Santa Monica – egy kis társadalomföldrajzzal fűszerezve

Egy kis kitérővel kell kezdenem, hiszen Santa Monica tulajdonképpen nem Los Angeles. A ’Los Angeles’ névre beugrik az embernek a rendőrség, a Lakers, esetleg egy-két helyszínelős sorozat, néha még a sok autó és a szmog. Messze is van tőlünk, sok más amerikai nagyváros mellett nem nagyon szokott rá sem idő, sem energia jutni földrajzórán – és hol máshol hallana arról az ember hogy milyen hely is ez? (Jó, tudom, a filmekben, meg esetleg a hírekben de ott ritkán hangzik el, hogy mondjuk hányan élnek ott és miből.) Szóval a látnivalók összeszedegetésén kívül én is az utánaolvasással kezdtem, hogy legalább valami fogalmam legyen róla. És ne csak Zorro, a Baywatch és Columbo jusson eszembe :)

Szóval Los Angeles.

A város maga a színes rész – a vonalak a nagyobb autópályákat jelölik.

A város határain belül kb. 4 millióan élnek, azonban a kicsit nagyobb ’Los Angeles metropolitan area’ (azaz Los Angeles, Long Beach, Santa Ana, Anaheim és még néhány kisebb város) már 12 millió feletti népességet jegyez, a Greater Los Angeles Area pedig már 18 millió embert jelent. Utóbbi terület 87 ezer négyzetkilométer, az majdnem akkora mint Magyarország. Szóval valahogy így fest ez a Los Angeles és vonzáskörzete.

Los Angeles metropolitan area

Greater Los Angeles

Mint minden nagyobb metropoliszban, itt is adottak a lehetőségek, ha valaki előbbre akar jutni; de könnyen lecsúszik, ha nem stabil alapokról indul. Többet nem nagyon akarom fejtegetni a dolgot, de adott az összes klasszikus nagyvárosi probléma: kezdve bűnözési rátákkal szembeni állandó küzdelemmel, a szegregálódó társadalmon keresztül az etnikai összetűzésekig minden akad – és újabban a környezeti problémák is egyre gyakoribbak, mint például a nyári erdőtüzek vagy a város apadó vízforrásai. Pfff… nem kis kihívás lehet itt polgármesternek lenni.

Az előző posztban emlegetett Long Beach önmagában 400 ezres város (akkora, mint Zürich); és bár remek elhelyezkedése miatt nem rossz a gazdasági helyzete (az Államok egyik legnagyobb katonai és civil kikötője mellett a Boeing, a Toyota és hasonló cégek képviseltetik magukat a munkaerőpiacon); a nagyon vegyes népesség és a nagy népsűrűség miatt nehéz a mindennapokat menedzselni. (Értsd: a hasonló méretű Zürich tele van dolgozni (és főleg sokat keresni akaró és azt meg is kapó) svájciakkal, meg még több, még nagyobb bizonyítási vággyal bíró, magasan képzett külföldivel; itt pedig azért nagyrészt ’blue collar workerek’-ről, vagyis kétkezi munkásokról és közalkalmazottakról van szó, akik messze kevesebb pénzt kapnak és ráadásul minden nap az arcukba van tolva Beverly Hills és Hollywood csillogása. Na így (is) keletkeznek a társadalmi feszültségek. Persze lehet mondani, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, meg örüljön annak ami van, de ez a kapitalizmusban felnőtt; 20-30 éven keresztül a ’ mert megérdemled’,’a csillogás az igazi’ és ’törődj magaddal’ szlogenek között szocializálódott egyéneknek vajmi kevés. Márpedig az egyetem és a private school itt drága dolog; a kis stiklik és a nagyobb balhék meg könnyen megtalálnak, nehéz a helyes utat megtalálni megfelelően támogató háttér nélkül. Nem azt mondom, hogy ez így helyes vagy jó; csak próbálom leírni, azt, amit eddig olvastam, hallottam, láttam. Long Beach kapcsán egyébként érdemes megnézni a FreedomWriters című filmet, talán kicsit árnyalja a róla kapott képet. Meg akár az eredeti történeteket tartalmazó könyvet is el lehet olvasni :)

No de, az egész úgy indult, hogy Santa Monica, ha már ott jártunk először a másfél nap szabadidőm alatt. Santa Monica pont a másik fele az egésznek, de így már érthető, hogy miért különbözik annyira a többi város(rész)től; gyakorlatilag a környék 90 ezres nyaralóvárosa, ahova a felső-középosztály jár napozni. Long Beach-csel ellentétben itt alapvetően a filmipar a fő munkaadó, nyilván a szomszédos Hollywood révén. Akad jó néhány stúdió, egy-két XY Productions és a Metro-Goldwyn Mayerhez hasonló apróbb vállalatok.

Santa Monicában elsősorban fő látványosságnak tekinthető strandon néztünk körbe, íme a képes beszámoló a Santa Monica Beach Parkból.

Bejárat – a Santa Monica Pier egy több, mint 100 éves,
fából készült, hatalmas móló

Mely egyébként a Route 66 vége

Ez Chicago-tól vezet Santa Monicáig,
Amerika főútjaként is szokták emlegetni

Rajta van a bakancslistánkon, ha más nem,
majd mi is egy ilyen felvarróval toljuk, mint a fehér ott középen.

Reggelizőhelynek néztük ki,
de még zárva voltak (fél tízkor!!!)

Viszont van Forrest-cipő bőrönddel és bonbonnal,
Bagoly le is ült merengeni egy kicsit

A part mentén vezet a Pacific Coast Highway

Ezen túl pedig már látszik az aprócska parkoló a strand mellett

A Santa Monica Pier vadászai

Generációk

Azért lemásztunk a vízhez is, olyan nincs, hogy óceán van a közelben
és mi nem mászunk bele. Legalább egy kicsit.

A zsebibabák szeretik az óceánokat.

Baywatchék még zárva vannak.
Zenei aláfestés itt, tessék meghallgatni és nosztalgiázni.

Jellegzetes kaliforniai gizgazok;
engem Horvátországra emlékeztetnek.

Santa Monica, személyesen.