Algalátogatóban

A cím önmagában nem hangzik annyira érdekesnek, pedig Puerto Rico egyik legnépszerűbb látványosságáról van szó. A szóban forgó algák ugyanis biolumineszcensek, sötétben, kellő piszkálás hatására gyönyörűszép, zöldes fényben villódznak és 3 öbölben is élnek Puerto Rico és a hozzá tartozó Vieques sziget környékén – és ezeken kívül még két öbölben laknak még az egész világon. Szóval igazi különlegességről van szó, ráadásul nagyon érzékeny fajok ezek a dinoflagelláták; a környezetükben bekövetkező minimális változás könnyen is megtizedeli őket.

Viques-re elég nehézkesnek tűnt az átjutás - meg főleg a visszajutás, napi 3, azaz három kompjárat van - így úgy döntöttük, hogy a Puerto Rico nyugati csücskén található Laguna Grande-ban látogatjuk meg az algákat. A lagúnában az algák és az ökoszisztéma védelme érdekében 2008-ban betiltották az úszkálást, viszont a kajaktúrák keretében látogatható az öböl. Van 10-15 vállalkozás, melyek este hatkor és este nyolc-kilenc körül viszik be a lelkes algalátogatókat a lagúnához. Verseny nincs, egységes árakkal és masszív kihasználtsággal dolgoznak - előző nap 15-20 telefonhívásomba került két helyet találni egy hat órai kenutúrára. Előzetesen nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hogy fog ez kinézni, csak mindenhol olvastuk, hogy ezt aztán ki ne hagyjuk, mert nagyon érdemes kipróbálni.

Laguna Grande (forrás)

Saját képeket nem tudtam csinálni; mivel nem vittünk magunkkal semmi erre alkalmas ketyerét – utólag jogos is volt valamennyire, mert a mentőmellénnyel takart részeken kívül mindenünk alaposan sós vizes lett a túra végére. A találkozóhelyen minden lelkes vállalkozó kap mentőmellényt, evezőt, hopp a kajakba, aztán szépen elindul a sor a lagúnába vezető csatorna felé. Tengeren kajakozni kicsit hektikusabb, mint folyón – eltekintve a zúgók környékétől, viszont amint beér az ember a csatornába, nyugodt a víz és könnyen lehet haladni. Már ha nem most ül először valaki kajakban; ami a túravezetőkön és rajtunk kívül szinte mindenkire igaz volt, ezért néminemű visítozás és csattogó evezők kísérték az első 15-20 percet.

Csatornalátkép (forrás)

A csatorna mangrove-erdőn keresztül vezet befelé, mindig is meg akartam nézni közelebbről ezeket a különleges, sós vízben élő fákat, elképesztő hangulata van a vízbe nyúló gyökereknek, melyek a fák törzsét tulajdonképpen már a víz fölé emelik. A mangrove-erdők nagyon érzékeny, de sok fajnak otthont adó ökoszisztémák – mint a wetland-ek (vizes élőhelyek) általában. Manrovéból nem csak egy faj létezik, van vörös, fekete, szürke és fehér is; mint ahogy a tölgyből is van kocsányos, kocsánytalan, molyhos, meg mindenféle.

Valahogy mindenkinek sikerült átküzdenie magát a csatornán – bár nekünk is akadt némi kormányozásbeli nézeteltérésünk; Bagoly ült hátul, én elöl, így viszont ha mindketten eveztünk; akkor másfélszer olyan gyorsan mentünk, mint a kajaksor; állandó tempó nélkül viszont nehéz hátsó emberként kormányozni. A végeredmény az lett, hogy cikkcakkban haladtunk a 3-4 méter széles csatornán, én azt magyaráztam Bagolynak, hogy kanyarodjon előbb, mint amikor a kajak orra 20 centire van a mangrovegyökérfaltól; ő meg ilyenkor egy-két evezőcsapással az előttünk levő kajak farvizére küldött bennünket, olyannyira, hogy esélyes volt, hogy a hátul ülőt fejbevágom az evezőmmel. Valószínűleg sikerült megnyernünk a „Haladjunk át a csatornán a lehető leghosszabb utat megtéve!” versenyt, miközben tökéletesen úgy festettünk, mint akik képtelenek egyenesen tartani egy kajakot egy méternél hosszabb szakaszon. Azért kint a lagúnán futottunk egy-két „rendes” kört; miközben arra vártunk hogy az algák bekapcsoljanak.

A biolumuneszcens jelenség az ő esetükben ugyanis csak kellő sötétben látható; így jobbak azok az esték, amikor a hold nem süt erősen – az egyik puerto ricói kirándulásokkal foglalkozó honlapon például van bio bay holdnaptár is, ahol meg lehet nézni, hogy mikor érdemes algalátogatóba menni. Az algák biolumineszcens reakciója zavarás hatására indul be, például ha az ember a kezével vagy a lapáttal beleszánt a vízbe, kellő sötétben lehet látni, ahogy a dinoflagelláták milliói a vízmozgás és az érintés hatására világító, kékeszöld fényt bocsátanak ki. Nyilván ez elsősorban nem a mi szórakoztatásunkra történik, hanem a hirtelen villanás célja egyrészt a ragadozójuk elijesztése; másrészt a ragadozójuk ragadozója figyelmének felkeltése – ’Gyere, itt a kaja!”. Ha vízben sok-sok millió kicsi alga csinálja ezt, az valahogy így fest:

Illusztráció (azért nem ennyire fényes, csak hosszú záridővel)

Közelkép (innen)

A valóságban valahogy úgy történik a dolog, hogy ha napnyugtával egyidőben érkezik az ember a lagúnára, akkor még várni kell egy kicsit, amíg az algák beindulnak; aztán egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy minden húzás után kékeszölden vibrál a víz, egyre erőteljesebben. Az első jelektől néhány perc alatt eljut a teljes fényerejéig a jelenség, bámulatos dolog figyelni, ahogy az algák „megfestik” a vizet az evezők mögött! Körülbelül 10-15 percig lehetett játszani az algákkal, utána már indultunk is kifelé, mivel aznapra még egy csoportot vártak a túravezetők. Ebben a videóban 01:38-tól egész jól lehet látni, hogy mit is csinálnak ezek a kis izék, ha közéjük kavar valaki. Összességében ez a biolumineszcencia bámulatos és szépséges jelenség, amit tényleg érdemes megnézni; valahol hihetetlen, amikor egy sötét öbölben evez az ember és egyszercsak a víz minden mozdulatára kékeszöld vibrálással reagál. Biztos remek élmény lehet úszkálni is benne; de inkább maradjanak meg az algák minél tovább és mindenki csak evezzen közöttük; minthogy ma mindenki úszkáljon és a következő generációk már ne láthassák ezeket a csuda kis dögöket. Uff, én beszéltem!