Hongkong
egyik legnépszerűbb látványossága a Peak Tram, a Hong Kong Islanden viszi fel
az érdeklődőket a város felett található Victoria Peakre, ahonnan egész jó
kilátás nyílik a városra.
Erre
egyébként roppant büszkék, hogy szinte minden létező árkategória termékeit
lehet kapni a városban, szinte minden méretben, a Ferrariktól a „tíz karkötő egy dollár”
típusú akciókig. És ezt ki is használják, szombaton lényegesen nagyobb tömeg
folyik a boltokba be és onnan ki, mint hétköznap…
Valahol
persze közben a rávalót is elő kell teremteni
– a pálmafáktól eltekintve tiszta Avenue of the Americas (NYC)
– a pálmafáktól eltekintve tiszta Avenue of the Americas (NYC)
Közben
szépen lassan odaértünk a Peak Tram aljához, de kezdett gyanús lenni, hogy
kilóg a sor az épületből – és akkor nem még nem is tudtuk, hogy belül
tulajdonképpen bálteremnyi hely van a sorbanálláshoz... Szombat lévén ugyanis
nem csak a szokásos turistaadag várta, hogy végre feljusson a Victoria Peakre,
hanem a helyiek tömegei is sorbaálltak. Ráadásul az én idegeimet meghaladóan
erőszakosan és tülekedve. Nyilván itt ez a szokás, de ez nekem annyira sok
volt, hogy jó fél óra nyomakodás és tülekedés után úgy voltam vele, még tíz
perc és itt hagyom ezt az egészet. Szegény Bagoly próbált lelket önteni belém,
magyarázott a kulturális különbségekről, meg hasonlókról, de ő is nehezen
viselte, hogy a lábára taposnak, belegyalogolnak és a hátába állnak. Valahol a
holtpont táján meglódult a tömeg és vállalható távolságba került maga a Peak
Tram, de mire feljutottunk, rá kellett jönnöm, hogy ha a jármű ajtajában előre
engedek egy idős nénit, utána esélyem sincs visszaevezni a kocsiba beáramló
tömegbe, így szinte utolsóként szálltunk fel az adott járatra. A járgányon a padló meglehetősen huplis, mintha két lábfejnyi, 6-8 centi
magas háztetők lennének sorban lerakva. Mindez értelmet nyert abban a
pillanatban, amint a villamos elkezdett mászni – olyan meredeken kúszik ugyanis
felfelé, hogy az oldalra billentett „háztetőkből” kevésbé meredek lépcsők
lesznek, melyeken a kiadós zakó veszélye nélkül lehet ácsorogni, miközben döcög
felfelé a Peak Tram.
Fent
kaptunk egy interaktív, érintőképernyős kis ketyerét, ahol rá lehetett
kattintani 30-40 különböző pontra (épületek, városrészek, környező hegycsúcsok)
és utána az adott ponthoz kapcsolódóan rövidebb-hosszabb szövegek, videók és
számtalan fénykép között böngészhettünk a témában. Egyik oldalról érdekes volt
a megoldás, mert így mindenki a saját tempója szerint mehetett végig a
látnivalókon, másik szemszögből viszont roppant személytelennek tűnt, ugyanis
mindenki a monitorját bámulta a kilátás helyett, csak elvétve nézett fel a
látnivalókra, hogy beazonosítsa őket. Én is ezen kaptam magam, úgyhogy egy idő
után félretettem a ketyerét és inkább a kilátással folgalkoztam.
Aztán
hamarost lefelé vettük utunkat, mert még akadt egy-két programunk aznapra. Némi
sorbanállás itt is akadt – szerencsére a nagy tömeget elkerültük, mert az még
vásárolt. Igen, a Victoria Peak kilátója egy többemeletes pláza tetején
található, csak hogy itt is adott legyen a shoppingolás lehetősége. Szóval szerencsénkre a nép
nagyobbik része vásárolt, így csak a kisebbik felével kellett sorba állni, jó
húsz perc alatt be is jutottunk a járgányba és már döcögtünk is lefelé.
Peak
Tram után betértünk a Hong Kong Parkba – a városvezetés nagyon vigyáz minden olyan
zöldfelületre, ami még megmaradt a városban, ugyanakkor roppant kevés van
ilyenekből, így eléggé tömve vannak.
Utóbbi
egész sok helyen fordul elő Nyugat-Európában is... a skandinávoknál még valahogy
próbáltunk okot találni erre – például abból a kevés napsütésből, ami télen jut
nekik, nem akarnak semennyit sem kicsukni egy függönnyel… na de mi van nyáron,
amikor csak éjfél körül megy le a nap és hajnali négy körül már fel is jön,
ilyenkor hogy alszanak? Na mindegy, szóval valamiért itt sem favorizálja
mindenki a függönyöket…
Flagstaff House – a brit erők
hongkongi parancsnokának egykori háza
hongkongi parancsnokának egykori háza
A
toronyházak rengetegében
azért itt-ott eldugott parkok is akadnak :)
azért itt-ott eldugott parkok is akadnak :)
A
szomszédos St. John’s Cathedral
Más
szögből :)
Alkonyat
táján még beneveztünk egy körre a hongkongi tömegközlekedés specialitásán – a
Hongkong-szigeten ugyanis még járnak a félig nyitott, double-decker villamosok
:)
Egyik-másik
egészen emlékeztet a londoni buszokra
Persze
az, hogy tetőtől talpig reklámok borítják őket,
mindjárt más külsőt eredményez
mindjárt más külsőt eredményez
Esti
suhanás
Némi
villamosozás után elindultunk vissza Kowloonba, ahol még körülnéztünk az ICC
századik emeletén berendezett Sky100 kilátóból. Szép az éjszakai Hong Kong is,
de valahogy ott hiányzott az az érzés, hogy igen, ezt most órákig tudnám
bámulni… lehet, hogy azért, mert nem ismerem annyira a város történetét, mint
Londonét vagy New Yorkét, ahol úgy voltam vele, hogy legközelebb ide (magas épület kilátójába) egynapi
hideg élelemmel kell feljönni, hogy egész nap bámulhassam :) Utolsó
programpontként pedig nem maradt más, mint összeszedni a motyónkat és elindulni
a reptér felé, hogy újra rájöjjek, ezek a 12-13 órás utak sokkal, sokkal
gyorsabban és kényelmesebben telnek el, ha az ember dolgozik! Még akkor is, ha
kellő mennyiségű zenével, olvasnivalóval (Trónok harca, nehogy a végére érjek
útközben) és keksszel készül az ember, a tizenegyedik óra táján már nem tudja,
hogy kínlódjon jobban, fáj minden tagja, száraz a levegő, nem bír eleget inni,
ha igen, akkor sorba kell állni a mosdónál és egyáltalán, ott vagyunk
mááááár??? First world problem, tudom, mindenesetre azt leszűrtem, hogy jobb
nekem dolgozva repülni =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése