Bye-bye Hawaii

A július 4-i program (beszámoló itt és itt) után másnap pihenős reggelt tartottunk, egy brutális, Cheesecake Factory-s reggelivel megtoldva, hát abból nem spórolták ki se a tojást, se a szalonnát, se a sajtot. Éljen a koleszterin! Ja és még a cukorbevitelt is meg lehet dobni egy szelet fresh banana cream cheesecake-kel… ha már Cheesecake Factory… kell is az a plusz 800 kcal. Azóta azért bőven lefutottam mindet :)

Délután elugrottunk a közeli Hanauma Bay-be snorkelezni egyet – ha már itt van a város (Honolulu) közvetlen közelében egy ilyen csodás lagúna, kár lett volna kihagyni.

Ugye?

Képeslapra való

A strand feletti park sem nézett ki rosszul

Hawaii-on rengeteg helyen mászkálnak szabadon csirkék,
 a piknikasztalon álldogáló kakason már meg sem lepődtünk :)

Késődélutáni kilátás a Nu'uanu Pali kilátópontról

Az utolsó napunkat a helyi ananászipar megismerésével töltöttük – a huszadik század nagyobbik részében Hawaii-on termelték a világon a legtöbb ananászt. James Dole 1901-ben alapította a Hawaiian Pineapple Company-t, a század első felében maga az ananászipar is elég jól pörgött (főleg konzerv formájában), napjainkra már inkább a banánültetvények hozzák a konyhára az évi kétmilliárd dollárt és már nem Hawaii-on, hanem főleg Közép- és Dél-Amerikában, illetve a Távol-Keleten. O’ahun kialakítottak egy kisvidámparkba oltott ananászültetvényt a hagyományőrzés (és a bevétel) jegyében, ezt látogattuk meg. Az ültetvényen egy labirintus, több, különböző témájú kert és rengeteg ananász (ehető és szuvenír formában) találtatik.

Ez itt a kert. Ha nem lenne nyilvánvaló.

A labirintusról aszondják, az egyik legnagyobbja –
 egy órád van végigmenni rajta és beszerezni mind
 a 9 pecsétet a 9 eldugott pontról. 44 perces időt futottunk.

Baromfi mindenütt van ezeken a szigeteken. A labirintusban is.

Ananász FAQ

Az ültetvényre egy csuda kis vonat viszi ki az embert.

Én szívesen megnéztem a különböző gizgazokat,
 Bagoly kevésbé hatódott meg tőlük.

Citromízű banán ezeken sem volt.

Legyezők

Bambusz :)

És akkor kérem, az ananászfőd

Ott nőnek rajta az ananászok

Mondtam.

Monokultúra

21. század

Közelebbi és távolabbi célok is szerepelnek az útjelző táblán

Mi nem sokkal később a ’Food and gifts’ úticélt választottuk ki és ettünk egy ananászos pitét meg ittunk hozzá ananászlevet. Ha már egyszer arra jártunk.

Utána még körülnéztünk a kertecskékben

Tavirózsákat is találtunk

Banán. Unjátok?

Így néz ki, amikor még rajta van a fán.
Khm, bokron? Cserjén? Mi ez?

Színkavalkád

Ananászszüret

A tárónak elsősorban a gyökerét fogyasztják, a krumplihoz
 hasonlóan – a kalo a táró hawaii neve, a növény
 őshonos itt és a hawaii őslakos konyha alapanyaga

Az ültetvény után elindultunk visszafelé a szállásunkra, fürödtünk még egyet a Csendes-óceánban, összepakoltuk a motyónkat, ettünk még egy tisztességes búcsúvacsorát (hawaii pizza rulez, ezzel most lehet, hogy sokakat kiborítok, de friss ananásszal télleg finom!), aztán fellőttük a pizsit a másnapi székfoglalós játékra készülvén.

A délutáni csúcsforgalom

És az esti elköszönős desszert =)

Mindennel együtt arra jutottunk, hogy Hawaii remek hely, csak ne lenne ilyen rohadt messze! A vulkánok nagyon menők, mindenképpen ki kell majd egyszer még próbálnunk sétálós a lávatúrát, Honolulun kívül pedig tényleg nagyon laza és laid-back az egész állam. A nagyváros elég volt egyszer is. A strandok királyak (még akkor is, ha egyikőnk sem tud szörfözni, de ugye erre találták ki a boogie boardokat), minden nap van valamennyi napsütés és Big Island elképesztő a sok-sok különböző mikroklímájával. Ide vissza kell még jönni!