor a Multnomah Falls

A vízesés felső lépcsője 165 méter magas,
az alsó 21 m – e felett van az előző képen látható híd is

Mohaszőnyeg. A fák itt nem
a mohák déli oldalán nőnek, hanem bennük =)

Kilátás a Columbia felé

Lávarétegek explained

Utolsó megállónk aznap a Bonneville-i gátnál volt. Olvasóinknak feltűnhetett, hogy nagyon szívesen nézünk ilyesmit, hisz minden vitatott természet- és környezetvédelmi kérdéscsoportjával együtt fantasztikus mérnöki teljesítményekről van szó… és érdekes a működésükről olvasgatni, megnézni őket. Korábbi áldozatainkról is olvashattok, Hoover erre, Itaipu erre, egy kis hazai (Svájc) meg erre és erre.

A Bonneville Lock and Dam a levegőből (kép innen)

Energiatermelési és folyószabályozási szándékkal is
építették – a fenti kiállítási tárgy az előzőhöz kapcsolható

Őrház a második világháború idejéről –
 jó meló lehetett ebben éjjel-nappali őrszolgálatot teljesíteni

Vízpermet

Gátkép

A két gát mellett van egy 26x200 méteres zsilip is, amin a hajókat
taszigálják át a folyó egyik részéről a másikra, ha szükséges (kép innen)

Hallépcső! A funkciójáról bővebben az egyik
legeslegelső svájci bejegyzésünkben írtunk

Zseniális nevű iroda és munkakör

(részletek alább)

FAQ

Ilyen ablakokon keresztül számolnak –
az üvegre a tapadó halak ingolák

Kívülről

Érdeklődő

A kiállított turbinabelső mögött a spillway,
vagyis a túlfolyó látszik – ez nem termel áramot

A hallépcső kívülről

Útban visszafelé – the First Powerhouse és a gát tetején

A gát után pedig nem sokkal később elkanyarodtunk dél felé – aznap este ismerősöknél Bendben volt szállásunk. Útközben fenyőerdőkkel és minimális forgalommal találkoztunk. Oregon rocks.

Roadtrip – zárókép.