Kedves
olvasónk, sétára invitálunk! Még mindig szeptember végén tartunk, az egész
angliai kirándulást kirobbantó meccs délelőttjén sétáltunk egyet a Regent’s
Canal mentén. A csatornát a 18. század elején kezdték építeni, akkoriban az
uszályokat még lovak vontatták, ma pedig ezen a vontatóúton lehet jönni-menni. A csatorna felett itt-ott hidak vezetnek át, jobbra-balra kisebb
nagyobb házak, néhol parkok vannak; útközben pedig rengeteg lakóhajó akad,
jópofa kellékekkel.
A
víz alapvetően nagyon nyugodt, ugyanakkor elég magasan van töltve a csatorna – a
vontatóút alig fél méterrel-negyven centivel emelkedik föléje. Nyilván ez a
lóval vontatás idején elengedhetetlen volt; aztán a hajóforgalom is megkövetelt
egy bizonyos mélységet, ezért a csatorna ma is fel van felduzzasztva. A csatorna felett lépten-nyomon vannak hidak – hiszen mégis
London közepén fekszik – de van olyan szakasza is, ahol egy 250 méter hosszú szűk
alagútban halad. Utóbbin annak idején úgy mentek át az uszályok, hogy a lovakat
megszabadították a vontatókötéltől és átvezették őket felül az alagút
túloldalára; az kormányosok pedig az uszály tetején hanyatt fekve, az uszályt a
kezükkel az alagút plafonján hajtva haladtak át :)
A
csatorna egyik hídja, a Macclesfield Bridge 1874-ben felrobbant, amikor egy
lőporral megrakott uszály haladt át alatta. Újjáépítették, de közben
megfordították a hidat tartó vasoszlopokat – ezért ma remekül látszanak a
feszes vontatókötelek által kidörzsölt barázdák…
Utóbbi
és a Regent’s Park között halad át a csatorna, érdemes volt egy kicsit elhagyni
a vizet és felmászni erre a dombocskára. (A sok zöld az előtérben a Regent’s
Park.)
Nehéz
volt nem röhögni, ahogy utánaszólt a babakocsis bácsi
a baloldali ebnek: ’Monster, come on!’ (monster = szörny)
a baloldali ebnek: ’Monster, come on!’ (monster = szörny)
Később
elértük a zsilipeket, egy idő után sorban álltak a különböző hajók,
átbocsátásra várva.
A
két néni ugyan kicsit bénázva, de még magassarkúban és egy kicsi, fehér és
ugrándozó kutyával a póráz végén is sikeresen abszolválta a feladatot.
Kellő
számú zsilipelés megtekintése után továbbindultunk. Az alábbi öblöt ma a St.
Pancras vitorlásklub használja, fent látszik a pályaudvarra vezető vágányok egy
része. Annak idején ezek mellékvágányok voltak, kitolták rájuk a gőzmozdonyokat
és a gőzgépek fűtése közben termelődött hamut egyenesen az uszályokra
borították; majd a csatornán szállították tovább.
Sétánk
vége felé meglepetésre bukkantunk – egy frissen áttelepített gáztartályban
tartottak éppen nyílt napot, egy rövid kiállítással egybekötve. Ezeket a
hatalmas tartályokat a 18. században használták London gázellátására, aztán a
földgázra való átállással szinte minden városban kérdésessé vált a sorsuk, van,
ahol csak álltak évtizedekig, van, ahol elbontották őket és van, ahol az utóbbi
években az ipari városnegyedek rehabiliációja során igyekeznek integrálni őket
az új tervekbe, még úgyis, ha az egészet arrébb kell tenni néhány tíz méterrel.
Itt pont ez történt, a 8-as számú, nyílt napos tartály nem messze állt vagy 150 évig, de itt jobban mutat a tervek szerint; úgyhogy lebontották, lepucolták, átfestették és újra összerakták. Tiszta legó.
A
jobb oldali, fenti fotó ismert darab és ha már egyszer
ennyi gerendával dolgoznak, az itteniek úgy gondolták,
ki kell használni a lehetőséget (bal oldalt lent).
ennyi gerendával dolgoznak, az itteniek úgy gondolták,
ki kell használni a lehetőséget (bal oldalt lent).
És egy kis zöld hajósarok – bár ezek a "kötött" ütközők sem gyengék,
valaki itt elszabadított egy nagymamát hajókötéllel :)
A
Regent’s Canaltól elköszönve visszametróztunk a szállásunkra, összeszedtük a
meccsfelszerelést aztán elindultunk a Wembley felé, hogy megnézzük, milyen egy
európai amerikai futball-mérkőzés. Na, utóbbi nyelvhelyességileg is egy érdekes
feladvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése