The
red dot. A piros pötty.
Los
Angeles belvárosa nem emlékeztet semmilyen korábban általunk megtapasztalt
belvárosra. Egyrészt hatalmas léptékű, még amerikai mértékben is.
Felhőkarcolók, köztük 4-6 sávos utak, néha több szintben egymást keresztezve. Másrészt járda nem mindenhol van – sok helyen minek is, ha a helyiek úgysem használják,
mert mindig autóval pöfögnek arrafelé. Ha valaki mégis gyalog szeretne A-ból
B-be eljutni és ilyen környék keresztezi útját, időnként gyorsan szalad. 4
sávon keresztbe.
A
’90-es éveik filmjeiből rémlenek az ilyen templomok,
a répanadrág és a hypóval fakított farmer korából
a répanadrág és a hypóval fakított farmer korából
Mindezek
mellett a népség is rendkívül vegyes összetételű – reggelinket ismét egy
Mekiben elköltve – a New Yorkban egymást érő remek reggelizőhelyek (tömve
pancake-kel, bagel-lel és oatmeal-lel) itt sehol sincsenek – valami hihetetlen
társadalomképet kaphattunk a vásárlói rétegéről: idős hispán kinézetű munkások,
fiatal, szakadt srácok, szoptatni betérő anyukák és a pofánkba ásító
alkalmazottak. Nyilván, itt a Meki nem a felső tízezer étterme, de ha csak az
van nyitva reggel fél tízkor, akkor nincs mese. Főleg ha európai idő szerint
már bőven a délutánt hasítjuk, mi meg még nem ettünk semmit.
A
városrészben egyébként egymást szintben nem mindig keresztezik az utak, van
úgy, hogy 3-4 szintnyi aszfalt van egymás felett, biztosítandó a folyamatos
forgalom lehetőségét. Ezek mellett néha halad járda, néha meg hirtelen eltűnik.
Keresztbe
nem nagyon lehet máshogy átjutni,
csak térdelőrajttal – pedig egy teljesen mezei járdáról vezet
a kereszteződés jobb oldaláról az út
Hosszasan gondolkoztam a felirat pontos jelentésén.
De gondolkozzatok ti is! :)
csak térdelőrajttal – pedig egy teljesen mezei járdáról vezet
a kereszteződés jobb oldaláról az út
Hosszasan gondolkoztam a felirat pontos jelentésén.
De gondolkozzatok ti is! :)
A
legalsóbb szintre már napfény sem nagyon jut, viszont kóborkutyák és
hajléktalanok igen, legalábbis a nagyszámú hálózsák erre enged következtetni.
3-4 szinttel feljebb pedig a London Docklandsra emlékeztető magasított járdák,
acél és üveg irodaházak és kosztümök világa. Nem egy sci-fiben fest így "A
Nagyváros", ahol legfelül van a legfejlettebb világ, ahonnan legalulra már csak
a szemét jut…
A
történelmi jellegű belváros néhány utcája felé viszont időnként akad egy-egy
apróbb kapcsolódási pont – ez például egy rövid kis siklószerű valami, ami több
mint 100 éve rohangászik fel-le a domboldalban.
Az
üvegvilág után ellátogattunk a városházára, ahol fel lehet menni a
huszonhetedik emeletre – remek kilátás nyílik a nyitott árkádok alól. Ja, és teljesen
ingyen. Ráadásul rajtunk kívül nem volt senki sem fent :)
A
belvárosi sétát követően útban visszafelé a szállásunkra gondolatban
elköszöntünk Los Angelestől; ovisok módjára aludtunk egyet délután, majd
összeszedelődzködtünk és elindultunk a reptér felé. The End. For now :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése