Key West képekben

Szóval ott tartottunk (előzmények itt), hogy körút Key Westben – részben gyalog, részben városnéző kisvonattal – a helyi cukiság, nem lehetett nem kipróbálni. Közben persze a szokásos információdömping a vonatvezető bácsitól, személyes sztorikkal megspékelve. Képtörténet következik :)

Halételek dögivel – az egyik legjobb étterem a vezetőnk szerint
 (piros szalag és fenyőkoszorú, látjátok?)

A szomszéd utcában közben már félig húsvétra készülnek

Ez meg akár egyenes Kubából is jöhetett – de lehet,
 hogy csak az ’50-es évekből maradt itt

Mikulásvirág, mint hangulatelem

Karácsonyi díszítés a templomon is akad,
 de valahogy ez is olyan könnyed :)

Bemutatópéldány az előző század elejéről – a kikötő mellett
 még megmaradt a régi állomás egy része

És ebben az épületben indult el a repülésmizéria – a Pan Am első irodája

A szűk, belvárosi utcákban egymást érik a szórakozóhelyek és a kis boltok

Néha magasabb autók is elhaladhattak a fa mellett – szegény :S

Ház saját, külön bejáratú dzsungellel

Szubtrópusi betlehem

Innen másfelé szárazon nem nagyon lehet menni :)

Nincs egy felhő sem az égen

Minimalizmus

Szokatlan érdeklődők a parkolóban (legalábbis nekem,
később kiderült, hogy az egész város tele van velük)

Alapíttatott 1926-ban – és még ma is működik.
Még hogy Amerikának nincs történelme…

Karácsonyi tengeri koszorú

Pálmafás zöldség

Később kiderült, hogy a fűben heverő hóembereket és mikulásokat
 még fel is fújják, hogy teljes legyen a díszlet

És íme, a konkurencia :)

A városnéző körút is útbaejtette a Southermost Point betonmonstrumát
 – az érdeklődés még nagyobb, mint volt

Key West más, mint az USA többi része, még a végső nyugalom szempontjából is – miután az 1800-as évek közepe táján az előző temetőt egy hurrikán nagyrészt vízre tette, úgy döntöttek, a sziget legmagasabb pontja közelében jelölik ki a következőt, hogy az ilyen eseteket megelőzzék (nem egy lélekemelő tevékenység száz éve elhunytakat összehalászni a strandokon). Szóval az „új” temető a sziget közepe táján, a legmagasabb részen találtatik, több mint 100 ezer öröklakóval, ami több mint háromszorosa a sziget jelenlegi lakosságának (ezzel Párizs is így van, sokkal többen nyugszanak a temetőiben, mint ahányan ma élnek a tetői alatt). A hely szűkössége miatt az utóbbi évtizedekben elkezdtek elterjedni a föld feletti sírkamrák is.

Utóbbiak elsőre kicsit bizarrul festenek a kerítés mögött…

Továbbdöcögve – fotózkodás az nulladik mérföldön

Furcsa belegondolni, hogy innentől aztán Kanadáig csak nő és nő a mérföldek száma :)

„Hétvégén le szoktunk ugrani a telekre, van ott egy kis házunk is.”

Városnéző kisvonat :)

Elmosódott

A részletek, a részletek! :)

Tengerésztisztek egykori házai – a kis erkélyről
 a tetején mindig ki lehetett látni a tengerre :)

Kedves zsúfoltság

Ezt a kaput nem tudom értelmezni.
 Az biztos, hogy karácsony lesz.

Kókuszdió-szuvenír

Tengeri dögök ablakban százával

Remélem, ti is szeretnétek a steak-et
a kedvenc amerikai futball-csapatotok címerén megfordítani – hátha rásül :)

Hajószuvenír is van, ha valaki nem annyira sportrajongó…

De a kókuszdió-focilabdák a legjobbak :)

A kis körút után még egy gyors fürdést is be kellett iktatni, a strandon pedig még gyorsan lekaptam a táblát, ami az aktuális veszélyekre figyelmeztet.

Lehet, hogy jobb nekem mégis Európában…

A ’Vigyázz, aligátor!’ táblát ugyanis nem tudtam lekapni útközben – az Overseas Highway mentén láttuk. Floridában változatos veszélyek fenyegetik a látogatót, van aligátor, meg krokodil is, hál’Istennek. Nem egyszerre, mert az egyik édes, a másik sós vízben érzi jól magát, de legalább jut nagy ronda hüllőkből mindenhová. A medúzákkal végül nem kerültünk összetűzésbe, viszont olyan hínárerdő volt a strandon a vízben, amit csak a legdurvább nádasok környékén találni a Balatonban, úgyhogy én hamar kimenekültem – a gyerekkori táborok piócás élményei úgy tűnik, nem halványultak el eléggé. Fújjj. Ettől eltekintve nem volt rossz buli ez a Key West, a naplementebámulás után összeszedelődzködtünk és elindultunk vissza Miamiba. Sötétben korántsem volt annyira izgalmas a három és fél órás autókázás, de azért előbb-utóbb már Miami Beach fényeit csodálhattuk az éjszakában – parkolóházat keresve. Meglepően sok van, eldugva a házak között és ocsmányul sokba kerül. De nem kockáztattuk, hogy a kölcsönzött autót tilosban parkolás miatt reggelre elvigyék, úgyhogy kiköhögtük a tizennyolc dollár autóágydíjat egy éjszakára, megkerestük a saját ágyunkat is és beájultunk aludni…