The next stop is…

Hong Kong. Az első néhány alkalommal gondban voltam, hogy hogy is kell leírni – egybe-külön-kötőjellel? Mindkettő rémlett, aztán elkezdtem utánanézni. Az viszonylag biztos, hogy angolul jelenleg külön, magyarul egybeírják. A különböző nyelvű Wikipédiák között vándorolva az is nyilvánvalóvá vált, hogy németül, skandináv és szláv nyelveken egyben, újlatin nyelveken viszont külön írják. Ha valaki tudja a dolog hátterét, ne habozzon megosztani velem. Itt meg legyen akkor Hongkong, ha már egyszer magyar szövegben szerepel.

Hongkong 1997 óta a Kínai Népköztársaság különleges igazgatású területe, előtte 99 évig Nagy-Britannia bérelte egy szerződés alapján, ami egész egyszerűen lejárt és nem hosszabbították meg. Hongkong megtartotta az angolt követő jogrendszert, a baloldali a közlekedésük és megtartották a hongkongi dollárt is. 260 szigetből áll, a világ egyik legsűrűbben lakott területe, több mint 7 millió lakossal. A kantoni nyelv ma legalább olyan fontos, mint az angol, de egyelőre utóbbival is remekül el lehet boldogulni.

Elindultunk gyalog – első utcakép

Felfelé építkeznek – ekkora népsűrűség mellett
már rég nincs lehetőség másfelé

Angol és kantoni (a kínai egyik változata)

Tájékozódáshoz (innen)

Hongkong maga a város nevével azonos szigeten helyezkedik el (a lila!), de mára gyakorlatilag egybenőtt a szemben található Kowloon-nal (ejtsd: ’káulún’). A kettő között helyezkedik el a Victoria Harbour, mely a világ egyik legjobb, védett, természetes, mély kikötője – valahol ezen alapul a mai Hongkong sikere.

A Hong Kong Island ma

Napjainkban Hongkongban van a legtöbb felhőkarcoló a világon

Clock Tower – Kowloon egykori vasútállomásának
óratornya volt valamikor, ma emlékmű

A Victoria Harbour-ben ma is rengeteg áru jön-megy

Az ún. Star Ferry-k, melyek ingajáratként közlekednek
a Hongkong-sziget és Kowloon között

Bár ma már metróval is lehet közlekedni a szigetre és vissza

Ez egy olyan alapelv, melyet Európán kívül
még csak Japánban tapasztaltam magától értedődőnek

Azért Európában sem mindenhol, viszont, azt kell mondjam, hogy Budapesten a többség udvariasan megvárja, míg leszállnak a leszállók és csak utána kezdenek el felszállni. És bár sok városban sok vonalon ki van jelölve, hogy hol nyílnak majd az ajtók, egy csomó helyen nem jut el az emberek tudatáig, hogy a leszállók nem fognak tudni átdiffundálni rajtuk, ha ők az ajtók nyitásakor megrohamozzák a jármű belsejét. Észak-Amerikában gyakran találkozom ilyesmivel, de ott általában örülök, hogy egyáltalán van busz oda, ahova menni szeretnék. A metrónál valahogy nem szokott gond lenni, de talán a metrózás valahogy kialakítja ezt a skill-t, hogy leengedem a leszállót, mert jobb mindenkinek. De valahogy erre keletre ez a Japánon kívül nem nagyon alakult ki, hiába a nyilak a padlón. Nagy tömegben szabályosan verekedni kell, hogy lekerüljön az ember a metróról.

Nagyváros – részlet

2x3 sáv – élmény lehet a második emeleten lakni…

Picike lakások, légkondícionáló kinövésekkel

Viszont ez az emeleti kertecske nagyon megtetszett :)

A lakások ezekben sem lehetnek sokkal nagyobbak,
viszont még több van egymás tetején

És csak épülnek és épülnek…

A ’lakótelep’ kifejezést kicsit átértelmeztem a fejemben

Ugye elgondolkodtató?

Hongkong legdrágább lakásai per pillanat

Az épület a Victoria Harbour-re néz (Kowloonban van), mögötte pedig a 484 méter magas ICC, azaz az International Commerce Centre tornyosul.

A világ hetedik legmagasabb épülete (most még)

Kowloonról remek kilátás nyílik a Hong Kong Island-re

A toronyházak erdeje nem kifejezés :)

Kowloonban a partmenti sétányt a hongkongi filmiparnak szentelték (mert hogy ilyen is van, Hongkong évtizedekig a világ harmadik számú filmipari központja volt Hollywood és Bollywood után. A Hollywood Walk of Fame-hez hasolóan rengeteg csillag teríti be a sétányt, de be kell, hogy valljam, alig-alig voltak ismerős nevek. Kivéve a leghíresebb hongkongi mozisztárt, aki még szobrot is kapott.

Egy ifjú rajongóval :)