Hajón, metrón, gyalog – végre egy város, ahol lehet tömegközlekedni :)

A Khaosan Road-on tett látogatásom után elindultam visszafelé a belvárosba – mondván érdemes a metrót is tesztelni egy kicsit, nem csak a vízi tömegközlekedést. Utóbbi azonban még megtréfált egy kicsit, ezúttal egy fele akkora hajó érkezett narancssárga zászlóval (ez jelezte a turista-útvonalat), és bizony a hajó oldalára feszített nejloncsík felett gyakran kapott frissítőt az ember a folyó vizéből. A gyík immunrendszeremet ismerve egy idő után úgy döntöttem, elég lesz az „ablak” melletti ücsörgésből és inkább behúzódtam a hajó közepére – semmi kedvem nem volt valami rejtélyes szubtrópusi nyavalyával végigküzdeni a 12 órás hazautat. Bangkokban az emberek egyik fele egyébként azt mondja, hogy semmi bajod nem lesz a csapvíztől sem, a másik fele szerint meg ’istenments, nehogy megidd’; így lehet, hogy a folyóvíztől sem lett senkinek semmi baja, de a következő napon esedékes repülés eltérített a vizsgálat korrekt lefolytatásától. Azért fröcsögő víz ide vagy oda – igyekeztem útközben képeket gyártani.

Modernitás…

… kicsi ékszerdobozzal a középpontban

Ez meg akár Miamiban is lehetne – legalábbis
valahogy így képzelem el az Ocean Drive-ot

A thai feliratok azért árulkodnak az égtájról

Távoli látkép

A visszaúton tettem egy kitérőt a királyi palota felé is, sokan ajánlották, hogy érdemes megnézni; de úgy tűnik, más turisták is ezt az ötletek kapták – annyira hosszúak voltak a sorok, hogy úgy döntöttem, majd egyszer máskor.

EsNapernyők

Ez ugyan nem tömegközlekedési eszköz –
de vicces látvány két bankautomata között :)

Frissítők mindenütt – jéggel borítva

Nem tudom, hogy a jeget a mobilitása (sokszor csak néhány ilyen jéggel töltött hungarocell dobozból állnak a standok), vagy az olcsósága/ az áram drágasága miatt választják-e, de ez a legnépszerűbb hűtő eszköz. Nekem furcsa, mert fém jégkockatálcákon és a műanyag rácsaikon szocializálódtam, melynek használata a dinnyeszezonra korlátozódott és a macera miatt a karácsonyi sütik megbecsültségével vetekedett – egyszer az évben, de akkor két hétig, megállás nélkül.

A királyi palota előtti tiszteletkör után visszacsalinkáztam a hajóra (milyen jó, hogy itt is van napijegy); szerencsére már egy kicsit nagyobb bárka érkezett, folytathattam a bámulást és nyaktekergetést. Utóbbiról egy idő után a parti házak kezdtek gondoskodni, égbe nyúló termetükkel.

Szembeforgalom

Ha lakóház, egy egész falunak elég.

Azért a két reklámtábla magáért beszél :)

Ahogy már korábban is szó volt róla, a bangkoki metró tulajdonképpen csak a nevében az, hiszen nem a föld alatt, hanem általában 3-4 emelet magasba emelve fut a házak között. Egy-egy emelettel lejjeb sokszor van még gyalogos felüljáró is, viszont mozgólépcső viszonylag ritkán, idáig általában gyalog kell felszaladni 2-3 emeletnyit. Végülis 37°C-ban ez is egy módja a lakosság fitten tartásának.

Lenézve – a rózsaszín csoda, na az taxi.
Legalább nehéz eltéveszteni :)

Többrétegű tömegközlekedés – jobb oldalon
látszik a gyalogos felüljáró is

A metrós, többsávos, többszintes főutcák mellett jobbra-balra vagy hatalmas épületek és Amerikára emlékeztető széles járdák vannak, vagy ahol még megmaradt, egymást érik a két- háromszintes kis házak, alul üzletekkel, felül lakásokkal.

Japánra emlékeztet

És persze robogók mindenütt :)

Külön felhívnám a figyelmet a kis cseréplakókra

Csúcsos tetők – stilizált, modernizált változatban :)

A legfelső szinten – erről megintcsak Japán jut eszembe, meg az,
hogy vajon 20 év múlva minden nagyváros így fog festeni?