Az
észak-amerikai kiruccanások mellett október végére kaptam még egy
Johannesburgot. Régen jártam már arrafelé, Bagolynak pedig éppen akadt egy
szabad hétvégéje; úgyhogy elkísért, hogy ő is egy kicsit meghódíthassa
Dél-Afrikát :)
Johannesburg
környékén több vadaspark is található, előző látogatásom alkalmával a fantáziadús
nevű Lion Parkban jártam, most a még fantáziadúsabb nevű Lion and Rhino Parkban
néztünk körül. Persze nem csak oroszlánok és orrszarvúk voltak, hanem még egy
sereg más állat is (a mongúztól a vízilóig); de valamiért ezek lettek a
park címerállatai. A Lion and Rhino Park Johannesburg központjától jó 50
kilométerre található, jóval nagyobb, mint a Lion Park, ugyanakkor sokkal
kevesebb látogatóval találkoztunk, mint az utóbbiban. A simogatós állatok
szempontjából ez biztosan könnyebbség a mindennapokban; de vajon a
látogatottság és a költségvetés milyen viszonyban állnak egymással?
A
korábbihoz hasonlóan a túra kútba ugrott volna egy helyi vezető és az autója
nélkül – nem hinném, hogy az autókölcsönzők garanciaszerződése tartalmazná,
hogy oroszlánok között, hepehupás és itt-ott vízmosásokkal teli földúton is
lehet zúzni a járgányokkal. A fickó egyébként ügyesen vezetett, meg minden, de
a kisbusz néha egészen félelmetesen dülöngélt az úton, mintha egy hatalmas,
kicsit ütött-kopott golyót gurítottak volna egy hepehupás vájatban. Ja és
végülis hárman mentünk, az egyik kollégámnak ez volt a második longhaul útja,
még sosem járt Dél-Afrikában, így mondtam neki, hogy ha van kedve, jöjjön velünk
körülnézni az oroszlánok között. Nagyon tetszett neki a program, az különösen,
hogy egy hatalmas pitont is meg lehetett tapogatni, sőt a nyakába is vehette,
na hát ettől teljesen oda meg vissza volt :) A kígyót én is bevállaltam, de
Bagoly inkább csak távolról szemlélte – elég nagynak tűnt neki onnan is.
Johannesburg és szinte az egész Gauteng provincia a Highveld fennsíkon
fekszik, nagyjából 1500 méterrel a tenger szintje felett.
fekszik, nagyjából 1500 méterrel a tenger szintje felett.
A
szavannán fű rendszeres leégése normális, sőt, szükséges dolog,
a növényzet megújulását biztosítja – nyilván a parkban
tervezetten, szakaszosan csinálják, nem egyszerre az egészet…
a növényzet megújulását biztosítja – nyilván a parkban
tervezetten, szakaszosan csinálják, nem egyszerre az egészet…
A
park egyik kiemelt projektje a fehér oroszlánok védelme és szaporítása. A fehér oroszlánok nem albínók (az albínóknak nincs festékanyag a kültakarójukban, a
bőr rózsaszín, a szőr hófehér és a szem piros, legyen szó emberről vagy
állatról); hanem egy recesszív allél (génváltozat) miatt kialakuló világosabb
fenotípus (megjelenési forma). Olyasmi, mint nálunk a vörös hajú, kék szemű,
világos bőrű emberek. A fehér oroszlánok a tudomány mai állása szerint
Dél-Afrika egyik tartományában, Timbavati-ban őshonosak. A legutóbbi időktől
eltekintve úgy gondolták, hogy a világos színűk miatt a vadonban nem tudnak
olyan jól vadászni, mint sötétebb társaik, emiatt ahogy csak lehetett, tenyésztették
őket állatkertekben és vadasparkokban, nehogy eltűnjön. Az elmúlt években azonban
néhány példányt visszahelyeztek eredeti élőhelyükre (persze rezervátumba, mert szabadon
élő oroszlánok az élőhelyek szűkössége miatt már nincsenek Dél-Afrikában) és
meglepődve tapasztalták, hogy jelentős ideig el tudtak lenni emberi beavatkozás
nélkül; nem volt különösebb gondjuk a táplálékszerzéssel. Így most gondolkodnak
rajta, hogy akkor most tényleg nem tudna megélni egy fehér oroszlán a vadonban,
vagy mégis. Mármint, hogy mi a tudományos konszenzus. Egyébként a fehér
oroszlánok a helyi hagyományok szerint isteni, szent állatok, tisztelet övezi
őket.
Tényleg
szívás lehet ilyen szőkén vadászni próbálni
a barnás színvilágú szavannában
(kattintással nagyobb lesz a kép, könnyen látszanak a fehér oroszlánok)
a barnás színvilágú szavannában
(kattintással nagyobb lesz a kép, könnyen látszanak a fehér oroszlánok)
Oroszlánetető,
az előző heti ebéd maradékaival.
Egyszer megnézném, milyen egy etetés, de csak távolról.
Egyszer megnézném, milyen egy etetés, de csak távolról.
Egyébként
állatfelismerésben tök profi volt, elég hamar meglátta őket (a rejtőszínek
miatt nem mindig volt egyszerű) és általában mondott róla egy-két érdekességet
is; amiken jót lehetett mosolyogni. Például, hogy a fehér orrszarvúk maguk
előtt szeretik terelgetni a gyereküket, mint ahogy sokszor a világos bőrű
anyukák is kenguruban meg kendőben elöl viszik a babákat, ugyanekkor a fekete
orrszarvúknál a borjú az anyja után megy, mint ahogy az afrikai anyukák a
hátukra szokták kötni a kendőkben a babákat :)
Később
egy gepárdhoz is szerencsénk volt a simogatórészlegben (persze a saját
felelősségünkre, és 'a park nem felelős semmiért' nyilatkozat aláírása után); ő
viszont még jobban meglepett minket, mint a hasat vakartató és dörgölőző
oroszlánok.
(A
képen éppen e feletti meglepődésem látszik.)
Ja, és ami nem rémlett teljesen az előző látogatásról, az az, hogy az oroszlánszag kifejezés nem véletlenül született... Meg, hogy a bundájuk elég poros tud lenni, ami a szőrön levő faggyúval együtt egész szép bevonatot képez az ember kezén, már 2 perc után is. Az
állatsimogató után így a következő lépés a kézmosás volt, arról nem is beszélve, hogy a nagymacskák nyálában több olyan baktérium is akad, ami nem tesz jót az emberi szervezetnek, ha belekerül. És mivel ők is macskák, és nyalogatással tisztítják a szőrüket, ezért már egy kis simogatás után is össze lehet tőlük szedni egy némi parvovírust vagy toxoplazmózist - már ha kihagyjuk az alapos kézmosást. Kár, hogy ezt ráadásul utólag tudtam meg a honlapról, ott nem volt kiírva, csak az, hogy moss kezet!!! Szerintem ha részleteznék, hogy mi mindent lehet összeszedni tőlük, senki nem gondolkodna, hogy szükséges-e kezet mosni oroszlánsimogatás után...
A simogatótól nem messze voltak gyalog bejártható részei is a vadasparknak, itt egyrészt más nagymacskák kölykei (tigrisek, leopárdok, párducok), másrészt a kisebb lakók tanyáztak, néztünk monguzt, sivatagi rókát, hatalmas, zsebkendő méretű fülekkel, de akadt cibetmacska és ocelot is.
A simogatótól nem messze voltak gyalog bejártható részei is a vadasparknak, itt egyrészt más nagymacskák kölykei (tigrisek, leopárdok, párducok), másrészt a kisebb lakók tanyáztak, néztünk monguzt, sivatagi rókát, hatalmas, zsebkendő méretű fülekkel, de akadt cibetmacska és ocelot is.
A
simogató után még körülnéztünk a park másik felén, ahol közelről lehetett látni
a nagymacskákat - el is felejtettem, hogy mekkora is egy felnőtt, hím oroszlán,
a szibériai tigrisekről nem is beszélve. Brrr. De szépséges állatok, na.
To
be continued :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése