Miami hajószemmel

A hosszúra sikeredett (ugyanakkor remek) key west-i kirándulás után (beszámoló itt és itt) egy lazább napot terveztünk, körülnéztünk Miamiban, Bagoly még úgy sem járt errefelé. Miami Beachről egész sokféle busz megy a belváros felé, fogtunk is egyet. Itt a buszokon lehet készpénzzel fizetni, szépen bedobálja az ember a kis automatába a 2 dollár 25 centet (tessék, végre valami, ami drágább, mint a BKV); aztán már söpör is a busz belsejébe. A sofőrök általában vagy nagyon kedvesek és kifejezetten vidámak, vagy teljesen életunt fejük van. A kettő között nem sokat láttam még...

Szóval beértünk Miami belvárosába és úgy döntöttünk, ha már egyszer ennyi víz van ebben a városban, érdemes a busz helyett most inkább hajóról körülnézni. A túrát úgy adták el nekünk, hogy ’City Sightseeing Tour’ (’Városi látványosságok túra’ – a szerk.), de elég hamar kiderült, hogy ez valójában a mellette szereplő ’Millionarie’s Row Cruise’ lett, vagyis a különöböző szigeteken található kúriák és villák előtt halad végig. Erre már csak akkor jöttünk rá, amikor az idegenvezető a parttól száz méterre belekezdett a mondókájába... Végülis nem volt rossz, de legközelebb kicsit alaposabban megvizsgálom a kérdést, hogy akkor milyen túráról is van szó.

Indulandusz

A háttérben látszanak a kikötő felé menő hidak látszanak; illetve a háttérben a miami kikötő jellegzetes vendégei közül az egyik (a felnyitott kék híd mellett a nagyobbik viadukton épp egy kamion halad, csak hogy érzékeljétek a méreteket). A Port of Miami ugyanis a világ egyik legnagyobb teher- és utasforgalmú kikötője.

Downtown Miami

Óccó bárka lehet – egyébként rendezvényhajó,
de nagyon más, mint az Európa vagy az A38 :)

Szánsájn

Port of Miami – a háttérben látszik a belváros csücske is

Teherkikötő

Fisher Island – ide lehet csak lakó meghívottjaként betenni a lábad
– egyébként Oroszországba is kell meghívólevél, nem? :)

Ennél találóbb nevet nem is adhattak volna
ennek a monstrumnak (butterfly – lepke)

Magáért beszél

Star Island

Itt kezdtek sorakozni a mindenféle villák, egyik-másikat a híres lakója miatt mutatták be, de a villák egy jó része forgatási helyszínként volt érdekes, egyrészt egy rakás zenei klipet forgattak bennük, de filmhelyszínek is akadtak.

Egyik oldalról – a háttérben Downtown Miami

Másik oldalról – a háttérben Miami Beach

Ezek kisebb lakásoknak tűnnek,
de nem utasítanám vissza, ha hozzám akarnának vágni egyet

Baloldalt a lassan 90 éves Freedom Tower,
középen elöl pedig az American Airlines Arena,
a Miami Heat kosárlabdacsapat otthona

A hajókázás után úgy döntöttünk, eszünk valami ebédfélét. Kifejezetten turistafrekventált helyen jártunk épp, így igencsak megörültünk egy egész szintnyi kifőzdének, eddig nem nagyon találkoztam ilyesmivel arra nyugaton. A terep ugyanakkor elég kihaltnak tűnt, furcsálltuk is először, aztán rájöttünk, hogy egyrészt mindenhol ugyanazt kínálják (gyros, gyros, falafel és hal); másodszor a kiszolgálás olyan csapnivaló volt, hogy tanítani kellene, hogy na így nem vendéglátunk. Valószínűleg megbocsátható lett volna a mufurc pultoslány, ha kaja jó lett volna, de az még a kiszolgálást is alulmúlta. Szégyenszemre a felénél feladtam, mert még a krumplim is félig fagyott volt belülről…

De amint láttam, mások is így tettek –
a sirályok és egyéb dögök nagy örömére

Osztozkodnak

Az ebéd címén pofára esés után elindultunk hazafelé, mert még el akartuk csípni az utolsó világos órát fürdőzés céljából. Itt nem hullámzik olyan erősen az óceán, mint Puerto Ricón, cserébe viszont van egy három-négy méter széles, kövekből és törött kagylókból álló ágy, amin a térdig érő (és ott eléggé hullámzó) vízben kell átkelni. Utána már minden remek, a víz így december közepén is kellemesen meleg, valahol hihetetlen érzés ez a Balatonon szocializálódva. Amikor az ember karácsonykor kimegy csúszkálni a jégre és annyira vág a hideg szél, hogy tíz perc alatt alig látsz a könnyektől… Ööö, vissza a témához, szóval fürödni terveztünk, de majdnem lemaradtunk róla, ugyanis a buszon hazafelé a sofőr egy harmadikféle állatfaj volt, méghozzá a „betartunk minden szabályt, én is, meg az összes utas is”-kategóriából. Egy nagydarab ürge ugyanis többedszeri felszólításra sem volt hajlandó elállni az első ajtó közeléből (ki lehetett látni tőle, de az ajtóhoz vezető utat útközben elállta); mert elmondása szerint nemrég egy buszbalesethez volt szerencséje és ő nem hajlandó beljebb menni, mert az veszélyes. A sofőr kötötte az ebet a karóhoz, hogy de, menjen beljebb és üljön le, az ürge meg mondta, hogy ő kifizette a viteldíjat, ott áll, ahol akar. Jó tíz percnyit vitatkoztak, aztán a sofőr nem kukoricázott, kihívta a rendőröket, akik pár perc után meg is jelentek és lekísérték a testes fickót a buszról, beszéltek vele egy pár percet, majd mentek a dolgukra. Elképesztő jelenet volt, a többi utas is némileg hitetlenkedve nézte a dolgot… a vége pedig ránk nézve az lett, hogy alkonyatkor jutottunk csak a tengerbe, ami addig egészen jó volt, amíg az embernek csak a feje lóg ki a vízből – napsütés nélkül viszont szélben a törölközőkhöz rohanni lelkierőt igénylő feladat. Sajnálni azért nem kell, szép hely ez a Florida :)

A vízminőség ellenőrzése után hamar fellőttük a pizsamát, tekintve hogy a következő nap ismét hosszúnak és sok kilométeresnek ígérkezett – és utólag azt kell, hogy mondjam az egész év egyik legjobb és legérdekesebb kiruccanása volt! Beszámoló hamarost :)

Ízelítő –a tippek a helyszínre jöhetnek kommentben :)

Key West képekben

Szóval ott tartottunk (előzmények itt), hogy körút Key Westben – részben gyalog, részben városnéző kisvonattal – a helyi cukiság, nem lehetett nem kipróbálni. Közben persze a szokásos információdömping a vonatvezető bácsitól, személyes sztorikkal megspékelve. Képtörténet következik :)

Halételek dögivel – az egyik legjobb étterem a vezetőnk szerint
 (piros szalag és fenyőkoszorú, látjátok?)

A szomszéd utcában közben már félig húsvétra készülnek

Ez meg akár egyenes Kubából is jöhetett – de lehet,
 hogy csak az ’50-es évekből maradt itt

Mikulásvirág, mint hangulatelem

Karácsonyi díszítés a templomon is akad,
 de valahogy ez is olyan könnyed :)

Bemutatópéldány az előző század elejéről – a kikötő mellett
 még megmaradt a régi állomás egy része

És ebben az épületben indult el a repülésmizéria – a Pan Am első irodája

A szűk, belvárosi utcákban egymást érik a szórakozóhelyek és a kis boltok

Néha magasabb autók is elhaladhattak a fa mellett – szegény :S

Ház saját, külön bejáratú dzsungellel

Szubtrópusi betlehem

Innen másfelé szárazon nem nagyon lehet menni :)

Nincs egy felhő sem az égen

Minimalizmus

Szokatlan érdeklődők a parkolóban (legalábbis nekem,
később kiderült, hogy az egész város tele van velük)

Alapíttatott 1926-ban – és még ma is működik.
Még hogy Amerikának nincs történelme…

Karácsonyi tengeri koszorú

Pálmafás zöldség

Később kiderült, hogy a fűben heverő hóembereket és mikulásokat
 még fel is fújják, hogy teljes legyen a díszlet

És íme, a konkurencia :)

A városnéző körút is útbaejtette a Southermost Point betonmonstrumát
 – az érdeklődés még nagyobb, mint volt

Key West más, mint az USA többi része, még a végső nyugalom szempontjából is – miután az 1800-as évek közepe táján az előző temetőt egy hurrikán nagyrészt vízre tette, úgy döntöttek, a sziget legmagasabb pontja közelében jelölik ki a következőt, hogy az ilyen eseteket megelőzzék (nem egy lélekemelő tevékenység száz éve elhunytakat összehalászni a strandokon). Szóval az „új” temető a sziget közepe táján, a legmagasabb részen találtatik, több mint 100 ezer öröklakóval, ami több mint háromszorosa a sziget jelenlegi lakosságának (ezzel Párizs is így van, sokkal többen nyugszanak a temetőiben, mint ahányan ma élnek a tetői alatt). A hely szűkössége miatt az utóbbi évtizedekben elkezdtek elterjedni a föld feletti sírkamrák is.

Utóbbiak elsőre kicsit bizarrul festenek a kerítés mögött…

Továbbdöcögve – fotózkodás az nulladik mérföldön

Furcsa belegondolni, hogy innentől aztán Kanadáig csak nő és nő a mérföldek száma :)

„Hétvégén le szoktunk ugrani a telekre, van ott egy kis házunk is.”

Városnéző kisvonat :)

Elmosódott

A részletek, a részletek! :)

Tengerésztisztek egykori házai – a kis erkélyről
 a tetején mindig ki lehetett látni a tengerre :)

Kedves zsúfoltság

Ezt a kaput nem tudom értelmezni.
 Az biztos, hogy karácsony lesz.

Kókuszdió-szuvenír

Tengeri dögök ablakban százával

Remélem, ti is szeretnétek a steak-et
a kedvenc amerikai futball-csapatotok címerén megfordítani – hátha rásül :)

Hajószuvenír is van, ha valaki nem annyira sportrajongó…

De a kókuszdió-focilabdák a legjobbak :)

A kis körút után még egy gyors fürdést is be kellett iktatni, a strandon pedig még gyorsan lekaptam a táblát, ami az aktuális veszélyekre figyelmeztet.

Lehet, hogy jobb nekem mégis Európában…

A ’Vigyázz, aligátor!’ táblát ugyanis nem tudtam lekapni útközben – az Overseas Highway mentén láttuk. Floridában változatos veszélyek fenyegetik a látogatót, van aligátor, meg krokodil is, hál’Istennek. Nem egyszerre, mert az egyik édes, a másik sós vízben érzi jól magát, de legalább jut nagy ronda hüllőkből mindenhová. A medúzákkal végül nem kerültünk összetűzésbe, viszont olyan hínárerdő volt a strandon a vízben, amit csak a legdurvább nádasok környékén találni a Balatonban, úgyhogy én hamar kimenekültem – a gyerekkori táborok piócás élményei úgy tűnik, nem halványultak el eléggé. Fújjj. Ettől eltekintve nem volt rossz buli ez a Key West, a naplementebámulás után összeszedelődzködtünk és elindultunk vissza Miamiba. Sötétben korántsem volt annyira izgalmas a három és fél órás autókázás, de azért előbb-utóbb már Miami Beach fényeit csodálhattuk az éjszakában – parkolóházat keresve. Meglepően sok van, eldugva a házak között és ocsmányul sokba kerül. De nem kockáztattuk, hogy a kölcsönzött autót tilosban parkolás miatt reggelre elvigyék, úgyhogy kiköhögtük a tizennyolc dollár autóágydíjat egy éjszakára, megkerestük a saját ágyunkat is és beájultunk aludni…