Versailles

... egy kicsit másképp. Valójában az Université de Versailles-on voltunk, ez egy Saint-Quentin-en-Yvelines nevű, itt nem túl nagy (Győr méretű) városkában van Párizs mellett. Egy több hónapos ottani projektverseny bemutatóját néztük meg, két diákcsapat részletes tervet mutatott be Saint-Quentin két évtizedes radikális szén-dioxid kibocsátás-csökkentésére, a tömegközlekedési tervektől a biomassza erőműig. Nagyon profik voltak, kb. nekünk is ilyet kell gyártani majd a hatodik hét végére, a két előadás után erről is volt szó: how to make a business plan és hasonló dolgok voltak terítéken. Viszont olyan elképesztő meleg volt a teremben, hogy a csapat fele kb. délután kettőkor leállt, mint a számítógépek, amikor túlmelegednek és csak a füzettel való legyezésre, valamint az alvásra mutattak hajlandóságot. Életemben először hiányoltam a klímát a teremből, de talán ez megbocsátható, ha az ember 8 órát ül egy 30 fokos előadóban. De még mindig jobb, mint kint, délután 6-kor 37 fok volt, amikor elindultunk visszafelé. Ma képes mese lesz, íme, Saint-Quentin jelképe, hűsítendő a történetet, tényleg jól néz ki élőben.

Napok óta ilyen cuccokat eszünk reggel-délben-este, amekkora ínyenc vagyok, el lehet képzelni, ahogy térdelőrajttal indulok az asztalok felé. :) Annyira szeretnék egy tisztességes adag rakott krumplit... vagy a nagymamám gyümölcslevesét... vagy az anyukám tejbegrízét...

Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg ásványvizes palack, a sok műanyag pitli, kanál, pohár milyen gáz, ezt majd meg is írom a véleményezés alkalmával, hogy ezzel egy kicsit a bort iszik, vizet prédikál esetre forog fenn, valahányszor kiejtjük a 'reduce' vagy a 'care' szót.

Nagy karika, közepes vízesés, kis karika az egyetem mögötti méretes parkban:

Ez a két karika nagyon megtetszett a tóparton, úgyhogy csináltam még (sok) képet:

Elpilledt banda estefelé a fa tövében, Gyöngyi kérdésére válaszolva: kb. 40-en vagyunk, javarészt németek, franciák, britek, hollandok és svájciak, mutatóba van indiai, szingapúri, ez-az amaz, valamint egy szerencsétlen közép-európai példány, vagyis én. Az egyik trénerünk félig román, de ez a tényező nem játszik, mert Hollandiában él évek óta.

A nap végén a szállásra visszatérve pedig felkerestem szeretett Collegiumunk példaképét, itt van az utcácska (2x2 sáv+füves villamospálya) végén. Ennél azért impozánsabb a Ménesi út, nem is értem, hogy lehet ez :)