Spanyol hódítók, a színes Közép-Amerika és napjaink társadalmi problémái egy utcában

Old San Juan északi felén keverednek egymással Puerto Rico történetének különböző szakaszai: az egyik oldalról az El Morro, a másik oldalról a San Cristóbal erődök szegélyezik a város felső részét, az utcákban a kis színes házak sorakoznak; így igencsak turistafrekventált helyszínekről van szó. A városfal és a tenger között azonban a La Perla negyed helyezkedik el; mely közelmúltban lett az alvilági élet egyik legnagyobb központja a városban – a térképeken nem is jelölik rendszerint a negyed utcát, nehogy a gyanútlanabb turisták véletlenül odatévedjenek. A La Perla területén annak idején a mészárszék működött (ahol húst dolgoztak fel, nem a horrorfilmes!) – melyet a város falain kívül kellett elhelyezni az akkori törvények szerint, később pedig szegény farmerek költöztek a házakba. Mint ilyen, sosem volt ’high-profile’ környék; fizikai elszigeteltsége (egyik oldalról 10-15 méter sziklafal, városfallal a tetején; a másik oldalról tenger) pedig csak segített abban, hogy a bűnözés melegágyává váljon. A helyi rendőrség igyekszik kontroll alatt tartani a helyzetet, a városvezetés pedig heti kulturális programokkal próbálja javítani a negyed hírnevét; de azért még mindig nem tartozik az ajánlott turistaprogramok közé a negyed látogatása.

A Castillo de San Cristóbal bejárata előtt

Tulajdonképpen emiatt épült az egész erődrendszer

A spanyolok mindjárt Puerto Rico felfedezése után megvetették a lábukat a szigeten és később eszük ágában sem volt feladni San Juant és remek kikötőjét; a város ugyanis az Európából érkező hajók szempontjától stratégiai fontosságú ponton helyezkedett el – itt lehetett először édesvizet és ennivalót szerezni a hosszú, tengeri út után. A vitorlások korában muszáj volt a szeleket követni, ha valaki A-ból B-be akart jutni és az bizony ide fújta a hajókat. A spanyolok ezért már az 1500-as években elkezdtek építkezni; hogy minél nagyobb védelem alá kerüljön San Juan, illetve a kikötő; és majd 200 év alatt egy hatalmas, tengeri és szárazföldi támadás visszaveréséhez is megfelelő erődrendszert építettek ki – ez lett a Castillo de San Cristóbal és a Castillo San Felipe del Morro. San Juan időközben teljesen egybeépült az erődrendszerrel, a masszív falak és az őrtornyok időről időre előbukkannak a városban sétálva.

Védelem – annak idején az összes fal és torony mésszel volt fehérre festve;
biztos szép volt, ahogy ragyogott a napsütésben :)

Talán ezen érzékelhetőbbek a méretek

Ez a torony egy újabb kor termése – róla és társairól
még egy későbbi bejegyzésben is ejtünk szót

A vár(os)fal tetején futó utca – a Calle Norzagaray

Őrtorony pálmafákkal

És a La Perla a fal tövében

Ez a városvezetés egyik hangulatjavító intézkedése lehet

Ahogy elnézem, egy frissen felújított, lelátókkal ellátott kosárlabdapálya az amerikai high school-ok stílusában. Különösen júl mutat az egyik évszázados őrtoronnyal :)

Vicces, fekete rigószerűségek –
egyébként a faj neve: ’Carib Grackle’ (Quiscalus lugubris)

Ezeket a madarakat szerte a városban lehetett látni, érdekes módon a farkukat is tudják mozgatni, kicsit úgy, mint a lepkék a szárnyukat – ki tudják tárni és akkor rendes madárfaroknak néz ki, de össze is tudják csukni függőlegesre, ilyenkor a kis állatok úgy néznek ki, mint a játékmadarak, melyeknek a farkát összeszereléskor véletlenül rosszul tűzte fel valaki :)

A Calle Norzagaray látképe nagyrészt ilyen

De lestrapáltabb épületek is akadnak a La Perla feletti utcában

Utóbbiban a józan paraszti ész alapján

… inkább kihagytuk a látogatást

Közben időről időre őrtornyok emlékeztetnek rá,
hogy tulajdonképpen egy National Historic Site-on vagyunk

A fenti képen ajánlom figyelmetekbe a horizonton látható foltot, ha minden igaz, egyike lehet azoknak a hatalmas konténerszállító hajóknak, biztos viszi az árut a piacra.

A ’Santa María Magdalena de Pazzis’ temető

Utóbbi a La Perla helyén egykor működő mészárszékhez hasonlóan a városfalon kívül kellett, hogy legyen a gyarmati időszak törvényei szerint.

Balra a Museo de las Americas – az épület
pedig ismét a gyarmatosítás korát idézi

Zárásképpen ismét a kis furcsafarkú madarakat hozom elő,
itt éppen egyikük kíváncsiskodik az egyik ház előtti cserepes fácskáról

… míg a többiek a horkoló macskák tányérjai körül sorakoznak :)