Sunshine, beach, rip current

Ha már egyszer ennyi strandja van ennek a szigetnek, gondoltuk, érdemes minden nap egy másikat keresni a fürdőzéshez – hátha találunk két egyformát. Utóbbi persze nem sikerült, de nem mondanám teljeskörűnek a végzett kutatást, megfelelő funding birtokában lenne még mit tenni ezügyben :)

Az El Yunque minden párája, vize és fülledtsége után nem volt kérdéses, hogy sürgősen valami vizet kell keresni, amibe bele lehet mászni, legalább lábbal, így az útikönyvre hagyatkozva Luquillo városát vettük célba – a sziget egyik legnépszerűbb fürdőzős városa, húszezer lakosára 15 strand jut, így nem kell tartani attól, hogy nem férnek el a fürdővendégek :)

Érkezés alkonyattájt

Atlanti-óceán

Elmosódott

Ennek ilyen ’Elő a kempingszéket!’ hangulata van

Ezzel a táblával itt találkoztam először - elég sok helyen
kint van a sziget északi és nyugati részén (Atlanti-óceán)

A ’rip current’ (szó szerint: (el)szakító áramlat) egy meglehetősen veszélyes dolog: a partmenti víz olyan szakasza, ahol az áramlás erőteljesebb és a nyílt víz felé tart – tulajdonképpen csak visszafolyik az, ami a hullámzás révén egyébként kifelé tart. Viszont ezt viszonylag nagyobb sebességgel teszi és sodor magával mindent. Általában stég, hullámtörő vagy egyéb vízi akadály közelében alakul ki, nem teljesen nyílt partszakaszon.

Valahogy így (forrás)

Ami miatt különösen veszélyesek ezek az áramlatok, az az, hogy egyrészt a gyanútlan fürdőző nem számít rájuk és ösztönösen a part felé akar menni, amint érzi, hogy valami befelé akarja sodorni. Azonban a rip current-ek sokszor erősebben sodornak, mint ahogy az ember úszni tud; így célszerűbb lebegni, taposni és hagyni magunkat befelé sorodni; majd amint gyengül, a part mentén elindulni és amikor biztos, hogy elhagyta az ember; akkor kifelé úszni. Viszont sokkal rosszabb a helyzet, ha az illető nem tud úszni – ráadásul a befelé áramlás miatt a rip current-ek látszólag sokkal nyugodtabbak, mint a magas hullámokkal megáldott részek, így csalogatják a bizonytalanabb vízivendégeket… Szóval jobb nem belekerülni az ilyenekbe – és például figyelni a kitett táblákra; nem belemászni a vízbe a közvetlen közelükben. Egyébként sokszor fel is ismerhető, hogy hol vannak ilyenek, például itt, meg itt van egy-egy jó kép, ahol látszik.

Meg ezen a videón is – vízfestéket tettek az aljzatra, ahogy halad a videó, szépen látszik az áramlat.

Ha valakit jobban érdekel a dolog, nagyon sok szakirodalmat talál a neten, lehet olvasgatni. Én valahogy még sosem hallottam ezekről, asszem látszik, hogy nem szörfdeszkával a kezemben nőttem fel... de az ausztrálok, meg a hasonló népségek meg nem láttak még balatoni vihart, amikor egyetlen óra alatt a ragyogó, kék vizes, napsütéses tóból szürke, félméteres hullámokkal teli, morgó katlan lesz; melyeket a szemközti parton villogó viharjelzések díszítenek... Brrr, de szép ez a világ :)

Rip currentek szerencsére nem mindenhol akadnak; sőt a strandok nagy része azért általában mentes ezektől a veszélyektől – persze van ezer más, a nagy fehértől a rozsdás konzervdobozfedőig minden, de ez már a „ne tegyük ki a lábunkat a házból; mert még a végén a fejünkre esik egy tégla”-szindróma. Szóval hajrá strandolás, szép az óceán and life begins at the end of your comfort zone!

UI: Csak a józan észt mindig vigyétek magatokkal! :)