Hétfőn az ilyenkor szokásos welcome-hangulat jegyében a Luxembourg-kert melletti Mines ParisTech kampuszán hallgattunk rövidebb-hosszabb fejtegetéseket arról, hogy mi is lesz ebben a hat hétben, de egy-két esettanulmány is sorra került, például a buecher.de alapítója tartott egy nagyon tuti előadást. Igen színvonalas az oktatói gárda, ezt talán még jobban példázza a kedd-szerda-csütörtök: az École Politechnique-ben (ez is a ParisTech része, az egyik legmenőbb mérnökképző intézmény Franciaországban) napi 10 órában töltötte belénk az észt egy 20 fős ottani csapat. Három részre osztották a program résztvevőit, forgószínpad-szerűen minden nap mást csináltunk, délelőtt elméletben, délután gyakorlatban. Így aztán kedden délelőtt egy kis műszeres távérzékelés, koncentrációk mérése és numerikus modellezés volt a menü, vagyis néhány előadás után a harmadcsapat egyik fele lézerrel lövöldözve méricskélte a felhőket, a másik fele (köztük én is), pedig klímamodellekkel és időjárás előrejelző modellekkel szórakozott. Nagyon tuti, ezekről mindig csak mesélnek otthon, de még életemben nem láttam belőlük egy normális diagramot. Eddig. Szerdán rövid és hosszú hullámhosszú sugárzást mértünk, valamint teljes sugárzási mérleget számoltunk ez alapján különböző területekre, legalább menni fog majd az államvizsgán. Ma, csütörtökön pedig szél- és napenergia témában alkottunk, szintén ezen a kampuszon van a SIRTA, a francia meteorológiai szolgálat főhadiszállása, egy kicsit maceráltuk a radarokat, a LIDAR-okat (UV és látható tartományban bocsátanak ki hullámokat, valamint mérik a visszajövő cuccot), a SODAR-okat (lásd az előzőt, csak itt hanghullámok vannak) - na ez hangosan pittyeg, többszáz méterről is hallani egész nap - meg a kanalas és UH-s szélmérőket is meglátogathattuk. Persze utána a mért és korábbi eredmények alapján meg kellett mondani, hogy 4-5 kitünetett pont közül hova és miért és mekkora szélturbinát kellene/lehetne állítani, de végül megállapítottuk, hogy a párizsi medence kijelölt pontjai alkalmatlanok erre, ahol elég nagy a szélerősség, ott véletlenül az egyik reptér van - faszán mutatna mellette egy 120 m-es szélturbina, a pilóták örülnének a legjobban - a másik legjobb pont pedig az Eiffel-toronytól pár kilométerre a szállásunkkal szemben levő Parc Montsouris lenne, itt meg talán a párizsi városvezetésen lenne nehéz keresztülverni egy ilyen monstrumot. Persze ha nem az üzemben levő meteorológiai mérőállomásokon gyűjtött adatokból dolgoznánk, akkor reálisabb lenne a feladat, de a lényeg így is átjött. Összességében azt kell mondjam, nagyon tuti volt a Polytechnique gárdája, rengeteget foglalkoztak velünk kis csoportokban, odafigyelve, egy csomó olyan dolgot láthattam, használhattam, amiről évek óta tanulok és külön jó pont jár a fantasztikus helyszínért: ez valójában egy 4000 fős kampusz Párizstól délre - hehe, a népessége 16x akkora, mint Alsóhetény - olyan, mint egy kis város, irdatlan mennyiségű sportlétesítményük van, nagyon menő parkjuk meg minden, szóval egészen oda meg vissza voltunk tőle, az egész csapat, pedig összességében láttunk már egy-két egyetemet. Na, kép is legyen, íme itt töltöttem az elmúlt három napot, ez az egyik bejárat a sok közül:
Ez pedig a hátsó udvar, tisztességes portákon a tyúkok helye:
hányan vagytok a csapatban? milyen országokból?
VálaszTörlés