Állatsimogató és szuperkávézó Yokohamában

Második reggelünkön Yokohamában felpakoltuk a cuccunkat és leparkoltuk a szállásunk recepcióján – aztán nyakunkba vettük a várost.

Ilyen, amikor az előző esti szuperélénk
 beállítás rajta marad a fényképezőn…

Beletelt pár utcaképbe…

Mire rájöttem, hogy mi a helyzet…

De leginkább, ez az állatkert bejáratánál alkotott
 rikító zöld tenger döbbentett rá arra, hogy valami úgy maradt

Így már mindjárt természetesebb =)

Yokohama városi állatkertje picike, kompakt (mint sok minden Japánban, gondolom nem meglepő módon) és ingyen van. Másfél óra alatt bejártuk, az előző nap sok új impulzusa és Tokió embertömege után pont ilyesmire volt szükségünk.

Vörös macskamedve sétál
(és Vegatigris ügynököt sok szeretettel üdvözli)

Flamingó 1

Flamingó 2 – a kettő kép között fél perc sem telt el

Útmutató a pingvinek szappanoperájához

Az állatsimogatóba is betértünk

Egerentyű

A tengeri malacokat is jól megvakargattuk

Természetesen Bagoly is jött velünk végig, de az állatkert, mint olyan, őt kevésbé szokta lázba hozni, a rágcsálók meg még kevésbé, úgyhogy itt átvette a fotós szerepét. Rágcsálókat, mint a keleti kaját, csak két lépés távolságból... de mi helyette is lelkesedtünk.

Ui, ui, ui (ezt képzeljétek el tengeri malac hangon)

Kíváncsiság...

… a köbön

A kézmosó felett – igen, egérsimogatás után
 nem árt kezet mosni és a zsebeidet csekkolni sem!

Azért meleg van, na. Ennél tökéletesebb képet nehezen tudtam
volna a délelőtti hangulat összefoglalására elképzelni.

Az állatkert után Yokohama egyik külvárosa felé vettük az irányt. A Nanjya Monjya Café Yokohama külvárosában található, egy szép, nagyra nőtt fa koronájában. Igen, egy nagyon apró és nagyon basic kis kávézóról van szó, egy tree house-ban. Nagyon tetszett, szomorúan olvastam most, ahogy kutattam a részletek után a zinternetben, hogy tavaly tavasszal bezárt... Igaz, ha jól fordított a Google Translate és én is jól értelmeztem a végeredményt, nem váltottak gyökeresen más témára, újhullámos pékség lett belőle, de azért az mégsem romcafé!

Két grádicson is fel lehet kúszni - az egész placc
 nem nagyobb 10-12 négyzetméternél

A kis teraszon pedig még a Szimplánál és társainál
 is összevisszább asztalok és székek fogadják a vendégeket

A pult mellett pedig egy még keskenyebb létra, amin fel lehet kúszni
a kis tetőtérbe - kicsit emlékeztetett a Szíriusz kávézóra is az utóbbi

Patkókból hajtogatott fogantyú a bejárati ajtón

Az egyetlen háromfős asztal – ettünk egy-egy sütit, meg ittunk
hozzá bambit és kiörömködtük magunkat a kisház jópofasága felett

Lőttünk még pár fotót az egész összevisszaságáról

Majd szépen lekúsztunk a grádicson – közben
 még ezt a gyöngyszemet találtuk lenézve…

… és elindultunk vissza a cuccaink felé, hogy felszedjük az összes sátorfánkat. Még a tartózkodásunk elején úgy döntöttünk, hogy az egy hétig érvényes Japan Rail Pass lesz a legjobb megoldás a kitalált programhoz, hisz a japán tömegközlekedés remekül működik, a Sinkanszen vonatokkal mindegyik úti célunkhoz értelmesen és gyorsan el lehet jutni és egyébként is szerepelt a bakancslistáinkon, hogy kipróbáljuk ezeket a szupergyors, földrengés- és tájfunbiztos vonatokat. A Sinkanszen név maga alapvetően az útvonalakra vonatkozik, a rajta közlekedő szerelvények neve Super Express, a vonatok 200-300 km/h sebességgel repesztenek rajta, vonaltól és szerelvénytől függően.

Az IC-hez, gyors- és személyvonathoz hasonlóan vannak Nozomi (a leggyorsabb, legkevesebb helyen megálló járatok), Hikari (lassabban közlekedő, de nagyjából ugyanazokban a városokban megálló járatok) és Kodoma (minden állomáson és megállóhelyen megálló) vonatok. A Japan Rail Pass (mivel turistákra van kitalálva, csak külföldi útlevéllel lehet megvenni és csak akkor, ha már az országon belül vagy), az utóbbi kettő szolgáltatásra érvényes, de így is tökéletesen használható és kényelmes módja az A-ból B-be való eljutásnak. A délutánt ilyen módon vonatozással töltöttük, kicsit olvastunk, pihentünk, valamennyit talán aludtunk is, hogy aztán Kiotó főpályaudvarára érve újabb döbbenetes méretű állomáson küzdjük át magunkat a szállásunk irányába, bőröndöstül, mindenestül. Este gyors vacsorahajhászás, többé-kevésbé mindenki talált magának valót, aztán elég hamar fellőttük a pizsit, hogy másnap kipihenten induljunk a császári főváros környékének meghódítására!