2013. augusztus 8., csütörtök

Old San Juan - első felvonás

Puerto Rico számtalan természeti szépsége mellett – tengerpart, hegyek, barlangok, mindenféle erdők – számomra az egyik legnagyobb élmény San Juan történelmi belvárosa volt. Bár európaiként az ember hajlamos azt gondolni, hogy az öreg kontinenshez képest ott ilyesmi nem létezik, de egyre inkább úgy tűnik, hogy néhány száz év is elegendő lehet ahhoz, hogy valami egészen különleges hangulatú; eltérő korok bélyegeit magán hordozó szépségek alakuljanak ki. San Juan régi belvárosa, meglepő nevén Old San Juan is ilyesmi, spanyol erődök és gyarmatvárosi alapok, közép-amerikai, színes, erkélyes épületek, megfejelve az utóbbi száz év amerikai behatásával, szóval nem rossz kombináció.

San Juan az egyik legöregebb európai eredetű település egész Amerikában. Nyilván ez abból a helyzeti előnyből származik, hogy Puerto Ricóban kötött ki Kolombusz Kristóf második útja alkalmával, így a sziget az egyik első, európaiak által megismert amerikai terület lett. Hamar le is csapott rá a Spanyolország és ki sem engedte a karmai közül, egészen addig, amíg az amerikai hadsereggel nem kellett megküzdenie érte az 1800-as évek legvégén. Azóta ilyen ’félig USA, félig nem’ státuszban leledzenek. San Juan elődjét 1508-ban alapították, a mai régi belváros és kikötő pedig 1521-ben alakult meg 'San Juan Bautista de Puerto Rico' néven. Puerto Rico maga egyébként gazdag kikötőt jelent; nem véletlenül, hiszen az egyik legfontosabb stratégiai pont volt a gyarmatosítás korában; ez volt az első nagyobb, édesvízzel és potenciális kajával felszerelt sziget az Európából érkező vitorlások számára – néhány hétnyi tengeren hánykolódás után itt lehetett egy kicsit pihenni, mielőtt továbbindultak portyázni.

San Juan régi belvárosa, az azt körülvevő erődrendszerrel


Így fest ma (forrás)

A két nagyobb füves terület a Castillo San Felipe del Morro, vagy röviden El Morro, illetve a Castillo San Cristóbal erődjei (bal, illetve jobb oldalon); közöttük pedig Old San Juan, a közelebbi parton a kikötővel; a távolabbin a La Perla negyeddel. Ezek a nevek gyakran el fognak szerepelni a következő beszámolókban :)

El Morro (forrás)

No, nagyjából ezt a területet terveztük bejárni mintegy 3-4 óra alatt, ami annyiból vad elképzelés volt, hogy nyugodtan el lehetne itt tölteni 2-3 napot, ha elég alaposan körül akar nézni az ember. Talán legközelebb :) Szóval kerestünk egy helyet a járgánynak és elindultunk a kikötő felől a belváros felé.

Így. Útikönyvünk leghasznosabb két lapja.
Bagolynak köszönet a szkennelésért :)


Paseo de la Princessa – a 19. században kialakított sétány a városfal mellett


Felnézve – még mindig elkápráztat ez az elképesztő növényvilág


Ez meg akár egy romkocsmába is elmenne


Zászlós-zsalus-pálmafás


Raíces (gyökerek – ford.) – európai, afrikai és taíno alakokból álló szobor,
Puerto Rico kulturális gyökereit ábrázolja


Felnézve – mint egy spanyol udvarház


Az El Morro legalsó védvonala


Ezek az El Morro mentén mindenhol előforduló,
kiálló őrtornyok nagyon jellegzetesek


Bahía de San Juan

A fenti képen látható pálmafás szigetecskén található a San Juan de la Cruz erőd, melyet az El Morro párjaként tartanak számon, ha a kikötő védelméről van szó. Ugyanis ezzel a kis erőddel együtt a kikötő egyetlen bejáratát két oldalról is ágyútűz alatt tudták tartani, így szinte lehetetlen volt bejutni egy hajóval, ha ezt San Juan nem szerette volna. Mivel egy védett, természetes öbölről van szó, a Bahía de San Juan az egyik legjobb kikötőnek számított egész Közép-Amerikában, a hajók nagyobb biztonságban voltak itt a tengeri viharokkal szemben, mint a nyílt vízen, a part mentén kikötve.

Így működött a dolog :)


Továbbsétálva – léggyökerekkel borított hatalmas fák mutatják, 
azért még mindig trópusi jellegű vidéken vagyunk


Döglés van.


Tappancsok


Gekkó koma házat őriz

A gekkók egyébként a szállásunkon is hihetetlen vicces reggeli programnak bizonyultak. Reggelizni ugyanis a kis szálloda udvarán lehetett; ahol hatalmas napernyők alatti kis asztalok és rengeteg, nagy cserepes növény volt. A gekkók ezeken, illetve a falakon kergették egymást fel-alá; rendszerint egy kinézett magának egy-egy ilyen nagyobb növényt; helyet foglalt rajta és megpróbálta tartani a pozícióját a többiekkel szemben. Ha jött egy nagyobb, hamar feladásra került a dolog, viszont a kisebbekkel nagyon vicces ilyen húzd meg-ereszd meg harcot vívtak. Végül a legkisebb gekkók kénytelenek voltak megelégedni a padkák és az ereszcsatornák által nyújtott komforttal, de majd ha egyszer megnőnek… :)

A gekkó-kitérő után vissza Old San Juanhoz… szóval megismerkedtünk az célterület alapvető paramétereivel, sétáltunk egyet a városfal mentén, megcsodáltuk a Bahía de San Juant (bahía =öböl); aztán célbavettük a Puerta de San Juan-t, a városfalon az 1630-as évek óta meglevő városkaput (puerta = kapu, nem voltak valami fantáziadúsak ezek a spanyol gyarmatosítók) és besétáltunk a Old San Juanba. Folytatás következik :)

Ízelítő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése