Interlaken, Männlichen és Luzern - beszámoló májusi vendégeinktől :)

Bagolycsalád május látogatásáról Gyöngyi beszámolója következik :)

„Egy poszt erejéig átveszem a szót Zsebibabától, míg megosztom Veletek néhány náluk szerzett élményünket látogatásunk első napjairól. Balázzsal és Anyuval bevetettük magunkat a kis Corsába és nekivágtunk a nem rövidnek ígérkező kocsikázásnak. Münchenig jutottunk, ahol csatlakozott hozzánk a mindig méltatlankodó és ezúttal egyben mélyen csalódott Bagoly, aki az egész bajor belvárost bejárva sem talált értelmes kolbászárust, míg ránk várt. Miután túltette magát az eseten, egy hangulatos sörkertben megnéztük a bajorok és dortmundiak csatáját a BL fináléjában egy-egy (két-két…) tisztességes bajor krigli sör társaságában. Lelkesek voltak a kollégák a kertben, és mi is gyorsan elsajátítottuk a helyi szurkoló rigmust: zupabájen-zupabájen hej hej! Május végén kb. 5 fok volt estére, így aztán nem esett nehezünkre elhagyni a kertet a pár órás ’szurkolás’ után…

Egy ilyen korsót megszereztem otthonra, aminek ott helyben iszonyúan örültem, hazatérve viszont nem annyira emlékszem, hogy átgondoltam volna, mire fogom ezt a böhöm nagy korsót használni.

A szupertuti müncheni Glockenspiel, melyet volt szerencsénk
végignézni és hallgatni a város fő terén.

Másnap egy esős városnéző progi után szakadó esőben indultunk, hogy megtegyük utunk második felét, közben integettünk az autóból Lichtensteinnek is, majd ügyesen megérkeztünk Bagolyékhoz. A programtervezés úgy zajlott, hogy napi 23x néztük meg a várható időjárást, majd – mikor egész estig se jeleztek esőt másnapra egy területre – azt neveztük ki célpontnak. Nem tudtunk sokat válogatni, viszont ezzel a módszertannal szinte nem is volt esős napunk.

Első napunkra így Interlaken és a Männlichen csúcsai estek. Mesélek képekben. :)

Készültünk a hidegre, mert ugye magasba megyünk…

de igazából kicsit túlparáztuk a dolgot. :)

Csodás kilátás várt minket

Innen bámultunk kifelé és tervezgettük az egyik havas csúcs megközelítését…

Átszeltünk egy völgyet és máris megérkeztünk a Männlichen lábához, a csúcshoz kisvonat+libegő párossal jutottunk fel a csúcs közelébe, ahonnét elindult a hótaposó expedíció a csúcs meghódítása érdekében.

Ez volt a terep és a hozzá járó kilátás

Bagolyék elbizonytalanodnak egy kereszteződésnél,
de végül mindenki hősiesen megérkezett a legmagasabb pontra

Visszanézhettünk a megtett útra…

…és láthattunk völgyet is…

…hegyet is

Napunk felejthetetlen élménye marad a vacsora, mely az előre betárazott grillkolbászokból állt. A völgyben egy szimpatikus játszótéren előkaptuk a mobilgrillert, srácok begyújtották, rápakoltuk a kolbászokat, és mindezt elfogyasztottuk egy-egy méltán nem híres svájci sörkülönlegesség kíséretével. Szerencsére a helyiek szokatlan türelemmel viselték, ahogy a szél az arcukba fújta a mobilgrill füstjét, és a fűben hagyott négyzet alakú kiégés miatt sem szóltak…

Grill a’la Simon & Krusper

Kicsit azért izgultunk mi lesz ebből: mikor
küldenek el és mikor lesz már vacsink :)

A sikeren felbuzdulva ezt a bravúrt még egyszer elkövettük a héten,
vendéglátóink és a szomszédok örömére az erkélyen.

A Svájcban megszokott hegy-tó-folyó-város összeállítás jegyében telt következő napunk is, épp napsütést írtak Luzernre, úgyhogy tiszteletünket tettük a kis ékszerdobozban. Nagyon kedves kis városhoz volt szerencsénk tóparti sétánnyal, várral-várfallal, cuki óvárosi utcákkal és persze a híres fahíddal.

Bonyesz óraszerkezet a vár egyik tornyában.

Fahíd virágokkal

Pilatus a kereszt árnyékában.

Következő napra már nem találtunk jó időt a közelben, így a távoli olasz Svájc felé vettük az irányt, ahol megint sikerült megtalálni a napsütést. Zsebibaba beszámolójából (itt és itt) erről ti is meggyőződhettek :)”