Szeptemberi szombati szemelvények

Az amerikai futball egyre népszerűbb Európában is, ezt a trendet követve idén 2 meccset rendeztek meg Londonban a Wembley-ben. Az idei elsőn jártunk szeptember végén – ebből is látszik, hogy a blog még mindig egy jó hónappal le van maradva a valóságtól. A meccs előtti napon egy hatalmas sportágnépszerűsítő közönségbanzájt rendeztek a Regent street-en London belvárosában. Hát, felemás élmény volt. Egyrészt elképesztő tömeg volt kint, a Regent street egy viszonylag széles utca, de faltól falig töltötték az emberek és voltak olyan pontjai, ahol az ácsorgó tömegben tényleg nem lehetett továbbhaladni – fotózni sem lehetett értelmesen, legalábbis nekem nem igazán sikerült használható képeket csinálnom. Mind a 4 csapatnak, akik idén itt játszottak, volt egy saját részlege, lehetett mindenféle gumipályákon erőt fitogtatni meg esni-kelni, fotózkodni a Super Bowl győztesének járó Vince Lombardi Trophy-val és persze Pittsburgh Steelers és Minnesota Vikings mezeket, sálakat és egyéb meccsnapi cuccokat venni – a konzumvilág jegyében. Közben az egyik mellékutcában, egy félig fedett színpadon (nem túl szerencsés elrendezés, nem?) időről időre műsor volt, hol a Vikings cheerleader-ei, hol egy-egy tánccsoport, hol a Vikings dobosai, a 'Sköl Line' csinálták a fesztivált, de a nap fő programpontjának a másnapi meccs játékosaival készülő, élő interjút hirdették ki. Az NFL-ben rengeteget interjúznak egész szezonban, online, TV-ben, meccs előtt, meccs után, az edzővel, a játékosokkal, a csapatkabalával meg még ahogy csak lehet – persze hogy itt is belefér egy. A riporter persze nem mindegy, itt ugyanis annyira fura kérdéseket sikerült feltenni, hogy minden játékos szinte egyformán és ugyanazt válaszolta: „Nagyon jó itt lenni Londonban, nagyon jó, hogy ennyi rajongó van itt is és persze, hogy mindent megteszünk, hogy legyőzzük a másik csapatot!” Igazából csak a Steelers-t néztük meg élőben, de 99% valószínűséggel a Minnesota játékosai is így nyilatkoztak. Így kicsit furának tűnt az egész, a hatalmas tömeg miatt úgy döntöttünk, továbbállunk, nem várjuk meg, amíg a Minnesota 8-10 játékosa is elismétli ugyanezt. Célba vettük a British Museum-ot, mondván, hogy mindig akad érdekes néznivaló, nem fúj a szél és lehet kávét is kapni :)

A British Museum a világ egyik legnagyobb gyűjteményt tudhatja magáénak, talán alig van olyan ország, ahonnan ne szereztek volna valamit maguknak. Én nem vagyok nagy szakértője a témának, de volt két kiállításrészlet, amely különösen érdekes volt: az egyik egy afrikai kiállítás, melyben fegyverekből készült szobrokat lehetett látni. Bővebben itt.

Gyík teknőssel

Fatörzs hulladékfémből

Hatlábú (illetve öt és fél)

Egy másik teremben pedig a sok műkincs között egy lapos tárlóra lettünk figyelmesek, melyben egy hatalmas háló és benne rengeteg bogyó volt.

Így

A két szövetbe azok a gyógyszerek voltak belevarrva, melyet egy átlagos, hosszú élet során egy mai nyugat-eruópai férfinak illetve nőnek felírnak, különböző, kisebb-nagyobb egészségügyi problémák kezelésére. Brrr...

A sport- és kulturális programot később megfejeltük egy finom hamburgerrel (Burger and Shake, mindenkinek csak ajánlani tudom); aztán még hazafelé még kerültünk egyet a belváros felé, ha már egyszer ott voltunk :)

Zárókép