Imperial, Willis and Lloyd's

Ha az elmúlt napok alapján úgy tűnne, nyaralok, akkor meg kell nyugtatnom mindenkit, ez csak a hétvégék kiváltsága. Hétfőn reggel nyolckor puccba vágva villásreggeli, majd máris bevetettük magunkat a napi tízórás mókuskerék első menetébe.

Elsőként néhány szót szóltak az Imperial College történetéről, fény derült a rengeteg Viktória és Albert-szobor, street, hall és museum eredetére - az 1851-es világkiállítás kapcsán ők alapították az Imperial College elődjét - és arra is, hogy hogyan jutottunk el a valódi vendéglátónkig, a Grantham Institute for Climate Change-ig. A helyszín nagyon is passzolt ezekhez a menő sztorikhoz, meg a rengeteg nagy névhez, akit emlegettek.

A falakon a college igazgatóinak képei vannak, vicces az 1800-as évek képei mellett az elmúlt évtizedek igazgatóinak csíkos inges képét látni, asztalukon a telefonnal meg a Financial Times-szal... Kezdetben kicsit meg is voltunk szeppenve a szokatlan környezetben, de aztán hamar megtaláltuk a helyünket a business life-ban. Special thanks to Moritz and Severin for the illustration :)

Szükség is volt erre a gyors ritmusváltásra, merthogy a rövid bevezető után az egész napot a klímaváltozáshoz, az extrém időjárási eseményekhez és pl. az árvizekhez köthető biztosítási piacnak szenteltük, egymás váltották a jól öltözött, pörgős businessmenek a pódiumon, győztük kapkodni a fejünket. Délután pedig jött a mélyvíz, meglátogattuk két biztosítási monstrum, a Willis és a Llyod's főhadiszállását, a képen utóbbi tükröződik az előbbiben. Már hetekkel ezelőtt kaptunk e-mailt, hogy erre a két helyszínre legyünk szívesek az alkalomhoz megfelelő öltözékben megjelenni... ami végül nem bizonyult rossz döntésnek, mert elég furcsán néztünk volna ki standard egyetemista öltözékben a 100%-ban öltönyös, kosztümös környezetben. Sőt, a Lloyd's-ba be sem engedik az embert, ebből a szempontból (is) olyan, mint egy elegáns étterem.

A hurrikánbiztosítási piac részleteivel senkit nem kívánok traktálni, viszont be kell mutatnom a Lloyd's székházát és a helyi szokásokat, mert nem semmi. Az épületet ugyanaz a fickó tervezte, aki a Pompidou központot Párizsban, így minden szerelvény, sőt az üvegfalú liftek is kívülre kerültek, ami elég szédítő tud lenni a 11. emelet magasságában.

Az épület közepén egy csarnok van, a földszinttől a tetőig, e körül helyezkednek el az irodák.

A 4. emeletik zajlik a Lloyd's alvállalkozóinak munkája, rengeteg kisebb-nagyobb biztosító képviselteti itt magát, ez a tipikus tőzsdés kép, napközben mindenki telefonál, papírokkal szaladgál és üvöltözik.

Eddig a szintig mozgólépcsők vannak, ami érdekes bennük, hogy ezeknek is üveg az oldala, látszik az egézs szerkezet.

A felsőbb emeleteken van a vezetők munkahelye, itt megy a nagy üzlet, rengeteg olyan biztosítást elvállalnak, amit senki más nem mer: sok szerződésük van focisták lábaira :) Most pedig jön a kedvenc részem: a csarnokban a mozgólépcsők mellett három dolog található, ebből kettő látszik a képen.

A nagy hosszú kékesszürke izé egy trófeagyűjtemény, kupák, ilyen sok helyen van, a kicsi barna a két fehér folttal viszont sokkal érdekesebb, ez az egyik fehér folt:

A Lloyd's ugyanis hajózási biztosítási társaságként kezdte, és ebbe a nagy könyvbe írták a veszteségeket. A másik érdekes dolog ez az építmény, nem messze a könyvtől:

A harangot akkor húzzák meg elsőször, ha valamelyik hajójuk bajba kerül, majd másodszor egyszer húzzák meg, ha elsüllyedt és kétszer, ha megmenekült. Mint az látszik, ez nem muzeális dolog, az úriember, aki ott ül alatta, ezzel a feladattal van megbízva ma is, no meg azzal, hogy vezesse a könyvet, merthogy azt még most is kézzel, szép, hurkolt betűkkel, lúdtollal írják minden áldott nap.

Találtunk egy érdekes oldalt, na igen, ha eddig is a Lloyd's biztosította az alábbi helyszínt, mert kockázatos volt, ezek után ki vállal be ilyesmit?

Lehet, hogy az olajplatfrom-biztosítás piacára kellene betörnöm, most ott biztos hiány van... :)

A kis történelmi kitérő után még a Lloyd's-nál is meghallgattunk egy-két rövid előadást az egyik tárgyalóban, így néznek ki az előkészített helyszínek, van nekik pár tucat. Felhívnám a figyelmet az csatos, üveg üvegekre, melyeket újratöltetnek és az üveg és porcelán készletekre: ez az első helyszín, az összes eddigi közül, ahol minden többször használatos, semmi sem eldobható vagy műanyag, egyedül a teafiltereket nem használják, illetve töltik újra.

Kifelé menet még gyorsan megörökítettem az utca végét, ma ezzel a képpel búcsúzom, de ne menjenek messze, holnap lelkes beszámoló lesz Lord Nick Stern előadásáról és a világ legrégebb óta folyó ökológiai kísérleteiről.