Acél és viking

Szóval a Steelers vs. Vikings meccsről. Wembley, eladtak rá minden jegyet. Mivel évente kettő (jövőre már három!) amerikai foci meccset tartanak Európában valószínű volt, hogy az emberek nagy része el is jön a meccsre.

A metróból kifelé

Az egész aluljárót, illetve a Wembley-hez vezető utat kidekorálták hatalmas, színes molinókkal, melyek a meccset, a játékosokat, a két csapatot és persze a szponzorokat hirdették.

Szurkolók

Igaz, a fentiek éppen se nem Vikings-, se nem Steelers-fanok, de ez a meccs elsősorban nem a két csapatnak szólt, hanem inkább a sportág európai népszerűsítésének. Csapatszinten a két aznap este játszó csapat mellett Green Bay Packers mezből láttunk a legtöbbet és egész sokfélét, sőt sajtfejek is akadtak :) A leggyakoribb név viszont valószínűleg a Brady volt (a New England irányítója), ha nem számítjuk a Manning-et (muhaha), de azokból ugye kettő van (testvérek, az egyik a Denver Broncos, a másik a New York Giants irányítója – a szerk.).

Wembley Arch

Valahol fent középen, az angol zászló alatt van Sir Bobby Charlton szobra, nem hinném, hogy az öreg valaha számított volna ilyen körítésre Wembley íve alatt :)

Kezdés előtt

Az amerikaiak szeretnek mindent beleadni a show-ba,
 itt sem fukarkodtak.

Steelers

Vikings – a kapu mögött valahol vannak játékosok is

A lényeg

Eksön

Közönségszórakoztatás

Az amerikai fociban rengeteget áll a játék, ezért néha kellemesebb program a meccset közvetítésben nézni. Itt ezt a szurkolók nagy mennyiségű étel- és italfogyasztással oldották meg, állandóan ki-be szaladgáltak a büfékhez. A hatalmas sor miatt szinte lehetetlen volt időben visszajutni a szünet után, Bagoly vacsorájának megszerzésére (na jó, én is beleettem, meg kávét is szereztem) rá is ment a harmadik negyed első öt perce. Szerencsére addig nem láttam, ahogy a New York Giants immár negyedszer is elindul a lejtőn az azóta is eszméletlen jól játszó Kansas City Chiefs ellen. (A stadionban több kivetítőn is mutatták a többi meccs állását, elkerülhetetlen volt a szentségelés egy idő után.)

Második félidő

Annál van a labda, akit a legtöbben kergetnek

Mókus ügynök jellemzésében ez így hangzik:
'Egy sor fehér, egy sor sárga fenék.'

A meccs utolsó percei egészen izgalmasra sikerültek, végül a Minnesota nyerte meg a találkozót. Remek program volt, a hazafelé özönlő szurkolók közül talán mindenki úgy volt vele, hogy lehetne ezt gyakrabban is… Mondjuk óriási különbség van aközött, amikor az ember egy kellemes, őszi, esőtlen (!) angliai estén nézi a meccset, egy nagyrészt fedett stadionban és amikor európai idő szerint hajnali 2 és 6 között próbál egy cukros forró csokival (mert Amerikában csak ilyet adnak) felmelegedni a teljesen nyitott és ezáltal szeles Metlife Stadiumban, november végén, -2°C-ban. Idén még a Super Bowl-t is ott rendezik, szerintem imádkoznak, hogy ne legyen éppen hóvihar, vagy -15°C. Utóbbi szerintem szignifikáns szívás egy déli csapatnak. No, nem mintha nagyon az fenyegetné a Miami Dolphinst vagy a Houston Texanst, hogy bejutnak. Ha a New Orleans Saints esetleg ilyen helyzetbe kerül, majd Kanadába viszik őket a rájásztás alatt készülni :)

A meccs után, hétfőn még körülnéztünk a Science Museumban a Hyde Park mellett, volt egy remek kis időszakos kiállításuk Alan Turingról, egy zseniális matematikusról, a modern informatika egyik atyjáról, aki a második világháború alatt kódfejtéssel foglalkozott. Utána összeszedtük a bőröndöket, aztán irány Heathrow és sutty, haza. Csak hogy este lecseréljem a bőrönd tartalmát várható a kaliforniai időjárásnak megfelelően. Back to work.