Pearl Harbor. Első rész erre. Ha valaki hallott már
Pearl Harborról, mint National Historic Landmarkról, szinte biztos, hogy ami
először eszébe jut, az a USS Arizona Memorial. Utóbbira egy kis hajóval lehet
kijutni, a jegy ingyen van, de regisztrálni kell és a hónapokkal előre
megszerzett darabok mellett minden reggel hétkor kiosztanak még pár tucatot
másnapra az online rendszerben. Így Zsebi nyert magának előző nap reggelre egy 06:50-es
kelést és billentyűzetkészültséget, de be is jött a dolog, jegyek, check. Ami
kevésbé volt rendelhető, az az időjárás és bár hétágra sütött a nap, túl erős
volt a hullámzás az öbölben, nem kockáztatták meg aznap az USS Arizonánál a
kikötést, maradt az, hogy körbehajóztuk és csendben gondolkodtunk róla.
a mellette levő mólónál
A USS Arizona az első világháborúban kezdte a
pályafutását, 1941-ben pedig jó pár kollégájával együtt Pearl Harborban állt,
bevetésre készen. A japán repülők érkezése után nagyjából 10 percen belül
találat érte az egyik lősszerraktárát, ami felrobbant és a fedélzeten
tartózkodók nagy részét (1512 főből 1177-et) azonnal magával vitte, majd
a hajó elsüllyedt. Csak december végén vonták ki hivatalosan a forgalomból, a hajótest
feletti részeit leszerelték; az áldozatok miatt viszont úgy döntöttek, hogy a
hajótest ott marad a rajta levőkkel együtt, ahol van és később emlékhellyé
alakítják. Az USS Arizona használható alkatrészeit beépítették más hajókba,
néhány ágyúja például USS Nevadára került, amely később használta ezeket az
Okinawa és az Iwo Jima elleni hadműveletekben...
Mára csak a hajó egyik ágyútornya látszódik a víz
fölött pár centiméterrel, illetve a fehér emlékmű, ahol többek között egy
márványtáblán szerepel az elhunytak névsora. A túlélők, ha szeretnék, a
hadsereg engedélyével és szervezésében kérelmezhetik, hogy haláluk után
csatlakozhassanak egykori bajtársaikhoz és búvárok levigyék a hamvaikat a USS
Arizona hajótestébe; illetve akik korábban szolgáltak a USS Arizonán,
kérelmezhetik, hogy a hamvaikat a hajó mellett szórják a vízbe. A USS
Arizonából a mai napig szivárog az olaj (napi kb. két liter), az Arizona
könnyeiként szoktak rá hivatkozni. A National Park Service elvileg folyamatosan
figyeli ennek az öbölre tett környezeti hatásait és non-invazív módszereket
keresnek a probléma megoldására.
Körbehajóztuk a USS Arizonát, ilyenkor még a helyiek
is meglepően csendesek, valószínűleg mindenki elgondolkodik egy kicsit azon,
hogy egyáltalán mit, miért meg hogyan csinál az életben és minek mi az értelme…
Egy-két kör megtétele után a Ford Island felé kanyarodtunk, így a kishajó kitett bennünket a USS Missourinál és megpróbáltunk két óra alatt bejárni egy egész tengeri csatahajót. Még úgy sem sikerült, hogy egy része le volt zárva felújítás miatt és csak nagy betűvel szedett részeit olvastuk el a tábláknak.
Egy-két kör megtétele után a Ford Island felé kanyarodtunk, így a kishajó kitett bennünket a USS Missourinál és megpróbáltunk két óra alatt bejárni egy egész tengeri csatahajót. Még úgy sem sikerült, hogy egy része le volt zárva felújítás miatt és csak nagy betűvel szedett részeit olvastuk el a tábláknak.
A USS Missouri jóval fiatalabb, mint bármelyik hajó,
amelyik a helyszínen volt 1941-ben, hiszen csak 1944-ben került vízre. 1955-ben
nyugdíjazták, aztán 1986-ban újra hadrendbe állították és még végigszolgálta az
öbölháborút, majd újra nyugdíjba vonultatták és pár évvel később lett
múzeumhajó belőle.
Azért is különleges, hogy a két hajó egymás mellé
került, mert 1945. szeptember 2-án a USS Missourin írta alá Japán a feltétlen
kapitulációt jelentő dokumentumot, ami gyakorlatilag a II. világháború végét
jelentette. Amikor megszületett a döntés, hogy a USS Missouri Pearl Harborba
kerül, először úgy voltak vele, hogy talán mégse az USS Arizona mellé kéne
helyezni közvetlenül, mert elvonja a figyelmet az USS Arizona tragédiájáról és
tiszteletlenségnek is lehetne értelmezni a hősi halottakkal szemben. Egy
másik interpretáció szerint a két hajó szó szerint keretbe foglalja az USA
részvételét a II. világháborúban és ennek a szimbolikája nem elvetendő, a USS
Missouri pedig ágyúival a USS Arizona Memorial fölött őrködik és vigyázza a legénység
örök álmát. Végül emellett döntöttek.
hogy egy ekkora hajót a helyükön tartsanak
A fedélzet teakfából készült, amit leginkább
homokkal és tengervízzel lehet felületkezelni, amit tradicionálisan samott
téglák segítségével tettek - azzal sikálták a fedélzetet a homokos tengervízben tapicskolva. A tégla legénységi beceneve a Biblia lett, mivel
térdelve volt a legpraktikusabb ezt művelni és erről alapvetően az imádkozás
jutott az eszükbe.
de az eredeti teakfa-fedélzetet megtartották
A
fedélzet után bemerészkedtünk a USS Missouri belsejébe.
az öbölháború idején 1800-an szolgáltak a hajón,
az nem kevés tisztet is jelenthetett
itt volt még pár apróság az ominózus szerződésaláírásról
hozzájárulásra – ezek a számok az ágyútornyok oldalára vannak festve
Üveg mögött azt is meg lehetett nézni, hogy a ’40-es
illetve az ’50-es években mennyivel másabb volt még a USS Missouri
felszereltsége, mint a ’90-es években… meg ugye vagy 900 fővel többen voltak
rajta, őket is tenni kellett valahova. Mondjuk ha az összes hálóteremben a 4 ágy helyett addigra már
csak három lett egymás felett, az már egész sokat segít a helyzeten :)
A USS Oklahoma is a Battleship Row-n horgonyzott,
amikor érkeztek a japánok – viszont mivel öt torpedótalálat érte, nagyon hamar felborult és
elsüllyedt. A USS Arizona mellett ezen a hajón vesztették legtöbben az
életüket, 429-en. A következő három kép ugyanonnan származik.
a USS Oklahomának csak az oldal ér ki a víz fölé
az egyik utolsó, amin a nyolc hajó még talán éppen sértetlen…
Kifelé már busszal vittek bennünket Ford Islandről,
ott is több múzeum van, ahol velünk együtt mindenhol begyűjtötték a zárás
előtti utolsó turnust.
a part mellett horgonyzó USS Bowfinre
Pearl Harborból ennyi fért bele egy napba. Este
július 4-e alkalmából soktízezredmagunkkal megnéztük a tűzijátékot, meg lett
belőle egy jó háromórás séta, mire többé-kevésbé megfelelő helyet találtunk. Szép volt, de ezen a téren még mindig gyerekkorom augusztus 20-i tűzijátékai vezetnek - valahogy gyerekként az ember sokkal varázslatosabban éli meg az ilyesmit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése