October – Red, white and blue, 2. rész

Bostonnal folytatódik. Boston nagy kedvenc, a város emberi léptékű, gyalog is viszonylag könnyen bejárható, de ha mégis messzebb kellene menni valahova, van villamos, meg metró… kész paradicsom. Emellett sok kis utcácska is akad, vicces boltokkal, kávézókkal, rengeteg park van és a Charles folyó sincs messze a szállásunktól – a partján nagyokat lehet sétálni, meg futni :)

Ez alkalommal ráadásul óriási mákom volt a szobával, sokadik emeleten kaptam helyet, ráadásul a Charles folyóra és az MIT-re (Massachusetts Institute of Technology, egyetem) nézett az ablaka, így minduntalan fotók „készültek” a kilátásról.

Jutalomfalat a 10 és fél órás munkanap után :)

Az ablakomból részben a Boston Red Sox baseball csapat stadionjára, a Fenway Parkra is rá lehetett látni, ráadásul éppen játszottak. Mondjuk ilyen távolságból ez abban nyilvánult meg, hogy ki volt világítva az egész, a játékból már nem nagyon látszódtak a részletek… Egy darabig még ücsörögtem az ablakpárkányon, aztán fellőttem a pizsamát. Valamiért felébredtem hajnalok hajnalán (talán mert otthon ebédidő volt); annyi energiám még akadt, hogy gyorsan kattintgattam egy kicsit :)

Hajnalodik – és igen, az egyetemen itt-ott már
  (vagy talán inkább még) pislákolnak a lámpák

Mivel nagyon embertelennek tűnt félig sötétben felkelni, beneveztem egy második körre is alvásból, biztos, ami biztos, aztán reggel örömmel konstatáltam, hogy süt a nap, szép, őszi idő van.

Ugye?

Arrafelé is – a kép bal oldalán, középen a zöld színű izé a Fenway Park

Gyors reggeli után nyakamba vettem a várost, pontosabban átmentem a folyó túlpartjára, Cambridge-be; hogy körülnézzek egy kicsit. Az MIT mellett a város másik hatalmas egyeteme ugye a Harvard, kíváncsi voltam, hogy milyen is a hangulat arrafelé.

Nos, szép őszies :)

Kék éggel

És csodás színekkel

Többet tényleg nem nagyon sikerült megtudnom a helyszínről, lehet, hogy valami hátsó kaput sikerült csak megtalálnom, de nem nagyon jöttem volna rá, hogy jéé, ez a Harvard, ha nem hívják úgy a metrómegállót, ahol leszálltam. Se egy térkép, se egy tájékoztató tábla, csak a rengeteg fotózkodó turista miatt lehettem biztos abban, hogy ott járok, ahol gondolom.

No meg az egyetem bejáratával szembeni templomon
levő tábláról, muhaha :)
("Átálltunk a fosszilis üzemanyagokról [másra], most ti jöttök, Harvard!" – a szerk.)

A Harvard után nekiláttam a kis listámnak – felírtam előzetesen néhány second hand bolt nevét és címét, ahol körül akartam nézni. Egész más hangulata van arrafelé az ilyesminek, mint nálunk, egyrészt a ruhák nagyrészt helyi adományokból érkeznek, ha valaki megunja, vagy nem lett jó rá, stb. beadja egy ilyen shop-ba, ahol 3-4-5 dolláros árért lehet a göncök nagy részét megvenni. Sokszor még az eredeti cetli is rajtuk van, színek és/vagy méretek szerint le vannak válogatva; árukészletben pedig a nagyobbak felveszik a versenyt az otthoni használtruha boltokkal. Azt viszont hamar leszűrtem, hogy mivel helyi lakosoktól érkeznek a cuccok, Boston Red Sox (baseball), Boston Bruins (hoki), Boston Celtics (kosárlabda) és természetesen New England Patriots (amerikai foci) mezek akadnak szinte mindig, de más csapatok cuccát csak elvétve fogom megtalálni :(

Jópofa sikátor két bolt között

Kellő mennyiségű thrift shop-ot végigjárva – elképesztő világ egyébként valahol, a témában ezt a dalt érdemes meghallgatni, pont ilyen – úgy döntöttem, érdemes visszatérni a lakosztályomba és aludni egy órát, mielőtt belevágnánk az éjszakai hazaútba. Előtte meg még fotózni sem árt egy kicsit.

Égszínek – valójában ilyen a teljes kilátás

De ez a bazinagy tető (valami konferenciaközpont) sokat ront rajta

Így mindjárt jobb

MIT – a kupolás épület ’Great Dome’ névre hallgat,
az egyetem jelképe

Bostonban járt az ősz

Napnyugta, Charles folyóval

Kezdődik a kék óra

Goodnight, Boston!

A bostoni kör után két napra haza, próbáltam egy kicsit rendbe rázni a lakást, továbbra is igyekeztünk kienni a fagyasztót, hogy végre le tudjam engedni (így utólag visszagondolva, majd 4 hétig tartott, mire minden elfogyott belőle); meg ünnepélyesen mostam A mosónapon. Utóbbi nem is olyan egyszerű, mivel mindenki zugmosó lett a házunkban (NEM akkor mos, amikor mosónapja van), újabban mindig sorba kell állnom a saját mosónapunkon. Persze egy-egy mosás nem gond, de néha nehezemre esik azt mondani, hogy semmi gond, majd megoldom másnap (két napig tart egy mosónap), amikor öt perccel este hat után (a mosónap kezdete) lent találok egy teli mosógépet, amin éppen most indítottak el egy 90°C-os kétórás mosást és ott sorakozik még 3 adag leválogatott szennyes, azt üvöltve felém, hogy igen, mi mind ki akarunk mosódni, MA!!! Még csak nem is a mosás miatt, de ha valaki teleteregeti a szárítóhelységet a 4 mosásával, amit utána otthagy 5 napra, akkor nekem már nem sok választásom van, mint annyit kimosni, amit a lakásban ki tudok teregetni, majd szintén ráállni a zugmosásra, hogy mindig csak egy szárítónyi szennyesünk legyen. És bezárul az ördögi kör. Hmm, hol is tartottunk? Ja, október.

Boston után a következő út Chicago felé vitt, ennek külön örültem, tekintve hogy ideiglenes hajlékomban vendégül láthattam Mókus ügynököt, aki a városba érkezésem hírére bevállalta a háromórányi buszozást és eljött meglátogatni. Próbáltuk behozni az elmúlt 3-4 hónap pletykaadagját, szereztünk karácsonyi meglepetést (ami azóta Project Transformers néven szerepel a teendők listáján, nem is gondolnátok, hogy mennyire népszerűek a műanyag figurák az Államokban, állandóan elhordják őket előlem), benéztünk a Cheesecake Factory-be és a Ghirardellibe (sajttorta- és csokibolt, respectively) és már csak ettől híztunk fejenként 20 dekát, az elfogyasztott kaját nem is tekintve; illetve ellátogattunk a Shedd Aquariumba, ahol ezerféle halat, kígyót, békát, polipot, delfineket, fókákat, tengeri vidrákat és hasonló uszonyos/szőrös/pikkelyek fenevadakat látogattunk.

A nagymedence – igen, egy mosógép van a kivetítőn,
a fókashow-t egy energiatakarékosság témájú kiselőadással kezdték
(best of termékkapcsolás)

Második felvonás – delfinattrakció :)

A Shedd Aquarium az egyik legnagyobb a maga nemében, leginkább a fajszám tekintetében, van amazonasi gyűjteményük, afrikai folyók lakói, egy csomó minden Észak-Amerikából és persze delfinek, fókák és tengeri tehenek, csak hogy a nagyokat is említsük. Lehet ráját is simogatni – utóbbiról ugyanaz a véleményem, mint a kisoroszlánok simogatásáról, persze ezzel jobban el lehet adni a programot, meg kell a pénz a fenntartásra, a kutatásokra, meg minden, de tényleg nem árt ez a rájáknak?

Ilyen állatokra viszont nem számítottunk

Persze, jobban belegondolva, az akváriumokat is kell rendszeresen tisztítani és ugye a több ezer liter vizet nem lehet minden egyes alkalommal leengedni, így maradnak a búvárok és a műanyag mosogatókefék :)

Chicago után november elejére még beficcent egy Miami is, bár a 24 órás layover nagy részét az orkánszerű szél miatt a szállodai szobámban töltöttem; ugyanis arrafelé még tart a hurrikánszezon. Mindehhez kellemes, 25°C-os meleg és pára társul, ezt a fényképezőgépem is megtapasztalhatta, miután 10 órát töltött a csomagtérben a bőröndömben, nem volt ideje még átmelegedni az első kép előtt.

Íme, az eredmény

Néhány perccel később már javult a helyzet

Bár nem a szél vs. pálmafák ütközetben

Indulás haza

Downtown Miami

Utóbbi két kép sajnos nem lett túl éles, de felszállás után túl gyorsan szoktak teperni a gépek ahhoz, hogy éles fotókat lehessen készíteni. Azért abban bízom, hogy a hangulatot sikerült így is átadni :)