Vendég a háznál

Tehát, Kossuth-rádió - különkiadás, Párizs, Vendég a háznál című műsorunkat olvassák: Bagoly és Zsebibaba ügynökök Párizsban, avagy mire megyünk négy nyelvvizsgával, amiből egy sem francia. Kicsit konkrétabban: Őfelsége I. Simon Győző vette a fáradtságot, szombaton reggel hétkor felült egy Air France járgányra, hogy tiszteletét tegye a csigazabálók főhadiszállásán. Csekély hat órával később már szemügyre is vehette a sanyarú körülményeket, melyek közé kerültem, de a fenti időszak nagy részét a Charles de Gaulle reptérről való bejutás tette ki, eltartott egy darabig, amíg a francia mondatokból kisilabizáltuk - én időnként telefonoskisasszonyként - hogy hogy működik a ParisVisite kártya, mi kell hozzá, melyik zóna határán kell a másik jegyről átváltani erre és hogy 26 éven aluliként kemény 3,40 euróért enyém egész Párizs 24 órára a hétvégén. Ennek örömére egész szombaton szaladgáltunk mint a pók a falon, csak szombaton több mint 10 km-t sikerült gyalogolni, aminek az eredményeként az elkényelmesedett informatikusok vízhólyagokat is begyűjtöttek. A túrát egy kisebb templomocskánál kezdtük, itt szembesültünk a turistaáradattal először, ami egész hétvégén kísértett bennünket, valamint azzal is, hogy szerencsére nem CSAK franciául hablatyoló humanoidokkal van tele a város, amiért utólag is nagyon hálásak vagyunk, kezdtük nagyon hülyének érezni magunkat az konstans lenéző francia tekintetektől.

A Notre Dame után a Louvre-on és a Tuileriák kertjén keresztül sétáltunk ki a Concorde-térre, sorra véve a Tour de France fontosabb helyszíni mérföldköveit. Az Champs-Élysées-n már szombaton is bőszen készültek a parádéra, a Bastille lerombolásának alkalmából minden évben katonai erődemonstrációt tartanak - a franciák imádnak felvonulni - így már javában lengenek a trikolor zászlók a fák között. Félelmetes szélességű egyébként ez az utcácska, elfér a szélén két hosszú park, szökőkúttal, szobrokkal, rózsákkal, giccsel, egy nagyobb sétány két oldalt, tekintélyes fasor az út mindkét oldalán, plusz 4-4 sáv még az úton, csak hogy a sok Renault, Peugeot és Citroen-tulajdonos tudjon hol gurigázni.

Az utcatábla annyira megtetszett, hogy muszáj volt megörökíteni, íme, legtöbbször ezt a típusú táblácskát kell keresni, amikor egy térképpel a kezedben kétségbeesetten próbálod megállapítani, hogy merre van a legközelebbi metrómegálló.

A Champs-Élysées végén a Diadalív alatt éppen a július 14-i parádé főpróbáját tartották, nagy össznépi ünneplés meg Marseilles-ezés lesz holnap, ki is megyünk megnézni csapatostul, áttették délutánra a tréingünket, hogy megcsodálhassuk a francia haderő színét-javát. Viszont biztos, hogy nem tudok majd ilyen közel férkőzni az események egyik középpontjához, a koszorúzáshoz:

Végül pedig egy sajátos építmény felé vettük az utunkat, néhány metrómegállónyira a Diadalívtől, az alábbi képeket sikerült alkotni:

A La Défense, avagy a pénzügyi negyed a szmogban, szintén az ojjektumról:

És íme lám, maga az ojjektum:


Nos, azért lehetett sejteni, hogy Gustave Eiffel remekművéről van szó, ez volt az egyik kedvencünk, tényleg pofás darab, gondoltuk, haza kellene vinni Kelenföldre, jól mutatna a Bikás-dombon a városközpontban, de még inkább Győrben mondjuk a Magvassy mellett. :) A torony aljában 200 méteres körzetben minden négyzetcentiméteren kisebb-nagyobb Eiffel-tornyokat árulnak, ki kendőről, ki nagydarab kulcskarikákról lóbálja a sok kicsit, meg egy-két villogó, vagy üvegbe zárt példány is akad. Érdekes az Eiffel-torony/EUR árfolyam. Bent a városban 2 tornyot kapsz egy euróért, ahogy közeledünk a toronyhoz, úgy inflálódik az aprótorony, először 3, majd 4 torony is jár egy euróért, sőt a metróról leszállva egyenes 5 tornyocskát vágnak utánad az alkalmi kereskedők. Az igazi tövében már a turistaátvágási ráta is érvényesül, aki nem tömegközlekedéssel jön (néhányszáz méterrel arréb van értelmes megálló), azt megrövidítik egy toronnyal, ismét csak 4 Eiffel-torony/ 1 EUR az árfolyam. Iszonyat vékony fémből vannak ezek a cuccok, nem használhatók a porfogáson kívül semmire, de sehol máshol nem kapni másik fajtát, hol van már az masszív Eiffel-torony kínálat, aminek egy példánya 20 éve áll a nagyszüleim tévéje tetején... Egyszer ráejtettem a lábamra, valahol ott kezdődött a hegek gyűjteménye... Sok a merengés, inkább még egy kép az alant piknikező, relaxáló turistákról, párizsiakról, árusokról, kis tornyokról:

Most ez a kép tetszett meg még azok közül, amiket a tornyon készítettünk, Szajna-part, egy-két hidacska, meg egy irdatlan üvegház, ami a természettudományi múzeumnak ad otthont. Ezzel a képpel zárjuk mai írásunkat, de jön majd a folytatás is, melyben a La Défense csillogásába és a Montmartre kaotikus világába nyerhetnek betekintést.