Kedd, VINCI és STADEFRANCE

A keddi nap ismét a site visit-ek jegyében telt, bő másfél óra buszozás - Párizs ugyanis nem csak a szerelmesek, hanem a forgalmi dugók fővárosa is - után eljutottunk az alábbi helyre:
Ez egy olyan cég, akik építenek, átadnak, fenntartanak, javítanak, lebontanak, stb. szóval egy adott cuccot elejétől végéig kísérnek és közben igyekszenek nagyon fenntarthatóak lenni. A bevezetés után mélyvízbe dobtak minket, vagyis egy vastagon szakmai esettanulmány következettt: egy adott épületre kellett hőszigetelést terveznünk, összehasonlítva a különböző hőszigetelő technológiákat. Na ez már nekem is sok volt, de a mérnökök most kiélhették magukat (van néhány a csapatban). Viszont, menő volt a szökőkút az épület előtt és azt is kiderítettem, hogy honnan kapta a cég a nevét: Leonardo da Vinci volt az inspiráció - az életben nem jövök rá magamtól a sok "vinszi, vinszi"-zés alapján...

Délután pedig jött a hosszú ideje beígért meglepetés: meglátogattunk egy olyan ojjektumot, amelyet az a cég üzemeltet, hosszas találgatás után derült ki (Disneyland és az Eiffel-torony volt a favorit), hogy erről van szó:

A Stade de France Franciaország legynagyobb stadionja, 90 000 néző fér el összesen benne. Csak hogy kellően menő legyen a dolog, a stadionkalauzunk felpattant a buszra, majd közölte, hogy legyünk szívesek a saját nemzeti válogatottunkhoz méltóan viselkedni, mert játékosbejárón fogjuk megközelíteni az arénát. Mondanom sem kell, a hollandoknak nem volt nehéz dolguk, a vasárnap este napokig tartó búskomorságba vetette őket, míg a két spanyol példányunk azóta is a fellegekben jár. A franciák leginkább csak zavartan mosolyognak, ha valaki labdát emleget és inkább másra terelik a szót. Bezzeg a svájciak még mindig szívesen társalognak a világbajnokverő meccsükről, a németek pedig Löw fantasztikus stratégiájáról, Müllerről és Özilről. Az angolok meg a németeket emlegetik, nem feltétlenül pozitív kontextusban... Na mindegy, szóval mindenkinek megvolt a maga keresztje, ami a stadionba bevonulást illeti, egyedül én nem nagyon tudtam mit tegyek, így inkább elképzeltem egy kézilabda csarnokot - nem nagyon tudtam volna ugyanis eldönteni, hogy a Belga 22 férfi című klasszikusának melyik jelenete (04:38-tól) illett volna legjobban a magyar futballválogatotthoz.

A játékosbejáró után első utunk a bírók öltözőjéhez vezetett, ez van a legközelebb a kijárathoz, szimplán biztonsági okokból, arra az esetre, ha a bíró nagyon balfasz lenne és gyorsan kellene távoznia a meccs után. Ez egyáltalán nem elképzelhetetlen, gondoljunk csak Lampard meg nem adott góljára, ahol a bírót helikopterrel evakuálták egyes városi legendák szerint. Szerintem ez akkora kacsa, hogy már pulyka, de nincs bizonyítékom. A bírók öltözőjétől jó messze helyezték el a két játékos öltözőt, ezekben a pezsgőfürdőtől a masszázsasztalokig minden megtalálható, de ami nem, azt is beszerzik a játékosoknak, az egyik szerb-francia selejtező után pl. a szerbek 25 frissensült pizzát rendeltettek. A hazai és a vendégöltözőnek van egy külön története, amit alább láttok, az a vendégöltöző.

Igen, a francia válogatott mezei vannak benne felakasztva (nem a mostani, azt a vb után akarták kitenni, de meggondolták magukat valamiért), mert a 98-as vb-n a FIFA döntése alapján a brazil válogatott játszott "otthon", és ők kapták az otthoni öltözőt. Az eredmény után a francia szövetség úgy döntött, hogy a válogatott a Stade de France-ban játszva mindig a vendég öltözőben fog készülni a megmérettetésre. Lehet hogy el kellett volna vinniük az öltöző berendezését Dél-Afrikába is, akkor nem lett volna ilyen gyalázatos a szereplésük...
Az öltözők után szépen felsorakoztunk két sorba, választottunk szövetségi kapitányokat a Climate-KIC edzőmeccsre, aztán komoly pofával bevonultunk a játéktérre.

Itt éppen ezerrel készültek a pénteki atlétikai versenyre, ahol Usain Bolt és barátai rendeztek partit, a képen éppen a futópályát pingálják a rekortánra.

A lelátón ücsörgöve majdnem egy órán keresztül mesélt a kalauzunk a rendezvényekről, mivel itt koncerteket és színházi előadásokat tartanak. Így megtudhattam, hogy Celine Dion 300 pár cipővel érkezik a koncertjeire, Madonna azonnal elhagyja a helyszínt a koncert után, az AC/DC tagjai nem hisztiznek és hogy a U2-nak van a legnagyobb színpadja, a stadion 1/3-át elfoglalja. A színházi előadások között vannak saját produkcióik is, a Ben Hurt 5 éves munkával állították színpadra: pl. 1 hónapon keresztül itt tartották a lovakat, amíg a lovas versenyre és a tömegre meg a zajra készítették fel őket. 3000 tonna vörös homokot terítettek szét ehhez a küzdőtéren, ráadásul kétszer, mert a felkészülés kellős közepén, a 2006-os vb-döntő után egy hónappal a francia-olasz selejtezőt rendeztek... Így aztán egy nap alatt 3000 tonna homok összegyűjt, egy futballpályányi gyeptégla lerak, majd másnap reggel gyep felszed, 3000 tonna homok vissza. Valahol megdöbbentően sok energia néhány óra mulatságért - mind a sport, mind a színház esetében. A koncertek sem sokkal jobbak, egy-egy U2-koncert felszerelését 90 kamion szállítja a helyszínre, ebből 60 maga a színpad...
A stadion kívetítői majdnem a legnagyobbak a világon, egyedül a Dallas Cowboys stadionjában vannak ennél méretesebbek. Mindegyik kivetítő (kettő van összesen) 195 négyzetméteres, ez durván a kelenföldi lakás négyszerese. El tudom képzelni, mennyi kakaó kell ahhoz, hogy ez működjön.

A stadion méretei is elég durvák: legnagyobb állapotában 90 000 néző fér be (néha a színpadi miatt 10-15 ezerrel kevesebb), a tető súlya másfél Eiffel-toronnyi és az alsó 25 000 embernyi lelátót a játéktér helyigény szerint - rögbizni is szoktak - 15 méternyit tudják mozgatni előre-hátra (10 darabra felosztva, darabonként 15 óra alatt, pneumatikus emelőkkel). Nagyon sokszor megkérdeztük a bácsit, hogy rámehetnénk-e esetleg a gyepre, de az atlétikai pálya friss festése miatt sajnos nem engedték. Így hát csak a pálya széléről tudok záróképet mutatni, a masinát letettem a földre, hogy minél jobban lássék a stadion mérete.