Utolsó
délelőttünkön a Castillo de San Cristóbal erődöt néztük meg San Juanban – ez a
már sokat emlegetett erődrendszer harmadik tagja – az esetleges távolabb kikötő
hajók legénységének szárazföldi támadásával szemben védte a várost. Az erődöt
egy ranger (’vadőr' - a National Park alkalmazottja) vezetésével jártuk be, ismét
igazi amerikai turistaprogram volt, sok ’Képzeljétek el…’ és ’Akkoriban még nem
volt…’ kezdetű mondattal és döbbenetes, még sohasem hallott történelmi és
földrajzi tényekkel (pl. hogy a gyarmatosítók nem bántak kesztyűs kézzel az
őslakosokkal és hogy Puerto Ricóban melegebb van mint Európában és ez négyszáz
éve is így volt). Ezzel együtt érdemes volt végighallgatni a nénit, mesélt
érdekes dolgokat az erőd második világháborús átalakításáról – amerikai csapatok
állomásoztak itt, így az évszázados falakat betonbunkerek és óvóhelyek
tarkítják…
sem egyszerű vágni egy méter vasbetonba :)
A
tárlatvezetés után még sétáltunk egyet az erődben, örültünk a szépséges időnek –
aztán lassan eljött az ideje egy utolsó ebédnek és már szednünk is kellett a
sátorfánkat a reptér felé, hogy az éjszaka leple alatt Frankfurtba hoppanáljunk
– én legalábbis a jóleső, nyaralás végi fáradtság miatt így érzékeltem a 10
órás repülőutat. Hasta la vista Puerto Rico!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése